<< vissza az előző oldalra

Gárdonyi Géza misztikus életbölcselete

Megjelent a Teozófia folyóirat 1916. március-áprilisi számában Stojitsné Alexy Elza tollából.

Gárdonyinak nagyon sok írásából kicsendül lelkének misztikus alaphangja, de különösen jellemzően a „Láthatatlan ember” című művében

Ebben a munkájában az író hosszabban beszél róla, hogy a hun pogány papok szintén a reinkarnáció hívei voltak. Íme egy hun pap s egy görög ifjú beszélgetése:

„- Az ember nem más, mint állati testben fejlődő istenke. Így mondom, istenke, mert nem találok rá más szót. Az ember lelke épp úgy csírából fejlődik, mint a növény, de egy test nem elég arra, hogy megérjen benne, sok testben kell élnünk.
- Nem értem uram, bocsáss meg.
- Mielőtt ember voltál volna, voltál fű, voltál virág, voltál fa, voltál légy, voltál cserebogár, farkas, ló, oroszlán, szóval minden.
- De ez nem bizonyos.
- Nem, de lehető… Nem is lehet másképpen. Nem érzed magadban hol az egyik állatot, hol a másikat?
- Nem én, uram.
- Nem ismersz-e embereket, akik prédaleső hálófonók, mint a pók?
- Ismerek.
- Nem ismersz-e olyanokat, akik gyűjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzők, mint az oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra alkalmasak, mint a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó? Ez nem egyéb, mint megtartott tulajdonság az előbbi állapotból.
- De mire volna ez jó uram, a léleknek ez a vándorlása?
- Arra, hogy a lélek sok erőt és sok jó tulajdonságot szedjen össze. Egy emberélet erre nem elég.
- És aztán, ha emberek is voltunk?
- Bizonyosan megint tökéletesebb állapotba jutunk. Semmi esetre se olyanba, mint a keresztények hiszik, hogy beülünk egy szép, fényes tiszta helyre és az angyalok muzsikáját hallgatjuk, énekelünk, imádkozunk, semmittevésben tölthetjük az örökkévalóságot. Az ember lelki természete nem olyan. Mozog, alkot folyton a Teremtő is. Ez az élet. Az embernek a halála után is mozognia, alkotnia, küzdenie kell, csakhogy más helyen, más ütközők között. Értelmünk egyre finomabb lesz, szívünk jobb, cselekedeteink, törekvéseink nemesebbek lesznek.
- De én nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat gyűjtöttem pl. tücsök koromban.
- Azt nem is akarja a Teremtő. Elég, ha a lelkedben megvan a szerzemény. Nem látsz-e pl. olyan embereket, akik már gyerekkorukban hajlandók valamire? Pl. a zenére, költésre, faragásra. Az a gyermek nem tudja, hogy honnan termett benne az ügyesség, az a hajlandóság. Hát bizony csak onnan, hogy néhányszor már ember is volt, és ugyanazt gyakorolta már.
- hallottalak uram elégszer prédikálni, de nem így.
Táltos vállat vont.
- Azt hiszed, hogy mindezt értené a nép? Hiszen te sem érted, pedig te tanult ember vagy. Majd évezredek múlva. A népnek ma még bűvölés kell és jelek, amiket a testi szem láthat. A lelki szem, az még nincs bennetek felnyílva.”

Meglepő okkult világfelfogással ír Gárdonyi a háború szükségességéről

„Csak azt óhajtom mondani, hogyha egyes emberek meglehetnek verekedés nélkül, meglehetnek nemzetek is. Mert a nemzet is egyes emberek sokasága. De az emberiség gyermekkorát éli. Olyan gyermeket még nem láttál, aki nem verekedik.”

Máshol, ugyancsak a háborúra vonatkozólag így mond

„De a történelem tanulsága szerint az emberiség könnyben és vérben tisztul meg. Minden nagy viharban sok a pusztulás: fák törnek derékon, sziklák szakadnak a hegyről, s házak tetejét leragadja a szélvész. De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljes a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberiség tevékenységre buzdulva folytatja munkásságát. Attila nagy király! Te vagy a vihar az emberiség életében Híred zúgó szélvész, kardod villám, néped dübörgő fergeteg. Isten akarja, hogy így legyen. S te magad se tehetsz sorsod ellen semmit.”

A földi életről keresztény misztikusként vélekedik Gárdonyi

„Mi a földi élet az ember életében? Az ember azt gondolja: minden. Pedig bizonyára csak egy kis tanulmányút, rövid munkába állás az örökkévalóság országában.”

Mélységes megértéssel elmélkedik a külső embernek a belső emberhez való viszonyáról

„Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága az emberek fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, látjuk, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár szakadozott ingben és félretaposott saruban, aztán, ha az ember megismeri, látja, hogy állati testben élő angyal. Minden azon fordul, kiben mennyire fejlett a lélek. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas, sötét értelmű marad. A másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jó érzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élik át e földi életet. „

Szellemi gyöngyök ezek, melyeket minden teozófus örömmel fogad. Nemcsak belső értéküknél fogva, de mint bizonyságot is, hogy világfelfogásunkban szellemi nagyjaink is osztoznak.


Összeállította: Benedek Emília
benedekemi65@gmail.com

Artemisz Önismereti Műhely

Tel: 0630/586-4959 vagy 0630/479-2392
Irodai telefon: 0652/953-649 munkanapokon 12.00-16.00 óra között.
E-mail: info@mindenamionismeret.hu