A cikk elolvasásához kb. 14 perc szükséges

Tudatos találkozásom a parajelenségekkel

Találkozásom a parajelenségekkel Artemisz Önismereti Műhely Debrecen

A „túlvilág”, valójában a racionalitáson túli világ. Tehát, nem a fizika által ismert hagyományos tér-időben zajló folyamatokról van szó…

Ez egy személyes élménybeszámoló… Tudatos találkozásom a pszi-vel…

  • Épp ezért a pszi jelenségek oksági gondolkodással nem érthetők meg, nem írhatók le. Viszont voltak, vannak és lesznek, megértésünktől függetlenül léteznek, s a Vízöntő kor hozza a lehetőségét, hogy ezeket a jelenségeket a misztikus homályból a megértés és elfogadás fényébe helyezzük, általa kiteljesedettebb életet éljünk.
  • Tudatunknak számos olyan működése van, mely folyamatosan zajlik a mélységben, de erről a tudatos tudatunk mit sem sejt. E működések szerves részét képezik azok a parapszichológia gyűjtőnév alatt ismertté vált folyamatok, melyek egyértelmű, hogy léteznek, de egyelőre a ma ismert fizikai összefüggésekkel nem magyarázhatók. Hiszen olyan kölcsönhatásokról van szó, mely egy élőlény és környezete (legyen élő, vagy élettelen) között zajlik, de nem az általunk eddig ismert fizikai hordozók közvetítik. Más szóval racionális elménk számára rejtély, misztikum, „varázslat”.
  • Ezen hatások megismerése nem csak a kevés „kiválasztottak” számára elérhető, hanem bárkinek, aki elég nyitott arra, hogy hiedelmeit, előítéleteit félretéve közvetlen tapasztalásokat szerezzen. Igazából a Szintézis Szabadegyetemre jelentkezésem személyes motivációja is ez volt.

Ezért vártam ezt a hétvégét, hogy az elméleti megközelítés mellett konkrét gyakorlati tapasztalatokat is szerezhessek

  • Elvárásom csak annyi volt, hogy szerettem volna jól érezni magamat. Sikerült péntekre szerveznünk barátnőmmel együtt az első laborgyakorlatot. Fizikálisan, érzelmileg, szellemileg „topon” éreztem magam. Végre ismét egy hétvége, amikor hátrahagyva a hétköznapi teendőket, családot, csak azt tehetem, ami számomra jó és feltöltő! S mindezt a barátnőmmel, akivel spirituális témákban is nagyon együtt rezdülünk! Három nap, két éjszaka, megspékelve egy jó dobkoncerttel, nagyon jó „koktélnak” tűnt.
  • A korai ébresztő ellenére is jó hangulatban szálltunk fel a vonatra, ahol „véletlenül” találkoztunk egy festőművész ismerősömmel, Mihálka Gyurival, aki egy spirituális szemléletű alkotó. Az álmait, belső vízióit viszi vászonra, s festményeit használom fel a honlapom illusztrálására. Éppen Londonba tartott, képeinek egy kiállítására. A paralaborba érkezvén, az asszisztensről kiderült, hogy jelenleg képeket fest, s a barátja ígéretet tett arra, hogy Londonban kiállítást szervez neki. Mellesleg kiderült, hogy „kicsi a világ”, ugyanabból a kisvárosból költözött fel Budapestre, ahol mi élünk. Hát ennyit a szinkronicitásról…, és a laborgyakorlatokhoz még hozzá sem kezdtünk!
  • Szinte minden parapszichológiai jelenséggel találkoztam tudatosan a hétvége folyamán. A gyakorlatokat a számítógép előtt érdekesnek találtam, s azt tapasztaltam, minél elengedettebb vagyok, s élvezem a helyzetet, annál több „sikerem” lett. Amint bekapcsolt jól ismert racionalitásom, s meg akartam felelni, logikailag taktikázni, annál kevésbé működtek ESP képességeim. Legjobban a mandalás sorozatokban leltem örömömet, s a „megnövesztett” kék buddha még most is itt van bennem belső képként, ha rá gondolok.

Ma az ismert parapszichológiai jelenségeket alapvetően két kategóriába soroljuk

  • Az első az ESP (extrasensoriális percepció) összefoglaló nevet viseli, mely nem más, mint tudatunk érzékszerveken túli észlelése, érzékelése.

Ide tartozik a prekogníció vagy előérzet, előérzékelés is, mely folyamatban a jelen és a jövőbeli esemény között nem áll fenn oksági kapcsolat. Ezt használtam az elindulás előtt reggel, mikor az Osho-tarot kártyából személyes útravalóként a hétvégére a „mester” lapját húztam. Alapvetően figyelmeztet a belső világra való nyitottságra, s a külvilágból érkező hatások tudatos befogadására.

tisztánlátást (clairvoyance) gyakorolhattam abban a számítógépes „játékban”, ahol rá kellett éreznem, hogy zöld színű sávot hová teszi a gép. Tehát tapasztalatot szerezhettem arról, hogy élőlény és tárgyi környezete között van olyan információs kapcsolat, amit nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

A legnagyobb hatással rám mégis a telepátia kísérlet volt. Személyes viszonyaimban rengetegszer tapasztaltam már, hogyha valakire gondolok, az információ „valahogyan átmegy”, s az illető felhív, vagy találkozom vele „véletlenül”. Most viszont, ahogyan a közvetített képre hangolódva „vettem” az üzenetet, s láttam a végeredményt, elég megdöbbentő, felkavaró, ugyanakkor felvillanyozó is volt. Hiszen az információ a fizikai kontaktus teljes kizárásával érkezett meg hozzám. „Adóként” ugyanezt az izgalmat és örömet éltem meg, míg barátnőm a „küldött” kép részleteiről egyre több információt vázolt fel. Íme, a gondolatátvitel mindenféle misztikus köd nélkül! – gondoltam.

  • A parapszichológiai jelenségek másik kategóriájával a PK-val (pszichokinézissel) is találkoztam. Megtapasztaltam, hogy az elvárásaim valamilyen ismeretlen módon hatnak a külső környezetre.
Ennek „mikro” változatát, amikor a véletlen folyamatokra próbálunk tudatilag hatni, a mandalás játékban és a Zennel-kártyás próbálkozásaimban éltem meg. A makroPK-val laboros szabadidőmben próbálkoztam. Míg a barátnőmet vártam, az Egely-féle kerékkel „játszadoztam”, hogy a kereket mozgásra, majd meghatározott irányú mozgásra késztessem.

Mindennapi életemben…

  • A hétvége ilyen bevezetője után, már meg sem lepődtem, mikor előadóink közül ketten is beszéltek arról a tanulmányról, amit merő „véletlenül” bele tettem a táskámba olvasnivalóként az útra.
  • A kollektív tudattalan képekben, szimbólumokban, intuícióban folyamatosan beszél hozzánk, üzeneteket küld számunkra. Kérdés, hogy ezeket az üzeneteket képesek vagyunk-e felfogni, érzékelni, s megérteni egy teljesebb átéléssel. Anélkül használni a mindennapokban az áldásos hatását, hogy racionális elménkkel túlságosan szétanalizálnánk, esetleg félreértelmeznénk üzeneteit. Ha igen, szubjektív tudatosságunk és mindennapi hatékonyságunk növekedik általa.
  • Mindennapi tanácsadó munkámban, pszicho-asztrológusként, valamint pszichodráma csoportjaimban is tapasztalom e mélyebb és bölcsebb részünk megnyilvánulását. Leggyakrabban a „visszahozott” álmokban, melyek bölcsen kísérik, vezetik, sokszor útmutatóként szolgálnak a mélyebb terápiás folyamatokban.
  • Pszichodrámában mindennapos realitás az ún. TELE jelenség, amit a mikro-Pk-hoz sorolnék. A véletlenszerűen kiválasztott csoporttag egy szerepben olyan találó helyzetbe kerül, amelyben életének mély összefüggései kerülnek felszínre, azt érzi: “EZ AZ ÉN ÉLETEMRŐL IS SZÓL!” Olyan kitüntetett pillanatok ezek, amikor mind a vezető, mind a csoporttagok rácsodálkoznak az egybeesésekre. Racionális magyarázatokat nem keresünk ezekre a helyzetekre, nincs is rá szükség. Egyszerűen megéljük a nagyszerűségét, s használjuk katartikus hatását, mely segít egy emberi élethelyzetben továbblépni.

Osho írja:

„A pillangó nem tudja bebizonyítani a hernyónak, hogy belőle is lehet pillangó; a logika itt nem segít. De a pillangó felébresztheti a hernyóban a vágyat – ez lehetséges.”

  • Ez a hétvége valóban felébresztette a vágyat bennem a még tudatosabb észlelésre, életre.

Oláhné Mednyánszki Krisztina

pszichodráma vezető

család- és párterapeuta

okleveles asztrológus

Artemisz Önismereti Műhely