Visszajelzések pszichodráma csoport után
R. Évi: E/1-ben beszélek!
Az egész tréning – egy felemelő, magas rezgésszámon működő folyamat volt számomra. Mindig felfokozott állapotban tértem haza egy-egy foglalkozás után. Elég visszagondolni, és máris elönt a boldogság és biztonság érzése. Egy óriási élménnyel lettem gazdagabb!
Ui: Állandóan javítom magam, örökre rögzült bennem, hogy egyes szám első személyben beszéljek. Köszönöm Krisztina a mély tudást, a finom irányítást, a játszónak nyújtott biztonságot és támaszt. Te magad vagy az, aki előidézte a változást bennem minden téren: gondolkodás, hozzáállás, problémamegoldás. Emi, imádom a sokszínűségedet, a mindig boldogságot sugárzó lényedet. Melletted én is boldogabbnak, könnyebbnek és légiesebbnek éreztem magamat. Nagyobb szükség van Rátok, mint gondolnátok!
Robi: Számíthattam mindenkire!
Nekem az tetszett a legjobban, hogy egy nagyon biztonságos, az első pillanattól családias közegben, profi vezetés mellett tudtam magamon dolgozni úgy, hogy közben másoknak is segíthettem. Minden alkalommal éreztem, hogy a csoportnak milyen ereje van, és a vezetők támogatása mellett bármikor számíthattam mindenkire. Valamint minden egyes nap – a mély belső munka ellenére is – nagyszerű hangulatban telt. Érdemes volt részt vennem, mert rávilágított arra, hogy mekkora befolyással vannak rám az elnyomott érzelmeim. És ezekről nem csak egy előadást hallgattam, vagy spirituális kibúvót kerestem, hanem a saját bőrömön tapasztalhattam meg, és dolgozhattam vele. És ez többet ért minden tanításnál. Jobban rálátok nem csak magamra, hanem másokra is. Tudom, hogy a felém jövő indulatok nem mindig nekem szólnak, emiatt sokkal nyugodtabban kezelem a helyzeteket. Mivel a dráma során volt szerencsém „mások” bőrébe bújni, így sokkal jobban meg tudom érteni őket is, emiatt könnyebb volt a saját családommal a kapcsolataimat rendezni. A krízisekre most már nem hatalmas problémaként, hanem megoldandó feladatként, fejlődésként tekintek.
Sz. Évi: Rátaláltam erőforrásaimra!
Eddigi életem legjobb döntése volt a drámacsoport munkában részt venni.Tudtam, hogy az önismeret nagyon fontos, egyrészt életem vezetése szempontjából, másrészt, mivel munkám során emberekkel foglalkozom, a velük való jó kapcsolat kialakítása és az elfogadásuk miatt. Erre a csoport reménységen felüli lehetőséget kínált. A „tudás”-ból megélés, megtapasztalás lett a játékok során. Elfedett érzések, élethelyzetek kerültek a felszínre és tisztázásra. Férjem elvesztése olyan krízishelyzet elé állított, amiből akkoriban nem láttam a kiutat. Hogyan tovább egyedül? A csoport segített önmagam olyan erőforrásait megtalálni, ami előre vitt, és átlendített sok nehézségen. Nagyon hálás vagyok mindenkinek a segítségért. Köszönöm!
Alexa: Belső utazás élményét adta!
Új alapokra tudtam helyezni, ahogyan egy problémával vagy élethelyzettel szembe találom magam. Sokkal tisztábban látom a saját szerepemet abban, ami történik velem, nem elszenvedője vagyok egy-egy nehéz élethelyzetnek, hanem aktív résztvevője és alakítója. Úgy érzem asszertívebben kapcsolódom a környezetemmel, kiegyensúlyozottabb, elfogadóbb, türelmesebb vagyok. Olyan belső utazás volt ez számomra, amelynek az élménye életre szólóan elkísér. Az önismereti csoport többet adott, mint egy világ körüli út, mert meggyőződésem, hogy annyi csoda összesen nincs a világon, amennyit egyetlen ember önmagában felfedezni képes. Megtiszteltetés volt veletek dolgozni. Köszönöm!
Tilda: Gyógyítom régi sebeimet!
Nekem az tetszett a legjobban, hogy folyamatosan fejlődtem, hónapról-hónapra, akkor is, amikor épp nem történt semmi különös az életemben. Sokat haladtam abban, hogy felismerjem érzéseimet, gyakoroljam ezek kezelését. A számomra megterhelő helyzetekben meg tudom már találni a múltamból, családomból hozott motívumokat, s a fájdalmas sebeket a magam egyszerű eszközeivel sokszor tudom már gyógyítani. Életem egyik nagyon nehéz terepe, az anyaság is mostanra teljesedett ki, a hajdan megélt fájdalmaimat ki tudtam fejezni a lányom felé, és az unokákkal most kapott örömet folyamatosan megosztjuk. Egy sokkal erősebb családom lett. Az ősökkel és a saját belső részeimmel való munka segít nekem abban, hogy elkészítsem mérlegemet eddigi életemről, a változást erőforrásnak tekintsem és lehetőségnek. A „lelki anyagcsere” sokkal jobban működik bennem, ezáltal egészségesebb lettem, kívül-belül. A csoportban nem mellesleg barátokra is találtam.
Nóri: Minden percét imádtam!
Köszönöm Nektek ezt a „Felejthetetlen Utazást”! Visszagondolva, minden percét imádtam! Nincsenek rá szavak! Nagy összehangoltságot tapasztaltam, egymást kiegészítve profi „munkát” végeztetek! Szíveteket, lelketeket beleadva! Máris hiányoztok! Nem feledlek el Benneteket soha! Nagyon megszerettelek Benneteket! Örök hála!
Edvin: Figyeljem saját érzéseimet!
Már a legelején megtanultam, hogy a kommunikációban sokkal jobban figyeljek az elhangzottakra és a másodlagos mondanivalókat is vegyem észre. És mindezek mellett figyeljem a saját érzéseimet is, illetve a reakcióimat az engem ért hatások után. Fontos felismerés volt, hogy milyen meghatározó egész életünkre a szüleinkkel való kapcsolat és a tőlük kapott minták, majd ezek a minták hogyan adományozódnak át az utódainknak. Nagy szerencsémnek tartom, hogy megismerhettelek benneteket!
Emese: Minden sztori Rólam (is) szólt!
Emberi történetek részese lehettem, úgy, ahogy sehol máshol. Olyan volt, mintha minden történet rólam (is) szólna. Mindegyikben szerepeltem. Mindet átéltem. Mindhez írtam egy-egy fejezetet. Mindegyikben tanulhattam és taníthattam valamit.
Panni: Révbe ért az életem!
Kedves Krisztina és Emi! Csakis hálával és köszönettel tartozom Nektek, hogy az utolsó utáni pillanatban is lehetőséget kaptam és “beillesztettetek” a csoportba! Elmondhatatlanul rossz állapotban voltam és belegondolni is rossz, hol tartanék most a segítség nélkül… Amikor még csak telefonon beszéltünk tudtam, hogy jó kezekbe kerültem. Az első csoportfoglalkozás pedig csak megerősítette ezt az érzést bennem. Úgy gondolom, mostanra révbe ért az igen csak felborult életem: leszámoltam a régi, már elviselhetetlen teherként cipelt munkámmal, megtaláltam a PÁROMAT és hirtelen két cuki lánygyermek anyukája lettem! REKORD idő alatt! Végigolvasva rózsaszín habcsókos lányregénynek tűnik, de szerencsére nem az… Szeretettel gondolok Rátok és a csoporttársakra. Mindenkinek szívből kívánom a legjobbakat!
Magdi: Életem legjobb döntése volt!
Nekem a pszichodráma képzés során az tetszett a legjobban, hogy minden alkalommal könnyed, játékos bevezetővel hangolódtunk egymásra, az adott napra. A játékok során vezetőink segítségével a legártatlanabbnak induló szituációkból olyan történetek kerekedtek ki, amire nem is számítottam. Minden játékból sokat tanultam, még akkor is, ha nem érintett a téma közvetlenül engem, de hasonló jelenetekkel találkoztam már valamikor életem során. Ezáltal megértettem olyan korábbi eseményeket is, amik eddig feldolgozatlanul éltek bennem. Fény derült a miértekre, a történések közötti összefüggésekre. Azért szerettem ide járni, mert minden alkalommal feltöltődtem lelkileg. Mindig nagyon vártam, hogy mehessek, számoltam a napokat. Olyan sokat adott egy-egy nap a csoporttal, hogy utána „szárnyaltam”, jöhetett bármilyen gond, könnyebben vettem a hétköznapok akadályait. Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert fantasztikus embereket ismertem meg. Sokáig csak vágytam egy ilyen csoportba, aztán összecsaptak a hullámok a fejem felett több téren is, és végre elindultam. Életem egyik leghasznosabb döntése volt. Remek csoporttagok között, kiváló vezetők segítségével tanultam meg, hogyan oldjam meg könnyebben a gondjaimat. Kívánok a további munkátokhoz nagyon jó egészséget, erőt, hogy sok embernek tudjatok még segíteni!
Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Lassan elkezdődött egy folyamat az életemben, másképp álltam a problémák megoldásához, mint korábban. Ritkábban emelem fel a hangom, ha valami nem tetszik, kevesebbszer sértődök meg, és ha mégis, hamarabb elmúlik a sértődöttségem, és könnyebben tudok bocsánatot kérni. Mivel változtattam a viselkedésemen, észrevettem, hogy a férjem is változott. Kevesebb lett a konfliktus közöttünk, többet beszélgetünk, a vitás kérdésekben hamarabb jutunk közös véleményre. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz érzelmileg is. Munkahelyemen is elfogadnak a kolléganőim, jobb lett a viszonyom velük. Már nem húzom fel magam minden apróságon, megtanultam, nem vagyunk egyformák. Ami ez egyik embernek normális, a másiknak talán a leginkább idegesítő tett vagy gondolat, de mindent el tudok fogadni, előbb használom az eszemet, aztán a számat.
Júliusban is számoltam a napokat, mikor kellene menni. De sajnos, már nem kellett. Nagyon fogtok hiányozni a csoporttal együtt! Most nagy erőt érzek magamban, próbálok közelebb kerülni a fiamhoz is. Elkezdődött egy változási folyamat magammal kapcsolatban is, melíroztattam a hajam, hogy kevésbé látsszanak az ősz szálak, vettem néhány új ruhát, ami vidám színű, és végre nem szürke vagy fekete. És ezekhez előkotortam a magas sarkú cipőmet is. Sok-sok pozitív visszajelzést kaptam. Összességében: Lesz ez még jobb is…
Gino: Kiszakadtam a hétköznapokból!
Nekem a pszichodráma képzés során az tetszett a legjobban, hogy mindenki megkapta a figyelmet igényei szerint, jó volt a csapat, játékos komolyság jellemzett bennünket. Azért szerettem ide járni, mert ki tudtam szakadni a nehéz hétköznapokból. Az külön jó volt, hogy nem az én lakóhelyemen volt a drámacsoport. Sok érdekes emberrel találkoztam a 200 óra során. Itt önmagam lehettem és segítettetek abban, hogy erősítsem önmagam ebben. Jó volt néha a középpontban lenni! Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert új embereket ismertem meg, sok felismerésre tettem szert, megerősítéseket kaptam a döntéseimhez. Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Kettő változás történt az életemben, ami nagyon friss. Lassan ugyan, de pontosan 4 év után, elkezdek közelebbről megismerkedni azzal a lánnyal, akiről ti is tudtok. A másik pedig, hogy elköltözöm albérletbe otthonról.
Mistrál: Jobban bízok magamban!
Nekem a pszichodráma képzés során az tetszett a legjobban, hogy már a legelején nagyon összehangolódtunk, és hamar megnyíltunk, gátlások nélkül. Éreztem, hogy nincs mitől félni, a csoport óv, segít, ha én is akarom. A játékokban, feladatokban sok érdekes információhoz jutottam, melyet a későbbiekben használtam a mindennapjaimban. Azért szerettem ide járni, mert mindig kedvesen fogadtuk egymást, érdeklődő volt a csoport mindegyikünk iránt. Nem voltak ”kiscsoportos” foglalkozások. Érdemes volt részt vennem az önismereti pszicho drámán, mert úgy érzem e nélkül nem bírtam volna elviselni az utóbbi években rám nehezedett terheket. Erős lettem, kitartó és jobban bízok magamban, mint valaha. Úgy érzem egy hegyet is el bírnék húzni. Már nem félek a változásoktól, sőt várom, hogy megtörténjen, aminek történnie kell. Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Ezek a következők voltak: A munkahelyemen többször kiálltam magam mellett, képviseltem magamat. Türelmesebb lettem magammal és másokkal szemben is. Megváltozott az értékrendem. Nem az anyagiak és azok megteremtése állnak az első helyen, hanem én és azok, akiket szeretek.
Anti: Másként látom az életet!
Nagyon szerettem a pszichodráma csoportba járni. Tetszett Krisztina empatikus, támogató, ugyanakkor határozott fellépése a csoporttal szemben. Önmagam lehettem és a csoport elé vihettem olyan problémámat, amit mások előtt szégyelltem, és rejtegettem magamban. Lényemnek egy nagyon fontos részét sikerült tudatossá tennem. Másként látom az életet, a családomat, a világot. Sokkal jobban érzem magam!
Adrienn: Komoly kérdésekről játékosan
Nekem az önismereti képzés során az tetszett a legjobban, hogy komoly kérdésekkel játékos formában foglalkoztunk. Ennek köszönhetően feloldódtak azok a blokkok, amikkel normál beszélgetés során találkozik az ember és nem jut közelebb a problémához, annak megoldásához vagy feldolgozásához. Azért szerettem ide járni, mert nagyon izgalmas témákkal foglalkoztunk. Továbbá nagyon jó volt a csoport, nagyon szerettem a társaságukat. Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Sok esetben tudatosabban élem meg a lelki folyamatokat, ezáltal stabilabbá válok. Nagyon örülök, hogy megismerhettem csoporttársaim élettörténeteinek részleteit, ez olyan volt számomra, mintha egy nagyon érdekes regényt olvasnék, amit nem tudok letenni. Azt gondolom, hogy ezzel az egy éves pszichodráma tanfolyammal mélyebb önismeretet kaptam, viszont azt is látom, hogy ez csak a kezdete valaminek. Köszönöm szépen!
Kata: Tettem Önmagamért valamit!
Nekem a pszichodráma csoportülések során az tetszett a legjobban, hogy a problémák gyökereinek felfedezése, a lehetséges megoldások rávezetéssel, közös erővel történtek. Egyedül nehéz azt a helyzetet meglátni és értelmezni, amiben vagyunk. Érdekes volt mások problémáin keresztül felfedezni a saját életünk buktatóit, és így külső szemlélőként rálátni a saját dolgainkra. Azért szerettem ide járni, mert mindenki kellő figyelmet kapott, és meghallgatásra talált. Bármit mondtunk, gondoltunk, az nem lehetett rossz, nem volt ítélkezés felette, mint „odakint”. Egyenlőek vagyunk, és ilyen bánásmódban részesültünk. Érdemes volt részt vennem az önismereti folyamatban, mert tettem magamért valamit. Sikerült előbbre lépnem, vagyis inkább megtalálnom a problémáim gyökerét. Hosszú az út a változáshoz, de idáig nem találtam fogódzót. Most megvan, és megpróbálom nem ereszteni. Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Ezek a következők voltak: Apró dolgokban elkezdtem kiállni magamért, képviselni magam. Eddig mindig alárendeltem magam másoknak. Gondolkodtam azon, hogy most megragadva a beindult változásokat, még egy pszichodráma tanfolyamot végig csinálok. De most a csoportváltás talán nem ezt a folyamatot támogatná, egyedül kell talpra evickélnem, és talán egy későbbi időpontban csatlakozni újra Krisztinához. Rengeteg támogatást nyújt, és hihetetlen érzékenységgel rendelkezik az emberi lélekhez. Köszönöm.
Péter: Nem félek a jövőtől!
Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert sok felismerésre tettem szert önmagammal kapcsolatban. Elfogadóbb és toleránsabb lettem a közvetlen környezetemben lévő emberekkel és más embertársaimmal. A múlt feldolgozásával igyekszem a jelenben élni, és nem félni a jövőtől. Ha én magam pozitív irányban változom, ez változást generál a környezetemben élő emberekben is, és ez által élhetőbb, elfogadóbb és boldogabb az életem. Ezt adta nekem a pszichodráma!
Juli: Elindultam pozitív jövőm felé!
A pszichodrámára való jelentkezésem egy jó döntés volt. Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban éreztem magam, egyre aktívabb lettem és kinyíltam. Ráláttam emberi kapcsolatokra, a gyermekkori élmények fontosságára, szülőktől hozott mintáinkra, amely meghatározza a jövőnket. Elindultam egy úton a pozitív jövőm felé, ami a dráma nélkül nem ment volna. Mindent köszönök!
Kati: Őszinteséget tapasztaltam mindig!
Szerettem ide járni a csoportba, mert mindig őszinteséget tapasztaltam, és ezért nekem sem kellett meghazudtolnom önmagamat, amit sokszor a való életben nem lehet megtenni, mert nem az őszinteséget várják, hanem a képmutatást, a színészkedést. A pszichodráma képzés a drámafolyamatokkal rádöbbentett arra, hogy a problémát sokszor egy „idegen” jobban látja, vagy átlátja, mint önmagunk, és a problémát, a hozzáállásunktól függően, felnagyíthatjuk vagy kisebbíthetjük. A képzés ideje alatt megtanultam a kisebbítést. Köszönöm.
Gábor: Impulzusokat adott!
A dráma ereje olyan impulzusokat adott, melyek megmozgattak mélyen eltemetett és fel nem dolgozott, fel nem oldott traumákat. A dráma volt a Tűz. A csoport mély érzelmi támogatása volt az a közeg, melyben feloldódhatott ez a trauma. A csoport volt a Víz. A drámavezető stabilitása, minden érzelmi folyamatot élesen figyelő és érzékelő jelen-léte adta a keretet ahhoz, hogy mindez ne áradjon túl. Ő volt a Föld. És mi volt a Levegő? A rálátás, a megértés. És mind a négy együtt az a szellem, amely létrehozta, táplálta és éltette az egész folyamatot. Köszönöm minden elemnek.
Melinda: Életemért én vagyok felelős!
Érdemes volt részt venni az önismereti pszichodrámán, mert nem csak hogy hozzásegített a napi problémákat „felülről látni”, hanem olyan összefüggésekre tettem szert, amit könyvből soha nem tudtam volna elsajátítani. Rájöttem, hogy mindenért én magam vagyok felelős azért, ami történik, vagy nem történik az életemben. Aktív résztvevőjeként az életemnek, mindent megváltoztathatok magam körül és szeretetteljes boldog életet élhetek. Köszönöm Krisztinának a belőle áradó teljes odaadást a csoport felé, és felém is. Megtanulhattam, hogy a dolgok olyanok, amilyennek mi látjuk őket. A legnagyobb nehézséget is lehet kellő pozitivitással értékelni, mely fejlődésünket szolgálja. Még egyszer köszönöm!
G.ZS: Életem forgatókönyvét én írom!
Úgy érzem, a csoport kezdésekor csak kívülről szemléltem a saját életem, mint egy tehetetlen néző, aki a képernyő előtt reménykedik a Happy End-ben. A csoport végére aktív részesévé és irányítójává váltam a saját életemnek, én írom a forgatókönyvet, én vagyok a rendező és a főszereplő is egyben. Ezt a pszichodráma módszerének, a csoportvezetőknek és a belefektetett kemény munkámnak köszönhetem. Néha nagyon nehéz és fájdalmas volt, de mindenképp megérte. Sokszor már attól is jobb kedvem lett, hogy a trolin ülve néztem az Artemisz épületét, és tudtam, hogy ott engem mindig támogatnak és örülnek a sikereimnek. Köszönöm, hogy mindezt megadtátok nekem! Mindig hálával és szeretettel gondolok Rátok!
Ibolya: Szembenéztem önmagammal!
Nekem a pszichodráma képzés során az tetszett a legjobban, hogy idegen emberek összegyűltek és feltárták lelkük olyan titkait és mélységeit, amik még saját maguk számára is ismeretlenek voltak, és akár ijesztőek is. Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Ezek a következők voltak: A párkapcsolat és egy elhúzódó bőrbetegség problémájával érkeztem a tréningre. Mindkét területen gyökeres változások vannak mostanra. Bele mertem lépni egy helyzetbe, ami nehéz, de ki akarom próbálni magam benne. A gyógyulásról pedig tudom, hogy bennem van a lehetőség és az erő hozzá. Rájöttem és megláttam, hogy milyen vastag falakat építettem magam köré. Azért szerettem ide járni, mert minden hónapban számot kellett adnom magamnak arról, hogy állok saját játékommal, fejlődésemmel. Ültem a csoportban, és még mindig ugyanazt a kérdést feszegettem magamban, vagy már egy másikat. Kicsit számon kértem magamtól a fejlődést ilyenkor. Érdemes volt részt vennem az önismereti csoportmunkán, mert szembe mertem nézni önmagammal, meg mertem mutatni másoknak is a problémáimat. Rájöttem, hogy mások helyzete sokszor sokkal nehezebb, hogy nem vagyok egyedül, hogy van, aki tud segíteni nekem. Köszönöm a csoportnak és a vezetőknek a biztonságot, a védelmet, az őszinteséget. Kívánom magunknak, hogy tovább épüljön a hitünk, az önbizalmunk, és legyen erőnk és lehetőségünk eljönni egy következő alkalom sorozatra. Hálás köszönet!
Gabi: Életre keltek ÉN-részeim!
Már a drámacsoport előtt egyéni terápiára jártam, mivel nagyon begyűrűzött az életembe egy válság, amiben teljesen tanácstalan voltam. Ez felkészített a csoportra, ami nagy változást hozott. Kicsit féltem tőle, mivel eddig csak egy embernek kellett megnyílnom. Hatványozottan éreztem a csoport jótékony hatását. Úgy éreztem, hogy a személyiségemet teljesen átmozgatja a többiekkel való folyamatos interakció. Hihetetlen az a rengeteg élmény, amit itt szereztem. Életre keltek a színpadon olyan én-részeim, amikkel kapcsolatba tudtam kerülni. A szerepcserék lehetőséget adtak a másik ember (aki eddig érthetetlen volt számomra) helyzetét kipróbálni, átérezni, mely hatására bennem szempontváltás keletkezett. Közelebb hozott hozzá, mely az életemben is megmutatkozott. A dráma során a csoportban olyan mély elfogadást tapasztaltam, melyben kevés részem volt eddig. Amiért idejöttem, megkaptam rá a válaszaimat, mely mentén haladhatok tovább. Ez a másfél év nemcsak a személyes fejlődésemet szolgálta, hanem barátokra is szert tettem, aminek külön örülök. Köszönöm Krisztina és Emi!
Katalin: Nyitottabb lettem az újra!
Nekem a pszichodráma képzés során az tetszett a legjobban, hogy Krisztina és Emi mindent megtettek azért, hogy a foglalkozásokat tartalmasak legyenek, hogy azok a fejlődésünket szolgálják. Azért szerettem ide járni, mert jó volt a csoport tagjának lenni. Jó hangulatban teltek a foglalkozások, az ebédidőben történt beszélgetések a többiekkel, is nagyon sokat adtak nekem. Kellemes környezetben történt a foglalkozás. Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert nagyon sokat fejlődtem, változtam. Nyitottabb lettem a változásokra, bátrabban merek belevágni dolgokba, bátrabban döntök. Hiszek és bízom Önmagamban. Könnyebben kommunikálok. Empatikusabb lettem az emberekkel. Elfogadóbb, megértőbb, kiegyensúlyozottabb. Sokat fejlődött a helyzetfelismerésem is.
Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. A családommal a kapcsolatom nagyon sokat javult, kiegyensúlyozottabb lett. Korábban kemény harcokat vívtam meg például édesanyámmal, és a drámán történt felismeréseknek és lelki „erősödésemnek” köszönhetően ezek a harcok ma már nincsenek. Mindig nagy-nagy tisztelettel tekintettem Krisztinára, mint ahogy a többiek is. Kedvességével, szakmai tudásával rengeteget segített nekünk. Emi kedvessége, vidámsága mindig jelen volt a csoportban. Köszönöm Neki a biztató szavakat, és az öleléseket, melyeket Tőle kaptam.
Péter: Időt kaptam Önmagamra!
Azért szerettem az önismereti pszichodráma csoportba járni, mert ezek az alkalmak időt adtak, hogy magammal, és saját fejlődésemmel foglalkozzak egy csoport keretében. Leginkább a családban betöltött szerepem kérdésköre foglalkoztatott, melyekre úgy érzem jó választ kaptam. Köszönöm nektek, Krisztina, Emi!
Csaba: Ráláttam gátló tényezőimre!
A pszichodráma elindított a mélyebb szintű önismeret útján, melynek során rálátást szereztem olyan gátló tényezőkre, melyek akadályoztak a teljesebb és boldogabb élet megélésében. Az itt szerzett tapasztalatok segítenek a családi és társas kapcsolataimban való előrelépésben, az életben szembe jövő nehézségek könnyebb elfogadásában és megoldásában. A 200 órás folyamaton való részvételem segít az önmegvalósítás minél hatékonyabb kibontakoztatásában is. A drámavezető „Team” (Krisztina és Emi) profi szakmai hozzáértése lehetővé tette azt, hogy a folyamat biztonságos mederben haladjon végig. Bátran ajánlom az önismereti pszichodrámát azoknak, akik kellő nyitottságot és bátorságot éreznek ahhoz, hogy jobban megismerjék önmagukat, illetve a környezetükben élő emberek viselkedését is jobban szeretnék érteni és elfogadni.
Csilla: "Megengedem magamnak".
Nekem a pszichodráma csoportfolyamat során az tetszett a legjobban, hogy elmondhattam érzéseimet, gondolataimat anélkül, hogy megítéltettem volna. Nem kellett arra figyelnem, hogy elvárásoknak feleljek meg, önmagam lehettem. Jó hangulatban, kellemesen teltek ezek a napok. Azért szerettem ide járni, mert fejlődésemen kívül lehetőséget adott magammal foglalkozni, kilépni a mindennapokból, és belépni egy „másik világba”. Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert nem csak személyes fejlődésemet szolgálta, de nagymértékben hozzájárult családi kapcsolataim magasabb szintre emeléséhez. Önmagam megismerése segítséget jelent munkámban is, a gyerekekkel való foglalkozás illetve segítésük során.
Azért volt jó, hogy részt vettem a pszichodrámán, mert egyre jobban látom, felismerem a körülöttem élők motivációit, érzéseit, játszmáit. Felfigyeltem arra, hogy sokszor nem ösztönből reagálok bizonyos helyzetben, hanem gondolkodom, és képes vagyok önkontrollra. Ez néha engem is meglep, és elég új dolog számomra. Hihetetlen, mert nem ilyen voltam. Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Ezek a következők voltak: érzelmeimet pontosabban, árnyaltabban képes vagyok felismerni, megélni azokat. Sokkal több szépséget, apró kellemes dolgot veszek észre környezetemben. Kevesebbet aggódom feleslegesen, tudatosan figyelek erre. Lányommal szorosabb lett kapcsolatom, fiamat megpróbálom önálló útjára engedni. Röviden tudatosabb lettem, ez kapcsolataimat is, munkámat is, de elsősorban családi kapcsolataimat erősítette. Nem akarok már mindig megfelelni valakinek, másoknak, hiszen látom már, hogy jogom van érzéseimhez. Bevésődött az „engedd meg magadnak, hogy….” mondat.
Gábor: Érzelmi mélységekbe hatoltunk!
Számomra a fejlődést legjobban az egyéni pszichodramatikus játék okozta. Jó érzésekkel emlékszem vissza az önismereti és személyiség fejlesztő pszichodráma csoportfolyamat elmúlt 200 órájára, jól éreztem magam, jó hangulatban telt el ez az idő, emellett az emberi érzelmek mélységeibe is leereszkedhettünk.
Gino: Jó csapat vagytok ketten együtt!
Krisztina! Nagyon jó szakember vagy!
Emi: Hihetetlen, hogy mennyire látszik rajtad a pszichodráma hatása! Nagyon jó csapat vagytok ketten együtt!
Mistral: Kiegészítitek egymást!
Krisztina! Örülök, hogy hallgattam rád és nem futamodtam meg annak idején a számomra ismeretlentől. És bár titokban, de végig csináltam. Megtanultam tőled, hogyan kell higgadtan, nyugodtan, mégis meggyőzően érvelni. És hogy az érmének két oldala van. Köszönöm!
Emi! Nálad jobb segítője nem is lehetne Krisztinának. Tökéletesen kiegészítitek egymást.
Csilla: Követendő példák vagytok!
Krisztina! Köszönöm az őszinteséget, a bátorítást, és minden „tanítást” amit kaptam! Tetszik, hogy folyamatosan fejleszted magadat, és tanulsz. Életszemléleted, világlátásod, tudásod követendő példa számomra.
Emi! Szeretem a humorodat, köszönöm, hogy a csoport jókedvéhez gyakran hozzájárultál. A kihúzott derekad, egyenes tartásod példa számomra szó szerint és átvitt értelemben is.
Eszter: Objektívak maradtatok!
Krisztina! Hihetetlen, milyen ráérzésed van, hogy adott helyzetben mire érdemes, szükséges fókuszálni és kibontani. Nagyon tetszettek azokat a technikák, amikkel kihoztad az emberekből a valódi kérdést és megakadást. Kiemelném a farajzokat. A belső hangok, amiket adtál és a játékok utáni összefoglalóid nekem mindig plusz értelmezést, megvilágítást adtak. Az egész munka, ahogy dolgoztál és kezelted a csoportot, nagyon tetszett. Mindenkire figyeltél, ráhangolódtál, mégis a szükséges objektivitást meg tudtad tartani.
Emi! Te egy csupa szív, életvidám nőci vagy. Velünk sírtál és nevettél, sőt olykor velünk játszottál a pszichodráma csoportban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miket sikerült leírnod abból a sok ezer mondatból, ami elhangzott, ez sem lehetett könnyű. A visszajelzéseid mindig személyre szabottak és hasznosak voltak. Krisztinával tökéletesen kiegészítettétek egymást.
Csabi: Hálával és szeretettel gondolok Rátok!
Krisztina! Nagyon jól éreztem magam a pszichodráma csoportban, mely sok mindenre rávilágított az életemben, amit eddig nem láttam. Hálával és köszönettel gondolok Rád, mindazért a profi szakmai munkáért, amit a csapatért és értem tettél, támogatásodért, együttérzésedért. Igazi Vezető/Mester vagy, akinek meglátásaira bárki alapozhat. Megtisztelő, hogy ennek a csapatnak és folyamatnak részese lehettem, mely nagyon jól szolgálta a fejlődésemet. Köszönök Neked mindent!
Kedves Emi! Profi pszichodráma asszisztens vagy, hálával és köszönettel gondolok Rád alázatos munkádért, támogatásodért, együttérzésedért. Szorgos jegyzetelésed nélkül nem derülhettünk volna olyan jókat korábbi szavainkon, melynek összefoglalása így, mint „emléklap” maradt meg számunkra. A mosollyal gazdagon töltött, vidám ebédek elfogyasztásakor zajló beszélgetések szintén emlékezetesek maradnak, melyben Te is csoporttag voltál. Köszönök Neked mindent!
Gábor: Csak így tovább!
Emi! Minden pontosan úgy volt jó, ahogy csináltad, csak így tovább!
