Pszichodráma

Vadászné Andi

Szia Krisztina! Köszönöm ezt a 150 óra együtt eltöltött időt! Magáról a pszichodrámáról, csak jókat tudnék elmondani, de ha sorolni kezdeném, talán napokig nem érnék a végére!Sokat láttam, sokat tanultam, és 2 esetben olyan katarzis élményben volt részem, hogy számomra is hihetetlennek tünt!Szavakban ezt kifejezni nem lehet, érezni kell,és benne lenni! Nem beszélve a 2 csop. vezetőről, akik anyait apait beleadva, mindent megtettek értünk! Mindenkinek ajánlom, kára senkinek nem származhat belőle, csak egy fejlődési folyamat kezdetét indíthatja meg olyan emberek számára, akik eddig a sötétben tapogatóztak! Jómagammal az élen! Örülök annak, hogy kitartottam, elvégeztem, és 5 alkalommal játszottam, ami komoly fejlődést, és lépéseket jelentettek számomra!Sokat szenvedtem, még most is szenvedek, de semmit nem adnak ingyen!
Csak magamért teszem! Köszönöm kedves KRISZTINA és MARY! Jelenleg ennyi tellett tőlem, a pszichodráma hatását biztosan évekig magamban fogom hordozni, és segítségemre lesz a nehéz helyzetekben!

M.

Milyen volt a pszichodráma?? Hát nehéz, de jó, hogy megcsináltam!! Sehol nem láttam még úgy az életemet mint ott, és senkinek el sem hiszem ha mindezt elmeséli RÓLAM. Érdemes a megtörtént fontos helyzetekben kívülrõl megnézni önmagunkat, mert lehet hogy egészen mást látunk, mint amit szeretnénk látni.

Emese

Nagyon érdekesen, kicsit göröngyös úton kerültem a pszichodráma csoportomba. Nehéz volt a kezdet, mert az elsõ 3 alkalommal nem tudtam részt venni a csoportban, már le is mondtam róla. Aztán a negyedik találkozó elõtt felhívott Krisztina, hogy szeretettel várnak, még nyugodtan csatlakozhatom. Ezt jelnek vettem, és elmentem. Döbbenten figyeltem a többiek játékát, hiszen hasonló foglalkozáson korábban még nem voltam. Szükségem volt egy kis idõre (pár alkalomra), hogy feloldódjam, és legyen saját játékigényem. Az elsõ játékom után már egyre gyakrabban gondoltam arra, hogy mi is legyen a következõ téma, amivel foglalkozni szeretnék/foglalkoznom kell. Ha egy mondatban össze kellene foglalnom, hogy mit tanultam a pszichodráma segítségével, ennyi lenne: Képviselni önmagamat. Ma már hangot adok minden bennem dúló érzésnek, legyen az pozitív, vagy negatív. Megtanultam, hogy jobb kimondani gondolatokat, még akkor is, ha azokkal nem érem el a kívánt hatást, de legalább elmondhatom, hogy tettem valamit. Köszönöm ezt vezetõinknek, Krisztinának és Marynek, valamint a csoportom minden tagjának.

Vanda

Mit adott nekem a pszichodráma? 46 éves vagyok. Ez volt a második pszichodráma csoport amelyben részt vettem. Az elsõt kb. a 100. óra után otthagytam./ Butaság volt, sokáig bántott, hogy nem csináltam végig./ Aztán újra belevágtam, mert éreztem, hogy továbbra is ott fojtogat valami fel nem dolgozott, dolog. Változásra, változtatásra volt szükségem. Az elsõ pszichodrámán megélt kudarc miatt, /csak Én éltem meg annyira annak, s félelmemben elmenekültem/ nagyon nehezen nyitottam a többiek, a csoport felé. Ha nehezen is, de sikerült nyiladoznom. Két játékom volt. Rájöttem, hiába vagyok 46 éves, bizonyos értelemben még mindig gyerek vagyok. Aztán a drámán „újjá ill. újra születtem”. A kezdeti lépések nehezek voltak, s talán még mindig azok. A problémáim megoldásában csak magamra számíthatok, illetve a barátaim biztatásában, s együttérzésében, lelki támogatásában. Csak egy-egy szóval szeretném szimbolizálni azt, amit kaptam: Elfogadást, Megértést, Együttérzést Bizalmat Újjászületést / a megújulás lehetõségét / Meghittséget, szeretetet, Leválást,- elválást,- válást,- Felnõttebbé válást, Nagyobb önállóságot, önbizalmat Hibáim belátását, elfogadását Egy új élet csíráját, ami már csak rajtam múlik, hogy sikerül tovább „hajtatnom.” Köszönet a csoport, valamennyi tagjának, ill. a csoportvezetõknek.

B.Sz.

Érdekes tapasztalat volt, ez volt az elsõ ilyen hosszú pszichodráma élményem. Sok sok fázison estem át. Az elején izgatottan vártam hogy mi is lesz ebbõl, aztán próbáltam bevonódni, mert hát ez is dráma közben derült ki számomra hogy bár azt gondoltam magamról hogy én rettentõ képes vagyok megmutatni magam, de itt rájöttem hogy mindig inkább a háttérbõl szeretek figyelni, és hát ezen igyekeztem hogy jobban mélyebben átéljem, és megfogalmazzam azt ami bennem zajlik, hogy jobban és mélyebben lássam azt ami másokkal történik. Sokat tanultam magamról, sokat tanultam tõletek, és a többiektõl is, örülök, hogy ennek a csoportnak a tagja lehettem.

M.S.

Akkor kerültem kapcsolatba a pszichodrámával, amikor igazán szükségét éreztem annak, hogy változtassak magamon, az életemen (nincsenek véletlenek). Korábban havonta jutottam olyan önismereti könyvekhez, amelyek gyökeresen megváltoztathatták volna az életemet, ha megtartom a bennük leírtakat, ami persze nem sikerült. Elolvastam azokat, felvillanyoztak, de hamar elillant a lelkesedés. Mióta végigjártam egy pszichodráma tanfolyamot azóta tudom, hogy (számomra mindenféle képpen) a fejlõdés, a változás lehetõsége a gyakorlatban rejlik. Nagyon jó csoportba kerültem, ahol alapvetõ volt a bizalom egymás iránt, megtaláltam közöttük a helyemet és nagyon jól éreztem magam a bõrömben. Úgy éreztem, hogy megsokszorozódott a tapasztalatszerzési lehetõségem a többieknek köszönhetõen. Olyan dolgokra világítottak rá az ottani játékok a vezetõink és a többiek segítsége, aminek köszönhetõen sokkal közelebb kerületem magamhoz. Megvilágosodtam több olyan félelmemmel, gyengeségemmel, kishitûségemmel kapcsolatban, amelyeknek korábban nem ismertem a hátterét, az igazi okát. Így már lehet változtatni. Azóta úgy érzem, hogy elkezdtem egy olyan életet élni, amit szerintem érdemes. Az önismeret, az önfejlesztés viszont nem áll meg! Most már vannak jó alapjaim, amit úgy érzek, hogy a pszichodrámának köszönhetek. Köszönöm!

J.

Mit adott a pszichodráma? Harmóniát. Hogy bízzak önmagamban. A szeretetben meg kell lennie az erõnek, hogy önnön bizonyosságát megtalálja. Ettõl kezdve nem csak vonzódik, hanem maga is vonzani kezd. Ez a naplóm „jelmondata” is egyben.

U.D.

A célom a drámával kapcsolatosan az volt, hogy egy nagy lelki megrázkódtatásból útban kifelé, újra barátokat találjak az emberekben, megtanuljak bennük bízni és közben magamban hinni. Nem lepett meg, hogy az eleje nagyon nehéz. Nehéz idegen emberek elõtt magamról beszélni, nehéz kitárulkozni. Talán 4 hónap is eltelt, hogy elõször oldottan beszéltem magamról a csoport elõtt, de ez az érzés feledteti a sok nehézséget. Sõt! Energiát és erõt ad. Feltölt. Ahogy én nyitni mertem, ugyanúgy a csoport többi tagja is egyre jobban nyitott. Ez a bizalmas légkör, ami ott körülvett, ami ott jelen volt, segített a való világban is. Lökést adott a cselekvéshez a mindennapi életben. Már nem féltem annyira az emberektõl. Magamhoz hasonlóan sérülékenynek kezdtem látni õket. Nem gondoltam, hogy bármivel is rosszabb helyzetben vagyok náluk, bátrabban mertem közöttük cselekedni a saját dolgaimban. Ma már tudom, hogy ez a bizalmas légkör, ami ott megteremtõdött, a szeretet. Úgy érzem, nagy utat tettem meg a dráma segítségével. Számomra a legnagyobb dolog, hogy megtanultam magamat kívülrõl látni, amire eddig semmilyen szinten nem volt lehetõségem és megerõsítette azt a hitemet, hogy bár már egy kiforrott személyiség vagyok, de képes vagyok az akaratommal változni és ezáltal arra is, hogy irányítsam az életem. Köszönöm szépen ezt az utazást!

T.L.P.

Köszönet mind a 150 óráért! Játszottam, döbbentem, tanultam. Utat kerestem, találtam, kaptam. Mind személyeset, mind szakmait.

Ildikó

Nem igazán tudtam mire vállalkozom, amikor elfogadtam a meghívást az egyik induló pszichodráma-csoportba. Megismered jobban önmagad, könnyebben barátkozol, jobban fogod érezni magad a bõrödben, biztattak a többiek. Hittem nekik, s nem bántam meg. Igaz idõre volt szükségem, sok türelemre magammal szemben, de a környezetem szerint tényleg megváltoztam: Jobban oda tudok figyelni másokra, tudom kezelni indulataimat, s így már nem betegítenek meg, nõtt az önbizalmam, biztosabban ki tudok állni több ember elé is akár, s el tudom mondani véleményemet szorongás nélkül. Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy felnõtt korban is lehet változni ennyire!

Tonzi

Mit jelentett nekem a pszichodráma? 1. Elsõsorban önismeretet. 2. Megtanultam, hogy elfogadjam és szeressem önmagam, mert csak így tudok igazán szeretetet adni másoknak. 3. Tudok megbocsájtani. 4. Most már látom környezetem milyen tükröt tart elém. 5. Rendeztem önmagamban a szüleimmel való kapcsolatomat. 6. A drámán szerzett tapasztalatokat folyamatosan beépítem saját életembe, így könnyebben megbírkózom a mindennapi élet nehézségeivel.

V.É.

Sziasztok! Én egy 150 órás pszichodráma csoporton vettem részt, amit Krisztina vezetett. Mindenek ajánlom a pszichodrámát, mert jó módszer arra, hogy az ember rálásson a kapcsolataira, önmagára….nekem konkrétan segített, hogy elfogadjam és megszeressem magam a tökéletlenségemmel együtt. Aki olyan türelmetlen önmagával szemben, mint amilyen én vagyok, azt türelemre buzdítanám, mert a lelki változás lassú folyamat, így a pszichodráma hatékonyságának megítélésében várjátok meg a csoport végét… Én így a csoport végén azt tudom mondani, hogy megérte végigcsinálni, mert változtam, sikerült sokkal jobban elfogadni és szeretni magamat, illetve a családomat és úgy általában az embereket is. Ebben segített az is, hogy láttam a csoport többi tagján is, hogy õk mivel küzdenek, és erõt adott, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, illetve gyakran azáltal, hogy a mások gondjait láttam, sikerült felfedezni a saját erõsségemet, lehetõségeimet. A pszichodráma egy különleges módszer, izgalmas ?néha nekem túlzottan is az volt- , lehetõséget ad, hogy ne csak beszéljünk valamirõl, hanem meg is jelenítsük a színpadon, és így belülrõl és kívülrõl is szó szerint rálássunk valamire pl. egy kapcsolat mûködésére, önmagunkra vagy a másik személyre a kapcsolatban. Lehetõséget ad, hogy a játék során pl. kimondjuk, amit mondani szeretnénk egy adott személynek, vagy megtegyük, amit szeretnénk pl. megölelni valakit… És a játék után tovább dolgozik bennünk az, amit eljátszottunk, így hatva a valós életünkre…És tényleg hat és segít! Ajánlom tehát mindenkinek, bátran vágjatok bele!

P.M.

450 óra, 7 év munkája az a lelki béke, pozitív gondolkodás és jövõbe vetett hit, melyet a pszichodrámának köszönhetek. Csendes derûvel, jóindulattal,meleg szeretettel vagyok környezetemben élõ emberek iránt. Józanság, higgadtság jellemez azóta a munkámban. Olyannak is megtanultam lenni, amilyennek azelõtt nem tudtam volna.Új gondolkodásmóddal, új életfelfogással, magabiztossággal, stabilabb önbizalommal rendelkezem.Jobban megértem az emberek viselkedését.Bízom önmagamban, tisztában vagyok az értékeimmel. Egyszóval igazán jól érzem magam a bõrömben. KÖSZÖNÖM!!!