Pszichodráma: Moreno és a transzcendencia

Katarzis, Rögtönzések Színháza

• Morenot sokszínű érdeklődése elvezette a különböző filozófiai irányzatok tanulmányozásához. Arisztotelész Poétikájában talált rá a katarzis fogalmára, melynek megélésére a görög kultúrában a színház adta a lehetőséget. Moreno szerint ez a legjobb esetben is csak másodlagos „esztétikai” katarzist ad, hiszen a nézők tisztában vannak azzal, hogy a színész szerepet játszik.
• Amit ő keresett az a résztvevő személyes terápiás katarzisa volt. Ezen, a gondolaton továbbhaladva kíváncsi volt arra, hogy a színész mit él át a szerep játszása közben, majd továbblépve arra, mi lenne, ha a szövegkönyveket eldobva megengednénk a színésznek, hogy saját problémáit, érzéseit játssza el. S egy ilyen előadásra hogyan reagálnának a nézők?
• E rögtönzött, spontán alakított szerepek gondolata vezette el oda, hogy 1922-ben megalakította a Rögtönzések Színházát, melyet 4 évig működtetett Bécsben. A színház világában ez forradalmi újítás volt, hiszen a nézők és a résztvevők igazi könnyeket, félelmet és örömöt élhettek meg. Ezért színházában a színészek a közönséggel együtt improvizál¬ták a spontán jeleneteket vagy az újságból vett híreket.
• Moreno úgy gondolkodott, hogy a gyógyító színház a társadalmi változás eszköze lehet. Úgy érezte, hogy a színjátszásnak társadalmilag sokkal aktuálisabbnak kell lennie. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az Attikai drámaünnepeken a megírt darabok csak egyszer kerültek bemutatásra. Így a dráma tükrözte az aktuális helyzetet és korszellemet.

A dráma

• A drama szó (gör.) cselekvést jelent. S a cselekvés kétféleképpen történhet: kulturális konzervként –például a hagyományos színházi előadások-, illetve spontán reagálva egy adott helyzetre- ilyen a playback.
• Moreno a dramatikus és színházi elemeket felhasználva azokat továbbfejlesztette, s ez által a pszichodráma nem csak az indulatelvezetést szolgálja, hanem az elmélyülést is. Zerka Moreno szerint ez a leglényegesebb különbség a dráma és pszichodráma között.

Színpadkép

• Moreno transzcendens felfogása megjelenik színpadképében is: A Rögtönzések Színháza eredetileg egy központi és több oldalszínpadból állt. Később létrehozta a háromszintű színpadot, melyből a legalsó a realitás szintje, a második az interjú szint, a harmadik pedig az akciószint, ahol a realitástöbblet megmutatkozik. Ehhez tartozott még egy balkon is, ahol a transzcendens szerepek megjelenhettek.

Így ír Moreno az 1924-ben megjelent Das Stegreiftheater című munkájában:

„Belépve egy színházba, rögtön látható, hogy már az elsődleges formájától eltorzult. Miután megalkottam az új színház színpadát, azzal a céllal, hogy az embereknek egyfajta dramatikus vallást nyújtson, sokan megkérdezték, mi inspirált a téri dimenzió megépítésére, mely központi elhelyezkedésű, a perifériális helyett, kör alakú a megszokott négyszög helyett, helyet ad maga mellett nem csak a közönség részére, de a teljes közönségnek is, egyetlen szint helyett pedig vertikálisan elrendezett. A mintát nem a görögök vagy Shakespeare adta- a modellt egyenesen a természetből vettem.”

• Ez az elrendezés nagyon hasonlít a mandalára (mágikus kör), mely transzcendens szimbólum. Jung is sokat foglalkozott vele. Az egész és egység képe, az univerzum szimbóluma. A középpontjában megszűnik minden polaritás, viszonylagosság.

A balkon szerepéről Zerka így beszél:

„Ez egy nagyon képlékeny eszköz. Ha a színpadon a földet jelenítik meg, a balkon lehet a mennyország; ha a balkon a föld, a színpad lehet a pokol, vagy bármi más a kettő között. A protagonisták az elhunytakat nagyon gyakran a balkonon jelenítik meg, éppúgy, mint az istenséget vagy a világot maguk mögött.”

• A gyakorlatban, ha nem áll a rendelkezésünkre balkon, az ott megjelenítendő szereplőket szükséges székre vagy emelvényre felállítani!