Lilith, az első női bűnbak

Lilith, az első női bűnbak
Nézzük, milyen ősi gyökereket mondhat magáénak az a tévhit, hogy mi nők vagyunk felelősek az emberiséget ért nehézségekért. Nekem ennek a folyamatnak a megértésében sokat segített HanneloreTraugott: Lilith: A Fekete Hold erósza című könyve.

Az alábbi kivonatot ez alapján készítettem.

Lilith és Ádám

Lilith és Ádám története ősi Héber mítosz. Nehéz Lilith tartalmát megérteni, hiszen nem lehet logikailag megközelíteni. Önmagunkban kell leképeznünk őt. Az egységkeresésben fontos, hogy helyet adjunk mind a logikának, mind a benső képeknek. Ha felborul az egyensúly, felborul a benső egység, miként ezt a mítosz is mutatja.

A mítoszok a benső világunk élő képei. A női oldalt a legtöbb kultúrában a sötétséggel azonosították. A mai korban újra meg kell tanulnunk helyesen értékelni a „sötétséghez” kapcsolt erőket, a női pólust ismét vissza kell helyeznünk az őt megillető helyre. Lilith arra tanít bennünket, hogy minden, amit elnyomtunk, elfojtottunk magunkban, most integrálnunk kell. A patriarhális értékek önmagukban meginogtak.

A héber nyelvben több szó jelöli az Istent, mindegyiknek külön jelentése van. /kabbala: shem/ A teremtésmítoszban az Istent ELOHIM-nek hívják. Mivel a szónak hím és nőnemű szógyöke is van, így ez egy „kétnemű”, illetve nemtelen, androgün Istenre utal. Az Isten saját képére teremtette az embert, nőnek és férfinak! A Biblia további részében Elohimot legtöbbször Jahvéval helyettesítik, az isten maszkulin oldalával.


A mítosz

  • Az Isten megteremtette az első embert, és így szólt: „Nem jó az embernek egyedül”. Teremtett mellé egy nőt, hozzá hasonlóan a földből, és elnevezte Lilithnek. Azonban hamarosan veszekedni kezdtek. A nő így szólt. Nem akarok alattad lenni! A férfi: nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj, én pedig felül. A nő így válaszolt: egyformák vagyunk, hiszen mindketten a földből vétettünk. De nem hallgattak egymásra. Ekkor Lilith kimondta Isten különleges nevét, és felemelkedett a levegőbe. Ezután Ádám hívta teremtőjét: Világ Ura, a nő, akit nekem adtál, elment tőlem. Erre az Isten három angyalt küldött Lilith után, hogy hozzák vissza. Ha vissza akar jönni, rendben van. Ha nem, akkor naponta fog meghalni száz fia.
  • Lilith azonban nem akart visszatérni. Felismerte, hogy arra lett teremtve, hogy Isten pusztító aspektusát képviselje. /Hinduizmus: Síva, a pusztítva megújító, Brahma, a teremtő, és Visnu, a megtartó aspektus/. Azzal, hogy megtagadta a visszatérést és alkalmazkodást, ezzel magára vonta a büntető isten átkát. Arra átkozta őt, amire tulajdonképpen teremtetett. Hálátlan feladatával tulajdonképpen Lilith lett a teremtés első bűnbakja. Lilith felvállalta: meggyengítem a gyerekeket, a fiúkat születésüktől 8 napos, míg a lányokat 20 napos korukig. De megesküdött Az isten Élő és Létező nevére (El) az angyaloknak, hogyha meglátja nevüket vagy orcájukat egy kámeában, akkor nem lesz hatalma a gyermekek felett. Innét ered az, hogy amulettekkel védekeznek ellene, a kisgyermekek kámeájába beírják a nevét, s mikor Lilith ezt meglátja, eszébe jut ígérete, és meggyógyul a gyermek.
  • Ezután teremtődött meg Éva (vö. Biblia) Ádám oldalbordájából, tehát egy hozzá tartozó részből, mely felett hatalma volt.
  • Vajon, mikor Lilith elhagyta a paradicsomot, magával vitte azt a tudást, hogy az Isten és az ember androgün? Átengedte-e a hatalmat az Atyaistennek, és Ádámnak, a férfinak? Lilithnek tudása volt, amit bemutatott, mielőtt elment. Kiejtette Isten különleges nevét, mellyel megmutatta, hogy ismeri a teremtés leghatalmasabb titkát. Vajon az ember elveszítette ezt a tudást azzal, hogy Lilith elment?
  • Lilith bemutatta a tudását és lemondott a hatalomról. Elment. Hogy miért? Csak találgathatunk. De azzal, hogy elment mozgásba hozta a dolgokat. Tiltakozása és menekülése tehát kezdeményezés volt. Azzal, hogy megtagadta a visszatérést, átengedte a terepet a „pátriárkáknak”, akik elátkozták, kitaszították és féltek tőle! Lilith olyan erőt testesít meg, melyre Éva a mai napig nem képes. Azt is mondják Lilithről, hogy a paradicsomi kígyót használta fel arra, hogy beszéljen Évával, máshol pedig azt, hogy ő maga volt a kígyó. A „Tudás” fájának gyümölcsével kínálta meg „engedelmes utódját”.
  • Lilith és Ádám között minden vita a hatalom körül forgott. Lilith azt soha sem mondta, hogy ő akar felül lenni. Nem akart uralkodni, csak egyenértékűséget akart. Ádám ezt nem halotta meg, féltette a hatalmát. Lilith egyensúlyt akart, „is-is” helyzetet. A patriarchális értékrend „vagy-vagy”-ban gondolkodik, és sohasem fogta fel, mire törekedett Lilith. Így a patriarchátus, csak csökkent mértékben tudja felhasználni a kígyó ajándékát, tudását. A „vagy-vagy” hozzáállás a polaritást dualitásba dönti (kibékíthetetlen ellentétté), s ezzel egyirányú (zsák)utcába vezeti. Ma egyaránt félünk a tudatlanságtól és a tudástól is, időnként nem is akarunk tudni. Lilith értékeinek újbóli felbukkanása ezt tisztán érezteti velünk.

A női oldal leértékelése ugyanúgy jellemzi a nőket, mint a férfiakat

  • Az Atyaisten felemelkedésével kiűzték az ősi istennőt, Évának nincs tehát istenképe, akivel azonosulhatna. Megvádolták, hogy ő a felelős a bűnbeesésért, és jobban teszi, ha szolgálattal és szenvedéssel vezekel ezért. Számára a megengedett példaképek: Mária, akinek nincsen alsóteste, vagy Mária Magdaléna, akinek meg kellett tagadnia altestét, hogy elnyerje a lelki üdvöt. A nőt, ugyanúgy, mint a szexualitást, „tisztátalannak” bélyegezték meg testnedveivel együtt. Ezzel leértékeljük és elnyomjuk a természetet, és a természetes folyamatokat. A nőiség lényege összefügg a természetes folyamatokkal, s ezzel a férfi leértékeli a nő utáni vágyódását, vagy az ún. „női” tulajdonságai kiélését. A legendák megmutatják, hogy a férfi mennyire kívánja a nőt, ugyanakkor fél is tőle, s mennyire vetíti ki rá, teszi őt felelőssé szexuális késztetéseiért.
  • A „Boszorkányhámor”-ban, amelyet két szerzetes állított össze, s a pápa jogilag kötelezőnek nyilvánított ki, az áll, hogy a nőt többnyire az indulat és szenvedély hajtja. A szerelem és a gyűlölet a „testi vágyból” keletkezik, és a nő „testileg érzékibb”, mint a férfi. Ezen kívül szexuálisan telhetetlen, hiú, kéjsóvár, hazug és csábító. A nő szellemileg elmaradott, könnyelmű, babonás és könnyen befolyásolható, és mindent egybevetve „tökéletlen állat”.
  • Mivel a pápa, mint az Atyaisten képviselője megáldotta ezt a kijelentést, érthető, hogy a nőt is áthatotta ez a leértékelés, még akkor is, ha tiltakozott ellene. A nőnek a társadalom felé bizonyítania kellett, hogy ez nem vonatkozik rá. A „jó” asszony a múlt század elején is szexuálisan semmit sem érzett.
  • Az „Atya értékei” sok nő számára annyira meghatározóak, hogy nem is ismerik, és nem is keresik saját értékeiket. Elnyomják női természetüket, „túlkompenzált férfiakká” válnak, ezt pedig gyakran női köntösben mutatják be. Saját nemükkel megromlott kapcsolatot tükrözi az is, hogy nehezen lépnek kapcsolatba más nőkkel, vagy az, hogy saját nemük leértékelését a férfiakkal mondatják ki. Így aztán olyan társat keresnek, aki csak a „férfi” oldalukat fogadja el, és/vagy csak az anya vagy az alkalmazkodó kislány szerepet helyesli. Az ilyen férfi olyan nőket fog keresni, akik anyáskodnak felette, vagy nem kérdőjelezik meg cselekedeteit, mivel értékeiket a „papa elismeréséből” merítik. (saját megjegyzés: az ősi mesterség automatikusan kiiktatódna az emberek életéből, ha a Lilith tartalmait értékként ismernénk fel, és alkalmaznánk.)

Lilith az álmokon keresztül ösztönöz, egy benső tüzet szít

  • Gyakran ezt nem fogjuk fel, vagy nem találjuk a csatornáját, és ezernyi hazugsággal fojtjuk meg e benső tüzet. Ha azonban a tűz megmarad, akkor fellobbanthatja a lélek fantáziáját. Képek merülnek fel, vágyak ébrednek, és a testet is beindítja (a szó valódi értelmében). Egy hajtóerő jelentkezik, a varázslat működni kezd, megkezdődik a keresés, még ha sokszor tudattalanul is. Egyszer csak (fogadok, hogy egy Lilith tranzitnál) találkozunk egy olyan emberrel, aki annyira vonz, mintha egy szívóerő áradna belőle. A Lilithtel egy másik emberen keresztül találkozunk, és óriási tüzet gyújt bennünk. Lángolunk, lüktetünk a vágytól, és szenvedünk a féltékenységtől. Szerelmesek leszünk, elveszítjük önmagunkat- és növekedünk. Sebek szakadnak fel, legyen az szeretet, düh, harag, bánat vagy gyűlölet. A mennyország és a pokol között ingázunk.
  • Lilith a sterilitás ellensége, különösen a steril kapcsolatoké, ott zavarni fog. A fejlődésbe kerget minket, nyugtalanságot, mozgást hoz, hogy felrázzon letargiánkból. A férfi és nő kapcsolata általában egyensúlytalanság. Amíg a régi képeket tápláljuk magunkban, addig ezt az egyensúlytalanságot támogatjuk. Remitologizálásra van szükségünk, azaz a férfi istenség mellé oda kell állítanunk az istennőt is, hogy közelebb kerüljünk a teljességhez. Az istennő behatol a tudatunkba: haragos és félelmetes, ha nem fogadjuk el és védekezünk ellene,- és inspiráló, fejlődésünket támogató, ha üdvözöljük és elfogadjuk. Ha a belső párunk egyensúlyba kerül, akkor leszünk képesek olyan kapcsolatot teremteni, amely túl van a „lent és fent” kérdésén.
  • A horoszkópban a Lilith egy vakfoltot tükröz, kapcsolatba hoz árnyékunkkal és démonainkkal, de ugyanígy képviseli azt a hidat is, melyen át tudjuk lépni a határokat.

Forrás:  Hannelore Traugott: Lilith: A Fekete Hold erósza; Bioenergetic, 1999.
 
Oláhné Mednyánszki Krisztina
pszichodráma vezető, család-és párterapeuta
okleveles asztrológus
Artemisz Önismereti Műhely és Asztrológia Iskola
Tel: 0630/479-2392
Irodai telefon: 06-52/786-892
Mail: info@mindenamionismeret.hu
Skype: artemiszmuhely

Vissza