<< vissza az előző oldalra

A spirituális tapasztalás problémája VI.

A misztikus élményben tapasztaltak, észleltek leírhatatlanok, és az emberi nyelv kifejezéseivel vissza nem adhatók?

Spitzer (Pásztor) Albert írása megjelent a Teozófia folyóirat 1918. 1-2-3-4. számában.

Misztikus élmény tapasztalatai leírhatatlanok

Egy, az összes misztikusok által hangoztatott jellegzetes körülmény az, hogy a misztikus élményben tapasztaltak, észleltek leírhatatlanok, és az emberi nyelv kifejezéseivel vissza nem adhatók, mert távol állnak minden fizikailag észlelhetőtől.

Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy az emberi nyelv kifejezései csak a fizikai szférában a fizikai érzékekkel – közösen, mindenki által – tapasztaltakra, illetve tapasztalhatóra vonatkoznak, vagy azokból vannak leszűrve. A magasabb szférák teljesen más természetű spirituális dolgai ezen kifejezésekkel természetszerűleg vissza nem adhatók, és semmiképpen meg nem érzékíthetők. Aki például még soha sem hallott hegedűhangot, abban szavak segítségével nem lehet a hegedűhangról élethű benyomást létrehozni. Hiába magyaráznánk, hogy a hegedűhang ilyen vagy amolyan módon jön létre, ebből az illető még nem jöhet tisztába, hogy milyen hangzású a hegedűhang. Ezt tapasztalnia kellene. Hátha még a kérdéses egyén tulajdonképpen süket volna, és nem hogy hegedűhangot, hanem még semmilyen hangot sem hallott volna. Teljes képtelenség egy süketben szavakkal, magyarázatokkal ugyanazt létrehozni, amit akár egy egyszerű hang hallása, hát még egy zenei szimfónia benne létre hoz, pedig felsőbb spirituális dolgokat szavakkal megérzékíteni még mérhetetlenül nagyobb lehetetlenség.

Kreuzi Szent János azt mondja:

„Istennek ezt a misztikus megismerését nem képek vagy képi ábrázolások által nyerjük el, mint ahogy azt szellemünk máskülönben szokta. Mivel sem az érzékek, sem a képzelet nem szerepelnek itt, ennél fogva ezen megismerésnél sem alakot, sem jelet nem észlelünk. De beszámolni sem vagyunk képesek róla, sem pedig valamit hasonlatnak erre felhasználni. És ez a titokzatos és édes bölcsesség mégis mélyen behatol lelkünk legbensőbb mélyébe. Ez az isteni nyelv /a mód, amelyen Isten valamit közöl/ sajátossága. Minél bensőbb, szellemibb és érzékfelettibb, annál inkább túlhaladja az érzékeket, úgy a belsőket, /képzelet, stb./ valamint a külsőket /testieket/, és hallgatásra kárhoztatja őket. A bölcsesség e feneketlen mélységében megismeri a lélek, hogy szavaink, bármily fenségesek és tudósak legyenek, semmitmondók és alkalmatlanok, ha isteni dolgok leírására akarjuk őket alkalmazni.”
Hasonló értelmű nyilatkozatok már a korábbi idézetekben is találhatók.

Ezek után érthető a misztikusok ama közléseinek gyér volta, amelyekben a misztikus élmények révén elért ismeretgyarapodásról beszámolnak, holott állandóan hangoztatják, miszerint az elért ismeretgyarapodás messze felülmúlja mindazt, ami máskülönben akár a legnagyobb erőfeszítés által is elérhető.

Misztikus ismeretgyarapodás annak észlelésében csúcsosodik ki, hogy az univerzumnak szellemi, spirituális alapja van, hogy a fizikai jelenségek csak külső burkai egy szellemi lényegnek, megegyezően azzal, amit a teozófia tanít. Midőn a misztikusok Isten megérzékeléséről beszélnek, úgy sohasem állítják, mintha valamilyen térbeli alakzatot, képet, vagy bármilyen, a testi érzékek segítségével elképzelhető és rájuk visszavezethető észlelnének, ezt ellenkezően állandóan tagadják. Közléseik szerint ez a lélekkel való közvetlenül tudomásul vevése egy mindent átfogó és uraló, egy mindennek alapját képező szellemi lét jelenlétének.

Miután nagy vonásokban megismertük a misztikának – önmagunkhoz élethűen vett – legfontosabb jelenségeit, közelebbről meghatározható, hogy mi a misztika

A művelt nagyközönség minden titokzatos, a materiális törvényekkel a szokott módon meg nem magyarázható dolgot misztikusnak nevez, mert általában alig van sejtelme az igazi misztikáról. Ma már még a materiálisan gondolkodó szakemberek is tiltakoznak ez ellen, és hangoztatják, hogy különbséget kell tenni a misztika és miszticizmus között. Ezt a különbséget, sajnos, spirituális világnézettel bírók is sokszor elfelejtik megtenni, és összekeverik azt, ami okkult, a misztikussal. Így például a materiális törvényeken akár felülemelkedő fakír-mutatványoknak, a magnetizálásnak, egy Messmernek, egy Cagliostronak, okkult lelki képességek kifejtésén alapuló produkcióknak még távolról sem kell misztikusoknak lenni.

A misztika nem áll semmiféle külső produkciókban és ténykedésben, hanem ellenkezőleg, kizárólag benső, lelki élmény

Hangsúlyozni kell azonban, hogy még csak nem is minden spirituális tapasztalás misztika, hanem csakis az, amely az Istenségre, vagy legalább a felsőbb szférákra való koncentrálódás, és a velük való kapcsolódás által jön létre, így az asztrális és mentális szférákon való kalandozás sem misztika a szó helyes értelmében.

Az előzőkből a következő eredményre jutunk

Ha a misztikus élményeket bármiféle materialista átértelmezéstől mentesen önmagukhoz élethűen vesszük szemügyre, úgy, amint a tapasztalatban közvetlenül megjelennek, akkor azt fejezik ki, mintha sajátos lényegük alapja az embernek a testhez képest önálló létű spirituális énjének minden testi-fizikai szerv megkerülésével történő érintkezésbe lépése egy felsőbbrendű, kozmikus, spirituális léttel. Ez az érintkezésbe lépés a testi észleléssel, illetve érzékeléssel azonos folyamatú spirituális észlelések, illetve érzékelésnek mutatkozik. A misztikus élménnyel nagyrészt karöltve jár továbbá a testi szervek normális működésének többé-kevésbé való felfüggesztése, aminek indítóoka nem a test normális működésének, illetve a test mechanizmusának elromlása, - mint amikor például egy gépezetben egy alkatrész, elkopik, eltörik, stb. - hanem úgy látszik, mintha egy új (spirituális) erő lépne működésbe, mely a misztikus élmény fokozataival arányosan mind erősebben kerekedik felül a szervezetnek vele ellentétes tendenciájú működésén. Megkötve ez utóbbit épp úgy, mint mikor egy gép működése elé mind nagyobb akadályok gördülnek, és a gép működése lassabbodik, míg végre, ha az új ellentétes erő, illetve az akadály bizonyos nagyságot elért, a gép megáll. Az ilyen megállást természetesen hiba volna a gép mechanizmusa elromlásának, a mi esetünkben pedig a szervezet megbetegedésének tulajdonítani. A spirituális behatás és a szervezet működésének tendenciája azért ellentétes, mert az első felfelé, az Istenire, önzetlenre, a második lefelé, a földire van irányítva.

Ezzel megegyezően a misztika elért legfelsőbb, az embert istenivé átváltoztató fokán azonban, amelyen a misztikusból már minden földi élvezetre irányított személyes, önző tendencia kihal, és így az ellentét a spiritualitással megszűnt, a szervezet működése, a spirituális erő teljes érvényesülése dacára sem szenved akadályt, mint ahogy ezt a valóságban látjuk.

(Folytatjuk)

Az írás megjelent a Teozófia folyóirat 1918. 1-2-3-4. számában.

Artemisz Önismereti Műhely 

Tel: 0630/586-4959 vagy 0630/479-2392
Irodai telefon: 0652/953-649 munkanapokon 12.00-16.00 óra között.
E-mail: info@mindenamionismeret.hu