Transzcendencia és pszichodráma

A pszichodráma olyan módszerek együttese, amely számos más gondolati iskolával és terápia-fajtával integrálható

A vallás- religio (latin) – történelme az emberiség történelme. Nem más, mint az emberek viszonya Istenhez, a megfoghatatlan teremtő, fenntartó és pusztító erőhöz. Az emberi természet erejét meghaladó ismeretlen tisztelete átszőtte minden nép történelmét.

„A társadalom gyökerei tudatosan vagy öntudatlanul mindig is a transzcendencia talajába nyúlnak. Ezt a tényt sikerült valamiképpen közösen elhallgatnunk. Mivel azonban az elfojtott tartalmakat soha nem lehet igazából száműzni, s így azok a mélyben szunnyadnak, erőt gyűjtve a támadáshoz, vagy álorcában bukkannak a felszínre. Ma az elfojtott transzcendencia mind hevesebb kitöréseinek lehetünk tanúi. Ilyenek a jóga, a keleti vallások, a módosult tudatállapotok, a testen kívüli és halálközeli élmények iránt való fokozott érdeklődés. S időnként bizarr, túlzó alakban is testet ölthet, mint a fekete mágia, pszichedelikus szerekkel való kísérletezés, vagy éppen fanatikus szekták terjedése, guruk iránti vallásos rajongás.”

Erről ír Ken Wilber A határok nélkül című könyvében (Édesvíz Kiadó 2000, 156.old), s mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhatjuk nap mint nap, hogy a médiákban megváltást, megvilágosodást ígérő hétvégi tanfolyamok tömkelegét hirdetik, jósok, mesterjósok, parafenomének „spirituális” portékáikat „árulják”.

Ahogyan a tradicionális szellemi utak, úgy a XX. századi pszichológia – bár más irányból közelítette meg – a tudattalan törekvések és a tudatos élet diszharmóniájában ismerte fel a lelki eredetű bajok forrását.

Az egyéni igények következtében a pszichológia is fejlődik, alakul, s egyre több olyan „hajtása” alakul ki, amely a személyes élményeken túlmutató transzperszonális rétegekkel foglalkozik.

„A spirituális tanok növekvő nyugati népszerűségével egyenes arányban egyre többen élnek át transzperszonális válságot, amely mögött jóga-, zen-, pranajama, kundalini gyakorlatok, különböző mozgás-meditációk, tibeti buddhista pszichoenergetikai gyakorlatok, keresztény ima, vagy a spirituális, valamint az önfeltáró munka egyéb formáinak mélyreható és szisztematikus gyakorlása lelhető fel. A spirituális válság elvéhez különböző területekről hozhatók alátámasztó bizonyítékok; a történelem, az antropológia, az összehasonlító vallástudomány, a klinikai pszichiátria, a tudat modem kutatása, a pszichedelikus terápia, a jungiánus pszichológia, az új kísérleti pszichoterápia területéről és számos más területről egyaránt.”

Mivel egyre több embert személyesen is foglalkoztatnak ezek a kérdések, szükségszerűen megjelennek a pszichodramatikus folyamatban is. Mely nem az „igazság” játéka, nem jelöli ki, mi a jó út, az igaz hit, vallási hovatartozástól függetlenül segítheti az útkeresésben vagy spirituális válságban levő egyént. Hiszen a színpadon mindig az egyén belső világával, érzéseivel, gondolataival dolgozunk, s az általa feltett kérdésben segítjük őt előre lépni. Ha ez kapcsolódik transzcendens témákhoz, akkor ezen a területen kell őt kísérnünk.

„Biztosak vagyunk-e abban, hogy olyan világban akarunk élni, melyben nincsenek lelkek és istenek? Olyan világban akarunk-e hinni, melyben csak az emberi lények vannak ellátva lélekkel, ahogyan azt szokványosan értik? A Szűz Máriához imádkozók csak egy szoborhoz könyörögnek? Vajon a hindu szent teheneket csak pszichopatológiai jelenségnek, zavarnak kell tartanunk? Vajon a modern pszichoterápiában a vallás csak patológiás deviáció?…. A pszichodráma-színpadon egy „misztikus részvételbe” lépünk. Itt mindennek van lelke és szelleme. A zsidó-keresztény hagyományban Isten az embert sárból teremtette és „lelket” adott az élettelen anyagnak. A mágikus pszichodráma-színpadon nem választjuk szét a realitásokat. A psziché és az anyag ugyanaz- minden életre kel.” „ A színpadon a lélek és anyag nincs kettéválasztva, így megéljük az átváltozást: én te vagyok, te pedig én.”

Bár anyagi értelemben ez oximoron, azaz látszólag lehetetlen! A realitástöbbletben mégis megtörténik!

A szerepcsere, mint alap pszichodramatikus technika nagyban segíti ezt a folyamatot.

„Szerepcserében hirtelen azt érzed, hogy a tested megváltozik, egész valód átlényegül. Transzcendenssé válik, ami túl megy a régi, eredeti szelfen, a szelf változik, mássá lesz.”

A pszichodráma hidat ver a különböző világok, emberek, vallások között

Elfogadásra, empátiára, megértésre tanít! Általa jobbá válhat a világ.

Moreno a pszichodrámát a bukott istenek terápiájának nevezte. Értelmezve a szavait, saját megközelítésemben ez azt jelenti, hogy ez a terápiás forma segíthet bennünket a „bukottságból” felemelkedni, s visszatérni egy nagyobb transzcendens egységbe. Ez az igény a ma emberében is benne él, bár sokszor rejtetten. Azt gondolom, hogy a mai korban a pszichodráma lehet az egyik hasznos segítő eszköz azoknak az embereknek, akik szellemi útkeresőnek vallják magukat. Megadhatja azt a stabil önismereti alapot, melyre szükség van ahhoz, hogy a szellemi vagy spirituális megélések integrálódjanak a mindennapokba, a realitásba.

Hiszen, kellő önismerettel nem rendelkező egyén kezében mindenféle szellemi, „mágikus” képesség, eszköz olyan, mintha egy gyermek kezébe veszélyes fegyvert adnánk. Ezt hibás belső beidegződései, személyiségpatológiái, téves küldetéstudata alapján fogja használni. Ezért volt fontos a múltban minden szellemi iskolában, hogy a belső képességek felébresztése csak az önismeret fejlesztésével párhuzamosan történhetett. Erről ma sem feledkezhetünk meg! A transzcendens út önismereti alap nélkül elszálláshoz, „megszállottsághoz” vezethet.