<< vissza az előző oldalra

A szellemi fejlődés próbakövei

G. S. Arundale a Teozófia folyóirat 1923. 9-10. számában megjelent cikke arra késztet bennünket, hogy tegyünk fel kérdéseket önmagunknak.

Válaszainkból kiderülhet, vajon valóban a szellemi kibontakozásunk útját járjuk-e.

- Olyan-e folytonos lelki magatartásod, hogy azonnal észreveszed a hibákat, mihelyt elköveted őket?

- Olyan-e vezérlő gondolatod, hogy miként vidd közelebb a nagy valóságokhoz és a Mesterekhez azokat, akikkel érintkezésbe kerülsz?
- Állandóan azon kapod-e magadat, hogy környezetedtől mintegy elkülönülve - és számára halottként – azzal az igyekezettel nézed őt, hogy meglásd, miként is kormányozódik a világ?
- A cselekedetek eredményét illetően növekvő közönyösséget találsz-e, mely azzal a gyarapodó buzgósággal vegyült, hogy a rendelkezésedre álló minden erőt és belátást környezetedre áraszd?
- Azt veszed-e észre, hogy mialatt egyrészről folyton mélyülő lelkesedés birtokában vagy, másrészről gyarapodó erőre teszel szert olyan örömteli remények feladásához, melyeket szívedbe zártál, melyekről azonban végeredményben kitűnik, hogy ebben az életben be nem teljesedhetnek?

- Könnyebbé válik-e a lemondás a valóság kedvéért a formáról? 

Más szóval: Azt veszed-e észre magadon, hogy inkább vagy képes az igazság olyan alakban való szemléltetésére, melyben környezeted inkább fogadhatja el azt, mintsem hogy a magad módján erőszakold azokat a formákat, amelyek nem illenek reájuk?
- Körülményeid rendben vannak-e annyira, hogy majdnem azonnal elejtheted-e mostani környezetedet, ha megérkezik hozzád a hívó szó attól, akit szellemi vezetőül ismertél fel?
- Állandóan azon igyekszel-e, hogy nyíltan vezetőid érdemének javára írd mindazt a jó és hasznos munkát, aminek másokért való elvégzésére képes vagy?
- Egyre türelmesebbnek találod-e magadat a te véleményeddel szembe helyezettekkel, hamarabb képes vagy-e arra, hogy részesévé válj az ilyen véleményeknek, és hogy az ő szempontjukból nézz körül?
- Veszed-e észre, hogy mialatt a téged körülvevő világgal való kapcsolataid rettentő bonyolultakká nőnek, gondolataid, megérzésed és a cselekedetek alapelvei mind világosabbakká, egyszerűbbekké és kevésbé bonyolódottakká válnak?

- Észreveszed-e, hogy mind erősebben törekszel arra, hogy mindenkihez ugyanaz légy, ahelyett, hogy annyi személyiség légy, ahány barátod van? Más szóval: hogy az alatt, amíg környezeted változó természetéhez képest bizonyos fokig alkalmazkodsz, úgy találod-e, hogy „valódi magad” egyre erősebben uralkodik változó képmásain?
- Tudsz-e arról a tényről, hogy minél többet tudsz, annál kevésbé vagy képes a dogmatizmusra? A Teozófiában (Ősi Bölcsességben) való gyarapodó tudásod arra késztetett-e, hogy mind egyre szerényebbé válj a véleménynyilvánításban?
- Teszel-e valamilyen elszánt kísérletet arra, hogy kikerülj azokból a szokásokból és viselkedésekből, melyekbe alacsonyabb természeted (temperamentumod) vitt bele, akár jelentéktelenek, akár uralkodók az ilyen szokások és viselkedések?
- Aközben, hogy dolgaidat illetően okossággal élsz, mennyire vagy egyre bizalommal teltebb abban, hogy ha minden tőled telhetőt megtettél, hogy helyesen cselekedj, nem kell aggódnod vagy találgatnod, vajon mit hoz a jövő? Mennyire vagy rá képes, hogy „ne törődj a holnappal”?
- Mennyire gyakoroltad be, hogy legalább Mestered áldását idézd le mindazokra, kikkel személyes rokonságba juttatott.
- Mennyire gyakoroltad be, hogy ha valakivel először találkozol, azonnal tudni akarod, hogy micsoda segítségre van szüksége az illetőnek abban, hogy nemcsak növekedő bölcsességre és erőre tegyen szert, hanem valamelyik mesterrel való közelebbi kapcsolat reményeire is?

- Mekkora mértékben találsz növekvő megelégedést a hozzád tartozóknak a magad világával időszakonként való egybevetésében, miközben nemcsak azokat a helyeket figyeled meg, ahova több segítség kell, hanem azokat a helyeket is, ahova bölcsebb segítségnek kell áradnia tőled?
- Közönyösebbé válsz-e egyre erősebben az iránt, hogy az emberek tudnak gyengeségeidről, és egyre erősebben aggódsz-e amiatt, hogy ezek el ne homályosítsák azt a világosságot, amelyet Mestered rajtad keresztül áraszt rájuk?
- Mind közönyösebbé válsz-e a dicsérettel és feddéssel szemben mindamellett, hogy a feddés találó voltát a jövőre való irányadásként mindig megvizsgálod?
- Megvalósítod-e fokozatosan, hogy legfontosabb hivatásod az, hogy Mestered szolgája légy a világban inkább, mintsem a magad különleges eszméinek, és amiben hiszel, annak hirdetője?

- Képesebbnek találod-e magadat a valóságnak a valótlantól való megkülönböztetésére 

és arra, hogy mindenek felett inkább ragaszkodj nemesebb magadnak megsejtéseihez, minthogy aránylag önző cselekedetekre vakíttasd el magadat az érzékek tárgyainak megkísértéseitől?

- Fejlődsz-e annak megvalósításában, hogy az ember nem szolgálhatja Istent és a Mammont is, és tudsz-e arról időnként, hogy mi is akkor éppen a te különleges Mammonod?
- Vajon mind természetesebbnek találod-e, hogy valakinek az értékességeit lásd meg, mielőtt hibáit veszed észre?
- Elszántan fáradozol-e hatásodnak olyanná tételén, hogy az emberek a te ösztönző jelenléted folytán inkább legyenek képesek rá, hogy jobb természetüket kifejtsék? Vagyis igazi békeszerző vagy-e, a „béke” szót annak spirituális értelmében véve?
- Miközben hálatelten hagyod Mestered kezében jövődet, tudod-e, hogy milyen része van mindennapi életednek abban, hogy célod felé fejlesszen téged? Más szavakkal, miközben „nem törődsz a holnappal”, tudod-e, hogy határozott cél van előtted, és hogy mostani mindennapi életed – jóllehet homályos – része az ahhoz a célhoz vivő útnak?
- Elmúlt éveken tekintve végig, tudsz-e arról, hogy nyertél növekvő állhatatosság, szelídség és határozottság dolgában?
- Közömbössé fejlődsz-e fokozatosan a magad személyes menetele és személyes helyzete iránt, és egyre buzgóbbá-e mások előhaladását és állását illetően?
 

Összeállította. Benedek Emília
benedekemi65@gmail.com

Artemisz Önismereti Műhely 

Tel: 0630/586-4959 vagy 0630/479-2392
Irodai telefon: 0652/953-649 munkanapokon 12.00-16.00 óra között.
E-mail: info@mindenamionismeret.hu