<< vissza az előző oldalra

Teozófus hétköznapok

Feketéné Szegedi-Maszák Leona 1926-ban vetette papírra gondolatait arról, hogy hétköznapi körülmények között is lehet spirituális életet élni.

Minden problémának megvan a megoldása, de "a magasabb világban, nem azon, amelyikben probléma"

Mindenki átitatja saját áramával azt, amivel foglalkozik. Ha tehát intelligens, nemes, tiszta lelkű asszony főzi az ételt, magasabb rendű energiákkal járja át. Tehát mennél kvalitásosabb nő főz, annál jobb. Tudjuk az okkultizmusból, hogy ha szándékkal, tudatosan viszi bele a gondolathatást, az áthangolás fokozottabb mértékben történik, mert a mentális elem hatványoz. Ha tehát tudva, akarva szépet gondol és érez, amíg főz, varr, takarít, egész háza táját és a családi élet minden motívumát áthangolja. A szobát, amit söpör, az edényt, amit mos, a ruhát, amit varr. Ezt tapasztalta Deák Ferenc édesanyja is, aki arra a kérdésre, hogy mivel főzi a töltött káposztát olyan jóra, azt felelte: Szeretettel.

Ne nézzétek hát le a házi munkát. Azért mert a délelőtti főzésnek délután már nincs látszatja. Tartósabb eredménye is lehet, mint ahogy legtöbben hiszitek. Kezetekben van, mivel akarjátok átitatni családotokat, azokat gondoljátok, érezzétek, amíg főztök. Nem azt mondom ezzel, hogy a családtagok másnap már úgy viselkednek, mint szeretnénk, de bizonyos, hogy valami kis „vegytisztításon” megy át az egész ház egy idő múlva. Általános tapasztalat, hogy minden háznak megvan a maga hangulata, hol derít, hol nyugtat, nyomaszt, vagy izgat. A háziasszony többnyire a hangvillája a családnak. Az ő egyénisége színezi a házat, s ennek a hatását érzi mindenki, aki megfordul benne. Az "Inner Life" idézi Gates professzornak azt a megfigyelését, amely szerint a szervezet különböző anyagokat szór ki magából, amelyek a lelki állapot szerint változnak. Gates eddig negyvenféle "érzelmi terméket" konstatált, amelyeknek kémiai hatása különböző színeket váltott ki. A mérges ember leheletében eddig hét féle mérget találtak. Ezért nem közömbös, hogy a gyermek ételébe és ruhájába mit szór bele a szerető anya, vagy a dühös, talán erkölcstelen szakácsné. Indiában nem is engedik, hogy a gyermeknek indulatos egyén főzzön. Most pedig mind érzékenyebbek, idegesebbek a gyerekek. Akik látnak, látják, mily magas ideál van beépítve a mindennapi élet unalmas kötelességeibe. A mosónő a világ tisztaságához járul hozzá, karmája bizonyára a tiszta környezet készen kapott tisztasága lesz. Azért ne higgyétek, hogy eltemetitek magatokat a háztartásba. Mert ez olyan temetés, amelyről az egyiptomi azt mondja, hogy "Eltemeti Oziriszt, amikor búzát vet: Kikel belőle az élet". Nálunk is kikel az új nemzedék spirituális élete.

A gépies munka kétélű. Tompíthat, de fejleszthet is.

Ha belesüllyed az egyén, kátyúba jut az észjárása. Ha nem, akkor az intuíciót fejleszti, mert amikor leköti az alsóbb mentalitást, elősegíti az ész fölötti megérzést, megsejtést. Az emberi fejlődés következő lépése az intuíció kifejlesztése, amely magasabb fokon van, mint az értelem, amely mostanig dominált. Ne mondjuk, hogy a házi munkától nem tudunk gondolkodni. Ez nem áll, folyton gondolkodunk. Bármit dolgozunk, sokat gondolunk másra. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha megfigyeljük magunkat. Eszünknek több ága, gondolatunknak több tere van. Legalábbis háttér és előtér. A gépies munka automatikus gondolatfűzése mögött emlékek, jelenetek és képzelt beszélgetések láncolata játszik. Ezt kell szabályoznunk azzal, hogy csak szép és jó gondolatot ismétlünk. Mindenféle gondolat jelentkezik, s rajtunk áll megválogatni, melyiket bocsátjuk be. Ha például szomszédunk gyengéi jutnak eszünkbe, mert szenvedünk tőle, állítsuk szembe erényeit, ami által javítjuk őt. Ha kivételesen nem találnánk benne jót, kívánjunk, s tanácsoljuk neki gondolatban a hiányzó erényt. Hatást gyakorolhatunk azonban az általános emberi gondolatáramra is, ha példának okáért a béke ideálját helyezzük bele. A tépelődés és kislelkűség még soha sem segített, mert egy körben forog, és felemészti a mentális energiánkat. Helyettesítsük a bizakodó gondolatok szuggesztív erejével.

A jóakaró gondolatok varázsereje kiemel személyes szenvedésünkből. Ha fontos munkát végzünk, tegyük azt teljes figyelemmel, odaadással, amely így összetartva és szabályozva sokkal effektívebbé válik. Ily módon a "háttér" felszabaduló erőit sem pazaroljuk, s türelmes szoktatással, önműködően nyíló és záródó gondolat- és érzéskontrollt érünk el. Érzéseinket is vetíthetjük, és jótékonyan operál-hatunk velük ott, ahol anyagi segítséget nem tudunk nyújtani. Az áldásos működéséről nagyon is-mert dr. Armstrong Smith szerint csakis a szeretet emóciója válthatja meg a világot. A gondolaterő tehát időt és erőt takarít meg. Kevesebb fáradsággal többet végzünk. Gyakorlattal intenzívvé válik, mert rászoktat a világos, áttekinthető gondolkozásra, gyors határozásra és helyes cselekvésre, próbálgatások nélkül is. A fő, hogy akarjunk fölfelé nézni. Az akarat nagy mág-neses és elektromos erő. Hozzánk vonzza az alkalmat és a módot, elsimítja az akadályokat. Egy három gyermekes anya mondta nekem, hogy mióta elkezdett akarni rendszeresen meditálni reggelenként, azóta azt minden háztartási és családi akadály mellett is mindig meg tudta valósítani. Azt is bizonyították, hogyha a hét elején elkezdtek gondolni egy hétvégi tervükre, akkorra elsimultak az akadályok. A földön a lábunk járjon, fejünket az égre emeljük - és még ebben is kapunk segítséget. Mert az erős gondolat erőt vonz magához, szépérzés még szebbet hoz körénk. Ha megszoktuk, eszünk különböző ágait egybesodorni és az idealizmus szép színes szálaival a hétköznapi próza szövetét átszőni, életünk külső körülményei idealizálódnak.

Mert kevésbé fontos, hogy mit teszünk, mint az, hogy hogyan tesszük. Ha művész játszik gyermekdarabot, az is gyönyörű lesz, és érdektelen uborkás üvegről értékes képet festhet a festő. A háziasszony is végezhet szellemi alkímiát, amely az unalmas kötelesség homokjából aranyat csinál. "Nagy időket" élünk. A nagy időkben azonban benne van a kis idő, a mindig rövid huszonnégy óra. Ebben a telített huszonnégy órában is benne van a nagy idő. Így amíg mi a magunk kis életét morzsolgatjuk, addig az emberiség élete óriási fordulót tesz. Ezért fontosak perceink és benne a hétköznapi teendők! A nagy időknek és a nagy eseményeknek részei ezek is. Ezért kell lehetőségeit mennél teljesebben kihasználnunk. Éppen, mert külső életünkben a próza dominál, belső életünkbe vigyük bele a spirituális gondolatok poézisét, amely mellesleg még személyünkre is üdvösen hat vissza, mert üdít, ifjít, szépít. Az emberek a nagy világátalakulásban többnyire rosszul fogják fel szerepüket, mert azt hiszik, hogy ha nincsenek hivatalosan kinevezve valamire, semmit sem tehetnek. Kinevezést, okmányt várnak, nem hallják az élet hívó hangját, amely folyton hív mindenkit munkára. Talán azt hiszik, hogy az ő munkájuk nem fontos, hogy ők nem tudnak részt venni az előkészítésben. Pedig mindenki segíthet, mert mindenkire szükség van.

Az élet minden részében, minden kerületében átalakulás folyik, és minden kis tehetség is hasznos lehet a nagy munkában. Hasznossága éppen a nagy idők gyors lüktetése folytán hatványozódik. Nem szabad azonban várnunk, hogy mások jelöljék ki feladatunkat, mert aki amily feladatra képesíti magát, olyanra használják. Aki keresi, megtalálja az alkalmat. Tőlünk függ, mi akarunk lenni, ostor-e vagy orvosság, söprű-e vagy szentelt víz? A Karma elkerülhetetlenül arra használ fel, amire a világháztartásban képesítettük magunkat. Gondoljuk meg, hogy nemcsak a hivataloknak kell dolgozniuk, mert a hivatalok sokszor csak a külső munkát, az adminisztratív-szokványt tudja elvégezni. Az intuitív spiritualitást elhanyagolja a szabály kedvéért. Ezért miránk a belső munka végzése vár, s ha igazán akarunk dolgozni, akkor megtaláljuk az alkalmat, s meghalljuk a hívó szót. Mert semmi sincsen csupán egy világban, minden megvan minden létrégióban, s az akadály nem a fizikai lehetőségben van meg, hanem a saját mentalitásunkban. Karmánk ugyanis egyikünk elé sem gördít annyi akadályt, hogy szolgálni ne tudjon, mert a szolgálatban van a haladásnak legnagyobb lehetősége. A háziasszonyok többségének meg se fordult a fejében, hogy az ő lelke is tényező a haladásban, pedig söprés közben is kaphat spirituális gondolatot. Az élet nagy reformja belenyúl az intim életbe, tehát mindenkinek részt kell vennie benne, még akkor is, ha nem akarná. Aki eddig nem találta meg az alkalmat, az elmulasztotta a múltban, vigyázzon, nehogy elmulassza most, mert a jövőjét veti vissza vele.

Munkánk értéke nem csak a látható eredmény, hanem az érzés is, amellyel végezzük

Ha ez önzetlen szeretet és örömteljes áldozat, akkor már önmagában véve is sugárzó, áldásos erőforrás. Mindennapi gondolkodásunkban is rejlik egy bánya, s a prózai tennivalók áldást szórnak a hétköznapi létbe. Béke hangulatát a takarított lakásba és mennyei fűszert az ételbe. A Teozófia ezzel szemben az élet művészete, mert mosogatás közben is lehet deríteni és gyógyítani távolból. Nagy emberek nagy akadályokon keresztül vitték véghez terveiket. Régi művészek állandó nyomorral küzdöttek. Tudósok, emberbarátok is pénzhiánnyal váltanak ki nagy eredményeket. Ne toljuk tehát a hibát a külső körülményekre. Nézzünk azonban fölfelé, ahol minden probléma megoldódik. A felsőbb régiókban megvan a megoldás. Ne akarjuk lerántani a megoldást, de emeljük a magasba a problémát. Ott virul a láthatár mindenkinek és felnézni sem boszorkányság, csak akarni kell. Miért van hát annyi kishitű ember? A magas gondolat nem zárja ki a praktikust. A magasból hozott fény bevilágít a kis kérdésekbe is. Gyakran tapasztaltuk, hogy meditáció után felvillant egy praktikus megoldás, és több munkát elvégeztünk kevesebb idő alatt, mint máskor. Minden kötelezettség benne van a fejlődés tervében, mind fejleszt bizonyos képességeket (és a sors is útmutatás, hogy most éppen ez szükséges, mert nem csupán a tényleg végzett mun-ka értékes, hanem az eredmény is az izomerőben, amelyet az akaratban kifejleszt). Mint a tornában a súlyzógyakorlatnál nem a súlyzón látszik meg az eredmény, hanem a karon, és a türelem maga is nagy erő.

Mert semmi sincsen csupán a fizikai régióban, hanem mindennek megvan a reprezentánsa az erkölcsi világban. Türelem és kitartás, bizalom, szeretet és áldozatkészség nagy kincs s örökre a lélek tulajdona marad. Minden erőfeszítés képességgé válik a következő inkarnációkra. Tehetsége-inket mind így szereztük és a talentum nem egyéb, mint a bennünk lánggá gerjesztett isteni szikra. Isteni eredetéről s hivatásáról azonban megfeledkezik az emberiség. Arra külön berendezett körülmények nélkül is lehet spirituális életet folytatni. A spiritualizálás felszabadítja az embert az alsóbb természet nyers erői alól, ezzel váltja meg a szellemet az anyag uralmától. Ebben a megváltó munkában kell valamennyiünknek részt vennünk.

"Az élet a legnagyobb tanítómesterünk", ezért az események prédikációját, a sors ujjmutatását is ki kell érteni. A napi élet idealizálva megoldja a képrejtvényt: a felsőbbrendű ember ideális alakja tűnik elő benne. Felsőbbrendű emberekké kell válnunk mindannyiunknak, hogy belejussunk abba a nagy életközösségbe, amely a Mesterek világa. Ennek a törekvésnek felséges eredményeit kell most kihoznunk primitívnek látszó, mégis fontos tényezőiből. Ezzel készítjük elő mindnyájan a jövő hajnalának pirkadását, amely felé a Mesterek fénye mutatja az utat. A civilizáció azon aranykorát, amelyben a mindennapi életet is a nagyok fogják vezetni. Ennek a jövőnek a generációját spiritualizáljuk azon az alapon, amely házunk, lakásunk sűrített atmoszférájának gondolatformáit a jövő életben élő valósággá konkretizálja. Ha az atmoszférát a Mesterek fűszere hatja át, akkor az a gyermeklélek, amely ebből a tiszta lelki világból táplálkozik, ambróziát és nektárt kap. Szebben fejlődik, lelkének horizontja kiterjed, ha mint mondják, az anyatejjel szívja magába az ideális gondolatokat. Ez a felsőbbrendű embert nevelő kertészet most a háziasszony nemes és sürgős munkája, amely, beleszövi érzéseibe, bevarrja ruhájába és belefőzi ételébe. Így minden munkát az Ő nevében végezve, mindennel Őt szolgálva, az Ő boldogító jelenlétének hangulatában ünneppé magasztosul a hétköznap. 


Összeállította: Benedek Emília
benedekemi65@gmail.com

Artemisz Önismereti Műhely 

Tel: 0630/586-4959 vagy 0630/479-2392
Irodai telefon: 0652/953-649 munkanapokon 12.00-16.00 óra között.
E-mail: info@mindenamionismeret.hu