Karma és önismeret

Egyszerűbben, a cselekedeteink következményeivel való találkozást jelenti. Korábbi, múltbéli viselkedésünkkel teremtettük meg jelenünket, s ugyanígy a jelenben készítjük elő a jövőnket. Ehhez a keleti elképzelés szerint a léleknek újra meg kell születnie az anyagi világba, hogy megtapasztalja, élvezze, vagy elszenvedje tetteinek gyümölcsét. Ezzel foglalkozik a reinkarnáció tana.
Ezen elképzelés szerint nincs egy „büntető Isten”, hiszen mindenki maga teremti meg saját karmáját, sorsát, korábbi vágyainak, tapasztalatainak köszönhetően. Az élet legmagasabb rendű célja az, hogy önismeret és spirituális fejlődés során megszabaduljunk ettől a karmától, s ezzel felszabaduljunk az ismétlődő születés és halál körforgásából, a szamszárából.

Pszichológiai és spirituális szemléletmóddal a következőket gondolom a karma fogalmáról

A karma fogalma a nyugati társadalmakban kevésbé megfogható és értelmezhető. Sok zavaros megközelítéssel találkozunk. Egyesek félelemkeltő „mumusként” gondolnak rá, mint valami büntetésre korábbi (nem tudatos) cselekedeteikért, míg mások egy kipipálandó, megtanulandó „tanagyag-részként” kezelik az életükben, mint pl. a jogosítvány megszerzését. Asztrológusi praxisomban sokszor találkozom ez utóbbi feltevéssel.
Mi a karmám? – kérdezik sokan, s meglepődnek, mikor összetett választ kapnak. A teljes horoszkóp, annak minden eleme és mélysége az egyén életfeladatát, lehetőségeit, adottságait, azaz „karmáját” tükrözi. Véleményem szerint, nincs külön „karma-asztrológia”, még akkor se, ha a populáris ezotériában ez, mint egy jól eladható fogalom megjelenik. Az egész horoszkóp a karmáról, annak összességéről szól!
Ami nem más, mint egy komplex, teljes életfeladat, mely a tudat számára önmagában átláthatatlan. Feltérképezéséhez szükséges a külvilág, mint a belőlünk megnyilvánuló tettek, gondolatok visszatükröző felülete.
Ebben a tanulási folyamatban először „megsértjük a határokat”, behatolunk valamilyen addig ismeretlen területre, s a „reflexió”, a visszahatás következtében elkezdjük azt megismerni! Így ismerjük fel és tesszük magunkévá a határokat, szabályokat, sorstörvényeket. Minél kevésbé vagyunk tudatosak, az „isteni gondviselés” annál inkább fizikai hatásokkal tanít bennünket.

Szaturnusz mítosza a görög kultúrában nagyban összecseng a keleti karma fogalommal

Dióhéjban: Szaturnusz (Kronosz) apját kasztrálva megfosztja a hatalmától, s amikor átveszi a helyét az Olümposzon, attól való félelmében, hogy ez a „csúfság” vele is megesik, születendő gyermekeit sorra lenyeli. De isteni minősége ellenére ő sem kerülhette el a sorsát… elindított végzete őt is utol éri. Ahogyan a magyar közmondás szépen kifejezi: ki mint vet, úgy arat!

Szaturnusz mítoszát itt olvasd el!

Mindaz, amit létrehoztunk, kimondtunk, megcselekedtünk mind-mind egy olyan „gyermek”, aki később ellenünk fordulhat, és ettől félünk. Szorongásaink mögött mindig önmagunkkal kapcsolatos feladatok húzódnak meg, melyek leküzdései, feldolgozásai mind egy-egy kis lépést jelentenek saját karmikus utunkon. De igaz ez fordítva is: a megteremtett és kimunkált, tökéletesített tapasztalatok, mint áldást hozó „gyermekek” készségként, képességként, erőforrásként segítenek bennünket.

A karma önmagában egy semleges fogalom

Ugyanúgy hordoz magában pozitív értékeket, mint még megfejlődésre, kibontásra váró tulajdonságokat, tapasztalatokat. Jól illusztrálja ezt a következő idézet: „Önmagában már jutalom és büntetés is vagy azért, ami vagy!”
Hiszek abban, hogy mindannyian fejlődni születünk, jó esetben a szüleink vágyára és kedvére. A fejlődés valami többletet jelent az életünkben, önmagunkra vetítve leginkább azt, hogy miben tudjuk meghaladni a szüleinket, azt a közeget, melybe beleszülettünk a sorsunk által.
Hipotézisként feltételezve: ha előző életeim következményével, annak pozitív és negatív aspektusaival van dolgom a mostani életemben, akkor olyan közegbe, családi háttérbe születek bele, ami a számomra „előírt”tapasztaltrendszerbe beleillik. Nekem ebből egyszerűen következik, hogy a karmám legtisztábban szüleim és családom mintázatában figyelhető meg. Ennek feltérképezéséhez nem szükséges semmilyen spirituális vagy asztrológiai képzettség.
Tehát, ha érdekel, mi a karmám, semmi más teendőm nincs, csak szemrevételezni azt a közeget, családi mintázatot, amibe beleszülettem. Az adottságok, tehetségek, képességek hátterében is megtaláljuk a családi lenyomatainkat, ahogy problémáink, elakadásaink mögött akár több generáción átívelő megoldatlanságok húzódnak meg. Kérdés csak az, hogy ösztönösen ismétlünk, vagy képesek vagyunk azt megváltoztatni, tehát meghaladni azt a mintát, amit készen kaptunk.
Fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról sem, az egyén sorsa minden esetben összefügg és összefonódik a tágabb közösségével is. Beszélhetünk az egyéni karma mellett családi, csoport, nemzeti és kollektív sorsról is.

Minden, ami jelentős és maradandó változást hoz létre az életünkben, azt „karmikusnak” nevezhetjük

Sorsunk elénk hozza a szükséges tapasztalatokat, legyen az élethelyzet vagy találkozás, szerelem, vagy gyűlölet, szerencsés, vagy balszerencsés élmény. Ha erőteljes hatással van, vagy volt rám, biztosan a sorsom elkerülhetetlen „karmikus” tapasztalatához kapcsolódik. Egymás életében a sors „eszközei” vagyunk, mások hatnak az életünkre és mi is hatunk rájuk.
Ez egy bonyolult és lenyűgöző rendszer, melybe az asztrológia segítségével lehetőségünk van belepillantani.