<< vissza az előző oldalra

A spirituális tapasztalás problémája II.

Spitzer (Pásztor) Albert szavai: "Ezek után megkísérlem a misztikus élmény létrejövetelének alapjait tisztázni."


Megjelent a Teozófia folyóirat 1918. 1-2-3-4. számában.

Evégből ismert fizikai törvényekhez fogok segítségül folyamodni, de nem mintha a spirituális jelenségek és törvények fizikai alapokon nyugodnának, mert a dolog inkább fordítva áll. Azaz, a fizikai törvény a spirituális törvénynek a fizikai-materiális szféra viszonyaihoz megfelelően módosult alakban való megjelenése változatlan princípium mellett. A fizikai törvény a spirituális törvénynek a fizikai szférára való transzformálódása. Lényegében, abban a szerepben, amit betöltenek, és az elv, amely szerint működnek, a spirituális törvény és a tőle származott fizikai törvény azonos, éppen úgy, mint ahogy azok az objektumok is, amelyekre működésük irányul, azonosak lényegben. A fizikai anyag ugyanis szintén csak látens, involvált szellem.

A modern tudomány már oda jutott, hogy az anyagot csak látens, kötött állapotú energiának tekintse, és a fejlődés következő lépése lesz, hogy az anyagot és energiát is a szellem egy bizonyos állapotának ismerje meg

Amint már most a fizikai szféra objektumai nem egyebek, mint a spirituális szféráknak megváltozott állapotú, de azonos lényegű objektumai, úgy a fizikai törvény is csak a megfelelően megváltozott állapotú, de változatlan lényegű spirituális törvény. Amint például a szellemi szeretet törvényszerűen összekapcsol, és harmóniát biztosít a spirituális szférában, így annak fizikai leszármazottja, a tömegvonzás – az égitestek közti vonzást tartva például szem előtt – összetartást és rendet biztosít a fizikai szférában. Általában, a fizikai világ a maga összességében csak a mindenség nagy körfolyamatában beállt átmeneti állapota a spirituálisnak, amely az evolúció menetében újból vissza fog térni a magasabb spirituális állapotba.

Ennek szemmel tartása világosságba helyezi és megerősíti azt a tényt, hogy a spirituális és a fizikai tapasztalás és észlelés azonos princípiumú, és nem csak összefüggés nélküli hasonló folyamatok, hogy tehát az egyik a másikkal jól megvilágítható.
De ha a szkeptikus nem teozófus, az előzőket nem is képes elfogadni, az alább következő magyarázat nem marad azért elegendő alap nélkül, mert mint látni fogjuk, a kérdéses folyamatok minden részletével teljes összhangban van, és a spirituális tapasztalás közvetlenül is erre utal.

Spirituális tapasztalások

Számtalan oly misztikus élményről van ugyanis feljegyzés, amelyek a testi érzékek kizárásával történő spirituális tapintásról, szaglásról, hallásról, látásról adnak számot, mint a megfelelő fizikai érzékelésekkel azonos természetű, de másféle állapotú folyamatokról

Lássunk ezek közül néhányat!
Szent Bonaventura (1221-1274) azt írja:
„Amint a testbeli dolgok megérzése a testbeli érzékek segítségével történik, úgy érezzük meg a szellemi dolgokat a lélek képességeivel, a szellemi érzékekkel.”

Ruysbroeck (1293-1321) az „Istennel való élő egyesülésről” beszélve azt mondja:
„Érezzük, hogy mi megérintünk és megérintetünk.”

Kreuzi Szent János (1541-1591) azt mondja:
„Ez a bizalmas egyesülés /Istennel/ a szubsztanciális érintkezés egy nemével hasonlítható össze, amely a léleknek Istennel való összeköttetését eredményezi. Ez az Isteni érintkezés a lélek lényege és isten lényege között jön létre."

Szent Ágost (353-430) „Vallomásaiban” azt írja:
„Ó, Istenem, mi az tehát amit szeretek, midőn éged szeretlek? Nem testi szépség az. Sem egy ábrázat fensége, sem egy fény ragyogása amely a szemeket kellemes módon megörvendezteti, sem különböző énekek édes dallamai, sem a virágok és jó illatok kellemes illatai, sem a méz vagy manna édes ízei, sem pedig a testi dédelgetések. Nem, nem ez az, amit az Istenemen szeretek. És mégis, az, amit rajta szeretek, egy bizonyos nemű világosság, egy bizonyos hang, egy bizonyos illat, egy bizonyos táplálék, egy bizonyos átkarolás. Mindezt csak az által érzem, ami a bensőmben van. A lelkem fényt lát világítani, amely nincs a térben, hangot hall, amely az idővel nem gyengül, illatot érez, amelyet nem hord el a szél, ételt élvez, amelyet az utána való vágyakozás nem csökkent.”

De la Puenta Lajos (1554-1625) azt írja:
„Épp úgy, amint a test megérzés révén megismer az által, hogy a külső érzékek segítségével észleli,a mi ebben a világban látható és kellemes, épp úgy a szellemünknek öt képessége van, amelyek megfelelnek a külső /testi/ érzékszerveinknek. Ezeket látásnak, hallásnak, stb. nevezzük. Velük vesszük észre azt, ami láthatatlan és szeretetre méltó Istenben. Ezt mi megérezzük. Ez által Istenről egy fogalom vagy ismeret jön létre, amelyet érzünk, és amely az ész következtetései által nyerteket messze felülmúlja. Épp úgy, amint a méz édességét jobban ismerjük, ha belőle még oly keveset is élvezünk, mintha hosszú ideig a természete fölött beszélünk.”

Végül utalok még Alvarez de Paz már idézett szavaira.

E néhány adat is világosan mutatja, hogy a misztikus élmény az ember szelleme és egy más spirituális objektum között ugyanolyan elvű folyamatok révén létrejövő tapasztalás, mint az emberi fizikum által létrejövő, és egy fizikai objektumra vonatkozó közönséges tapasztalás.

Vegyük ezt tehát közelebbről szemügyre!

A (fizikai) érzékelés általában úgy történik, hogy fizikai objektumokból kiinduló fizikai hatásokat a fizikai szervezet megfelelő részeivel felfogja, és idegrezgések által a központba továbbítja.
Ha a felsőbbrendű, és ezért a mi tárgyunkhoz legközelebb eső érzékeléseket, a látást és hallást tartjuk szem előtt, úgy azt látjuk, hogy a kérdéses fizikai hatások rezgésekből: hang- és fényrezgésekből állnak, ezeknek „felfogása” pedig az illető testi szerveknek, a szemgolyónak és dobhártyának hasonló rezgésekbe való jutásában áll. A fizikai észlelés és tapasztalás folyamatának elve ezek szerint tehát az, hogy valamely fizikai objektumból hullámok indulnak ki, amelyek az organizmus hasonló rezgésekre képes részeihez érve, ezeket ilyen rezgésekre bírják, ami által az egyén tudomására jutnak. Azonos elvű folyamatokat, úgy az ember fizikai organizmusánál magasabb rendű (spirituális), mind alacsonyabb rendű objektumok között találunk. Így például, ha megszólaltatunk egy hegedűt, amelynek közelében egy hasonló rezgésekre képes (hasonlóan hangolt) hegedű, vagy akár egy vasból készült villa, úgynevezett hangvilla van, úgy ez utóbbiak is megfelelő rezgésbe jutnak. Ezt a tüneményt a fizikában rezonanciának, vagy ráhangzásnak nevezzük. Ha – továbbá például – egy drót nélküli távíró állomásból elektromos hullámok indulnak ki és elérnek egy másik ilyen állomáshoz, amely hasonló hosszúságú elektromos hullámokra van beállítva, úgy ez utóbbi is rezgésbe jut, és ilyen formán a kérdéses elektromos hullámokat reprodukálja, illetve felfogja, észleli. Általában, ha valahonnan hullámok indulnak ki és elérnek egy hasonló sajátosságú rezgésekre képes objektumhoz, úgy ez utóbbi hasonló rezgésekbe fog jutni, feltéve, hogy ennek másnemű akadálya, mint például egy idegen objektummal való egyidejű esetleges érintkezése nincs.

Azonos módon magyarázható a tapasztalati jelenségekkel teljes összhangban a misztika, mint a spirituális szférából kiinduló spirituális hullámoknak felvétele az illető egyén spirituális organizmusa által, illetve az észlelő rezonanciája a spirituális szférákkal.

A spirituális észlelés e szerint hasonló módon látás és hallás például, mint a fizikai látás és hallás, hiszen mindkettőnek lényege egyformán rezgések felvételén alapul. A misztikusok ezt nem tudták. És különben is, a misztika virágzása idejében még a fizikai érzékelés folyamata sem volt ismeretes. Érthető tehát, ha a misztikusok nem egyszer érthetetlennek mondják és csodálkoznak rajta, hogy a testi érzékek nélkül látnak és hallanak. Mindazonáltal meghajolnak a tapasztalt tények kényszerítő ereje alatt.

Alvarez de Paz például, azt írja:
„Elismerem, hogy ez csodálatos, de a tény mégis teljesen bizonyos, a lélek a bensejében megismeri Istent, és úgyszólván világosabban látja, mint a (fizikai) fényt a test szemeivel.”

A misztikus élmény létrejövetelének feltételei a vázolt alapon könnyen megállapíthatók

Hogy ugyanis két, akár fizikai, akár spirituális objektum a tárgyalt értelemben egymással érintkezésbe juthasson, a következő két feltétel kielégítése szükséges:

- Kell, hogy a két objektum rezonanciába juthasson egymással, illetve közel azonos rezgésekre legyen képes.
- Kell, hogy ez a képesség szabadon megnyilvánulhasson és másféle dolog gátlólag útjába ne álljon.

(Folytatjuk)

Az írás megjelent a Teozófia folyóirat 1918. 1-2-3-4. számában.

Artemisz Önismereti Műhely 

Tel: 0630/586-4959 vagy 0630/479-2392
Irodai telefon: 0652/953-649 munkanapokon 12.00-16.00 óra között.
E-mail: info@mindenamionismeret.hu