INDULJUNK EL
AZ ÖNMAGUNKHOZ VEZETŐ ÚTON!

Induljunk el az önmagunkhoz vezető úton Artemisz Önismereti Műhely Debrecen

Az önismereti szintünket az mutatja, hogy milyen minőségű személyes kapcsolatokban vagyunk benne!

Ki vagyok én, hol a helyem a világban és miért éppen így alakul az életem? Ezekre a kérdésekre adhat választ a helyes önismeret, mely életünk nagyon fontos bázisát szimbolizálja.

– Az önismeret útján való elindulás olyan, mintha egy új országot, egy ismeretlen területet fedeznék fel, s ezt többnyire valamilyen megrekedés, elakadás motiválja. Sokan a nehéz élethelyzetben másokra mutogatnak, viszont fontos felismerni, hogy az életünk történéseinek középpontjában saját magunk állunk. Főleg, ha többször kerülünk ugyanabba a szituációba – mondta el a Naplónak Oláhné Mednyánszki Krisztina, az Artemisz Önismereti Műhely pszichodráma vezetője, család- és párterapeuta. Hangsúlyozta, az önismeret saját magunkról szól, melynek során a pozitív és a negatív tulajdonságainkkal egyaránt tisztában lehetünk. Mindez pedig életünk minden területére hatással van.

Belső indíttatás

– Egy nehéz élethelyzet nyomást hoz létre, amikor azt érezzük, hogy ez nem mehet így tovább. Ha megvan ez a belső hang általi vezéreltség, hogy szeretnénk magunkat jobban megismerni, csak akkor indulunk el ezen az úton. Az önismereti munka nem más, mint egyfajta önterápia. Ezért ma a lélektani eszközök tudnak leginkább a segítségünkre lenni a belső működéseink kikerülhetetlen megismerésében- mondta.

Az önismereti munka nagyon fontos része annak a „hátizsáknak” a megismerése, amit a szülői házból hozunk. Ennek van egy súlya, amit érzünk, ám a hátunk közepén van, nem látunk bele. Ahhoz, hogy belelássunk, erőfeszítéseket kell tennünk. Le kell venni ezt a batyut a hátunkról és bele kell néznünk, ki kell pakolnunk, újra kell rendeznünk. Vannak könnyebb és nehezebb csomagok, de mindenkinek vannak problémái. Van, akinek az önállóvá válás nehéz, mások a kötődéstől félnek, vannak, akik nem tudnak változtatni, mások nem tudnak stabilitást létrehozni. A legtöbb önismereti munkát öntudatlanul 28-58 éves korunk között tesszük. Nincs receptre felírható önismereti folyamat! A lehetőségekben ott van, hogy én is dolgozhatok magammal, de ha súlyos dolog áll a háttérben, akkor szakemberre van szükség – mondta Oláhné Mednyánszki Krisztina.

Aktuális önismeretünket nem az jellemzi, hogy mit gondolunk magunkról vagy mások mit gondolnak rólunk, hanem azon, hogy milyen minőségű személyes kapcsolatokban vagyunk benne.

  • Képesek vagyunk normális, egészséges, érzelmi kapcsolatokat működtetni az életünkben?
  • Közel tudunk engedni magunkhoz másokat, de nem mindenkit?
  • Képesek vagyunk önmagunkat képviselni egy kapcsolatban?
  • Tudunk konfrontálódni, ki tudjuk fejezni az igényeinket, tudunk kérni és elfogadni?

Ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, akkor egy egyenrangú, jól működő kapcsolatrendszert tudunk fenntartani a világban, amiben belefér a párkapcsolat és szociális tér is.

Mi van az árnyékban?

Az első lépés az önismereti munkában az úgynevezett árnyékmunka, ami azt jelenti, hogy leginkább azzal kell foglalkoznunk és abból kell kiindulnunk, hogy melyek azok a tulajdonságaink a személyiségünkben, melyeket mi nem látunk, de a környezetünk igen – ezt vak területnek is hívják. Ennek a működését leginkább másokon tudjuk igazán jól megfigyelni. Például, ha valakire rámondjuk, hogy milyen, amit mindenki tud róla, ő viszont kikéri magának. Nos, az önismeret során ez a vakterület sok új információt nyújthat számunkra.

– Meg kell figyelnünk, hogy mi az, ami vonz és ami taszít minket mások viselkedésében, hiszen az mind rólunk szól és valamit üzen számunkra. Ezzel érdemes foglalkoznunk. dolgoznunk. Az érzelmeink jelzései lehetőséget adnak az önfelfedezésre, ami sok esetben akár félelmetes is lehet. Fontos, hogy minél jobban tisztábban legyünk azzal, hogyan működünk, hogyan gondolkodunk, hogyan érzünk, hogyan cselekszünk a világban. Ennek az önismeret az alapja – fejtette ki Oláhné Mednyánszki Krisztina, hozzátéve, van egy bizonyos egyéni eszköztárunk is – készségek és képességek –, melyeknek birtokában vagyunk, ám azt is megtudhatjuk, hogy esetleg miben kell fejlődnünk, netán másoktól segítséget kérnünk. Mindezt azonban el is kell fogadnunk, csak így működhet.

Vonzások és taszítások

– Például, ha vonz a zene, akkor egészen biztosan van ezzel valami dolgom, még akkor is, ha botfülem van. Viszont mindettől eltekintve, még zenélhetek. Nem leszek benne kiemelkedő, de örömöt okoz. Vagy ha valami taszít, egy negatív élmény, az felhívja a figyelmet arra, ami bennünk diszharmonikusan működik.

Induljunk el az önmagunkhoz vezető úton Artemisz Önismereti Műhely Debrecen

Jó gyakorlat erre, ha számba vesszük a „kedvenc ellenségeinket”, és megfigyeljük, mi az, ami irritál bennük, nagyon nem tetszik, és erős érzelmet vált ki. Ha például az zavar, hogy valaki nagyon karrierista, törtet, akkor az egy jelzés nekem, hogy nekem valamilyen problémám van az önérvényesítéssel – fejtette ki a szakember.

Jó technika továbbá önmagunk felfedezésére, ha figyeljük, keressük azokat a helyzeteket, tudatosan olyan szituációkat, ahol azt a témát gyakorolhatjuk, ami a gyengeségünk. Ebben segítségünkre lehet a pszichodráma, mely egy védett, segítő csoport, és kipróbálhatjuk magunkat biztonságosan egy számunkra nehéz helyzetben, hogy azt megoldjuk. Szintén jó gyakorlat, ha megpróbálunk bizonyos helyzetekre nemcsak a saját magunk, hanem a többiek – akivel kapcsolatos a szituáció és egy kívülálló – oldaláról is rálátni.

Írásunk a Hajdú – Bihari Napló munkatársa, Vass Kata közreműködésével és az általa készített interjú eredményeképpen született!

A cikk a napilap 2020. január 25-ei számában jelent meg és megtalálható a haon.hu oldalon is!