Gondolatok Advent idején

Mi, keresztények ekkor ünnepeljük a Karácsonyt, Jézus születését

• E misztérium szimbolikus jelentése erősen összekapcsolódik a Bak jel témáival. A Kisded szinte embertelen körülmények között jön világra, az év legsötétebb időszakában, a népszámlálás miatti kényszerű utazás közben. Gyengén, elhagyatottan, szinte észrevétlenül születetik meg, érkezéséről csak a bölcsek tudtak, bár már mindenki várta a Messiást… Emberi szálláshelyet nem adtak Máriának, s nem volt segítsége sem. A Gyermek állatok között jön világra, mely az ösztönvilágot, lényünk legmélyét szimbolizálja.
• Tapasztalatból tudjuk, mindig a legmélyebb ponton történik meg az átfordulás, melyhez óriási erő, szívósság és kitartás szükségeltetik. Személyes kríziseink során (a szó görög eredetű, s átfordulást jelent) ugyanezt a folyamatot éljük meg.
• Problémáink legmélyén megszületik a remény, a kiút, mint halvány gyertyafény, s elindulunk kifelé a mélységeinkből. Ez a folyamat magában hordozza azt is, hogy a belső világban (sötétségben) bolyongva valamit kihordunk, megszülünk magunkból, többek leszünk, s ezt a többletet be tudjuk építeni mindennapi életünkbe.

A Kisded születésének körülményei szimbolikusan leképezik azt a folyamatot, amit a mélységekben megélünk

• Problémáink kényszerítő erővel törnek ránk, tanácsadóink lehetnek, de nekünk kell „megszülnünk” magunkból az újat, s ehhez szükségünk van a belső világunk aktív jelenlétére, támogatására, melyet Jung a lélek transzcendens funkciójának nevezett el. Minden önmagunkból megszült új az érésünkhöz, fejlődésünkhöz, „megváltásunkhoz”, megvilágosodásunkhoz vezető következő lépcsőfok lesz.
• A Fény (Isten) szimbóluma a Nap, mely útja során kényszerítő erőknek engedelmeskedve leképezi az ÉLET útját. Megszületik gyengén, szinte észrevehetetlenül, ereje egyre nő, majd kiteljesedik, s csúcspontja után aláhanyatlik, mint lenyugvó nap, majd a horizont alá bukva folytatja útját az „alvilágban”, hogy a mélységeket megjárva, belső erőit összeszedve újjászülethessen ismét a téli napforduló idején.
• A keresztény kultúrkörben Jézus születésének misztériuma ez, de az ősi kultúrák ugyanúgy megőrizték mítoszaikon keresztül a téli napforduló üzenetét, legfeljebb más ruhába „öltöztetve”.
• Bő 2000 esztendeje az isteni kegyelem lehajolt az anyagvilág legmélyéhez, útra bocsátotta legszentebb Fiát, aki egész életútjával a Fény és a megváltás reményét jeleníti meg nekünk. Életével példát ad arról, hogy ez a folyamat nem könnyű, hiszen Jézusnak, az emberfiának meg kell halnia, hogy megszülethessen Krisztus, az Isten fia.
• A Bak időszak a belső leltár készítésünk időszaka is egyben. A szilveszter a jól elvégzett „leltár” befejezésének ünnepe lehet.

Néhány kérdés, mely segíthet ebben a folyamatban, melyen érdemes Advent idején elgondolkodni

• Hogyan állok a szeretet melegével? Hiányzik, átjár, esetleg félek attól, hogy „megégetem” magam? Tudok-e együtt lenni a másik emberrel? Élvezem-e, töltődöm-e általa, vagy az intimitástól félve pótcselekvésekkel próbálom elütni az időt? (főzés, takarítás, barkácsolás, vásárlás stb.)
• Hogyan állok a hitemmel? Épít, buzdít, vigasztal, ha kell? A Karácsony a transzcendens jelenlét ünnepe is minden évben…
• Hogyan állok a Fénnyel? Mélységeimet bejárva keresem-e a kivezető utat, a fényt? Látom a jövőmet optimistán, vannak-e terveim?
• Hogyan állok a család szentségével? A szeretetképességünk akkor teljes, ha tudunk adni és elfogadni. Tudom-e mit szeretnék én magam, s valójában minek örülnek szeretteim? Vállalom-e, tudtára adom-e vágyaimat a környezetemnek, s figyelek-e eléggé a többiek igényeire?
• Hogyan állok a valódi ajándékkal? Tudom-e mi az?
• Hogyan állok az örömhöz? Tudok-e teljes szívből örülni, mely érzés csak akkor teljes, ha azt meg tudom osztani másokkal.

A téli napfordulón feltámadó FÉNY legyen veled, erősítse hitedet, életedet, hozzon Áldást, Örömet, Szeretet, Bőséget!