A holisztikus pszichológia emberképe

Holisztikus pszichológia emberképe Artemisz Önismereti Műhely Debrecen

A pszichológia, más szóval lélektan, a lelki jelenségek tudománya. A psziché felépítését, belső összefüggéseit, fejlődését, zavarait vizsgálja, s a felismert összefüggéseket alkalmazza a nevelésben, gyógyításban, társadalmi folyamatokban.

Mint új tudomány szükségszerűen akkor jelent meg, amikor a racionalitás túlburjánzott, s az érzelmi elidegenedés következtében egyre inkább patologizált- betegség tüneteket, kóros működést mutatott a lélek.

Mint minden rendszer, ami megjelenik az emberiség életében, így a pszichológia is folyamatosan fejlődik, változik, kiteljesedik, hiszen csak így tudja kiszolgálni a felmerülő igényeket, szükségleteket. S a mai korszellemből fakadó problémák ezt valóban igénylik…

2000-es évek fejlett világában élő egyének szinte csak önmagukra koncentrálnak

  • Mint hipnotizált bábok, a vágyak és azok kielégítése, majd ismét új vágyak felé nyitottan, az anyagvilág rabszolgájaként, a pénzteremtés foglyaivá váltak. Érzelmi stabilitás és önismeret híján befolyásolhatók, irányíthatók, kizsigerelhetők. A lélek folyamatai, igényei háttérbe szorultak, s az elfojtott érzelmek kapcsolatteremtési problémákban jelennek meg. Elidegenedtünk önmagunktól, a környezetünktől, a világtól, s ez a pszichés problémák felszaporodásában is megmutatkozik.
  • Ezzel párhuzamosan megnőtt a pszichológia népszerűsége, hiszen mindenki olyan hivatást választ magának, melyben akár öntudatlanul, de a saját problémáira keresi a megoldást. A racionalitás dominanciája megidézte kiegészítő oldalát, s a metafizikai útkeresés, annak minden áldásos és kevésbé áldásos hatásával együtt, része lett a mindennapoknak. Az ezotéria térhódítása megjelenik már a gyerekeink életében, a nekik szánt filmekben, mesékben is.
  • Míg korábban a spiritualitás, az ezotéria, a vallás és pszichológia külön területet jelentettek, ma egyre jobban kapcsolódnak egymáshoz. Találkozási pontjaikon alakult ki a vallás pszichológiája, s a pszichológia spirituális érdeklődése is. Ezzel elsőként „tudományosan” C. G. Jung foglalkozott, tanulmányozva az ősi népek kultúráját, mítoszait, az emberiség nagy vallásait, arra a megállapításra jutott, hogy az ember alapvető hajtóereje nem más, mint a transzcendens keresési vágya. Amíg Freud a pszichikus fejlődés alapmotivációját az ösztönerők, Adler a hatalomvágy kielégítésében látta, Jung ezeket nem vetette el, de egy magasabb összefüggés-rendszerbe helyezte.
  • Ösztönösen alkalmazta azt a szabályt, melyet Ken Wilber a fejlődésről a XX. század végén megfogalmazott: Minden fejlődési szint meghaladja és megőrzi a megelőzőt. Tehát, elfogadja, magában foglalja, de egy magasabb nézőpontból meg is haladja azt. Ahogyan a szellemi iskolák tanítják, az ellentmondások feloldása csak egy magasabb nézőpontú bölcsességgel lehetséges. Ami alacsonyabb szempontból ellentmondásos, az egy magasabb nézőpontból egy összetartozó dolog két arculata, része. Hogy erre rálátással rendelkezzünk, tudnunk kell magasabb perspektívát megvalósítani az életünkben.
  • Jung első európaiként fedezte fel és foglalta rendszerbe az emberi tudat transzperszonális (személyesen túlmutató) rétegeit. Tanulmányozta a világ népeinek mitológiáját, vallásait.

Desmond S. Cartwright: Jung és Murray – Őstípusok és témák c. tanulmányból vett idézet:

„Jung az emberi személyiség misztikus tartományaiba hatol be egyre mélyebben. Az egész személlyel foglalkozik, élete értelmével s az emberi személyiség valódi részeként fogadja el a lelki, misztikus élményeket. Jungnak a faji tudattalanról és annak tartalmáról szóló leírásai világosan mutatják, hogy ő pontosan ugyanarról beszél, amiről a humanista pszichológusok beszélnek, midőn a transzcendenst, vagy a magasabb tudati állapotokat említik.”

  • Az 1960-as években megjelenő humanisztikus pszichológiai irányzat Jung rendszerét, mint alapot használta fel, de azt meg is haladta. Jeles képviselője ennek az irányzatnak C. Rogers, aki feltételezi, hogy az ember alapvetően jó, megvan benne a képesség, hogy elérje a céljait, s ehhez támogató környezetre van szüksége. Az általa kidolgozott elfogadó és támogató kommunikáció hasznos eszköze a gyógyító-kliens kapcsolatnak.
  • Egy másik, humanisztikus irányzatot képviselő terapeuta, A. Maslow a személyiség fejlődést az emberi szükségletek szempontból vizsgálta. Elmélete arra épül, hogy az embernek vannak a fizikai igényein túlmutató szükségletei, melyek kielégítése egymásra épül. Egy magasabb szükségletszint akkor tud kiépülni, ha az alatta levő már megszilárdult! A fizikai és biztonsági szükségletek után jelenik meg az érzelmi biztonság kielégítésének igénye, s csak erre épül az önérvényesítés vágya. Magasabb szintet képviselnek az esztétikai szükségletek, majd erre építi Maslow az önmegvalósító, később a transzcendentáló embertípus fogalmát.
  • Önmegvalósítás szükséglete a következő belső igényeket foglalja magába: siker, belső lehetőségek, tehetség kibontása, hit, meggyőződés, karrier felépítése, önbecsülés érzésének megszilárdulása. Aki ezeket, a belső késztetéseit megéli, megerősíti, lehetősége van transzcendens, azaz egyéni célokon túl mutató területeken is fejlődni.

Erich Fromm: Az önmagáért való ember – című könyvében így fogalmaz:

„A transzcendenciaigény azt jelenti, hogy az ember felül akar emelkedni állati természetén azért, hogy egyszerű teremtmény helyett alkotó személyiséggé válhassék.”

  • Egy jól működő társadalomban e két utolsó szinten lévő vezetők tudják hitelesen a közösséget szolgálni, építeni, előrevinni.

Transzcendencia és spiritualitás egymáshoz kapcsolódó fogalmak

Transzcendens kifejezés a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a következőt jelenti: az anyagi világtól különálló, természetfölötti és megismerhetetlen.

Adam Blatner ezt írja:

„A spiritualitás az a tevékenység, melynek során kapcsolatba lépünk a létezés transzcendens birodalmával, vagy elmélyítjük kapcsolatunkat az Istennel és a Kozmosszal.”

  • Ezek az élmények, átélések nem kapcsolódnak a fizikai világhoz, az élményeket nem lehet értelemmel megragadni, fogalmakkal leírni. „Csak” beavatódni lehet ebbe a világba, mely semmi mást nem jelent, mint személyes átélésen keresztüli tapasztalatot, mélyebb tudást szerezni.
  • Az egyéni igények következtében a pszichológia is fejlődik, alakul, s egyre több olyan „hajtása” alakult ki, amely a személyes élményeken túlmutató transzperszonális rétegekkel foglalkozik. 1969-től az USA-ból ki indul egy új irányzat transzperszonális pszichológia néven. Rendszerük, elképzelésük alapja, hogy az egyénben feltételeznek egy személyiségén túli, úgynevezett transzperszonális dimenziót, s az embert spirituális lénynek tekintik. Nézeteik szerint a spirituális szükségletek kielégítése jelentik az emberi kiteljesedés csúcsát. Jeles képviselőik: Grof, Walsh, Vaughan, Tart és Ken Wilber.

Ken Wilber így ír Határok nélkül című könyvében:

„A társadalom gyökerei tudatosan vagy öntudatlanul mindig is a transzcendencia talajába nyúlnak. Ezt a tényt sikerült valamiképpen közösen elhallgatnunk. Mivel azonban az elfojtott tartalmakat soha nem lehet igazából száműzni, s így azok a mélyben szunnyadnak, erőt gyűjtve a támadáshoz, vagy álorcában bukkannak a felszínre. Ma az elfojtott transzcendencia mind hevesebb kitöréseinek lehetünk tanúi. Ilyenek a jóga, a keleti vallások, a módosult tudatállapotok, a testen kívüli és halálközeli élmények iránt való fokozott érdeklődés. S időnként bizarr, túlzó alakban is testet ölthet, mint a fekete mágia, pszichedelikus szerekkel való kísérletezés, vagy éppen fanatikus szekták terjedése, guruk iránti vallásos rajongás.”

  • Mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, nap mint nap, hogy a médiákban megváltást, megvilágosodást ígérő hétvégi tanfolyamok tömkelegét hirdetik, jósok, mesterjósok, parafenomének „spirituális” portékáikat „árulják”.

A pszichológia fejlődése során egyre több egyezést talál archaikus kultúrák több évezredes ismereteivel

  • A buddhizmus, több mint 2000 éves hagyományának megállapításait a mai fizika és pszichológia is igazolni látszik. Ahogyan a tradicionális szellemi utak, úgy a XX. századi pszichológia – bár más irányból közelítette meg – a tudattalan törekvések és a tudatos élet diszharmóniájában ismerte fel a lelki eredetű bajok forrását.
  • A fejlődő pszichológia merészebb, alternatívákra nyitottabb képviselői egyre jobban felismerik azt, hogy az ősi hagyományok és rendszerek már megválaszolták a lélektan ma felmerülő kérdéseit. Vannak források, melyekből érdemes meríteni!
  • Ebből a nyitottságból és felismerésből született meg Ken Wilber nevével fémjelzett integrál szemlélet. 1990-től az előző rendszert továbbfejlesztve megfogalmazza az integrál pszichológia lényegét. Alapgondolata, hogy a fejlődés nem más, mint a korábbi rendszer lényegi és használható elemeit megőrizve, azt meghaladjuk.
  • Törekszik egy teljes spektrumú egységes emberi lélektant létrehozni. Az összes korábbi iskolát felhasználva, minden egyéb ősi, spirituális hagyományt mellétéve az egy EMBERT keresi. Eszköztárából az egyén problémájához leginkább közelálló technikát használva nem feledkezik meg arról, hogy az ember alapvetően spirituális létező.

„… különösen fontossá válik, amint az ember fejlődésének magasabb, illetve mélyebb stádiumaihoz érünk, vagyis a tudatfejlődés és a közösség evolúciójának az eljövendő szintjeihez. Ha valóban komoly átalakulás elé nézünk, az magasabb szinteken fog bekövetkezni, amelyekre csak akkor hághatunk fel, ha az előttünk egyre jobban kibontakozó, bennünket megszabadító igazság valamennyi típusát becsben tartjuk.”

  • Ezt a szemléletet az élet bármely területén alkalmazhatjuk, hiszen teljes, sok szempontú megközelítést ad a művészetektől az ökológián, a gyógyításon, pszichológián, üzleti világon át a személyes önfejlesztésig.
  • A hagyományos értelemben vett pszichológia az ego problémáival foglalkozik, s a legtöbb ember ma is ezért jelentkezik pszichoterápiára. A transzcendens kívül áll az egón, ezért ilyen értelemben nem hagyományos pszichoterápiás feladat az ehhez kapcsolódó személyes krízisek kezelése. Ugyanakkor a korszellemből következően egyre többen élnek át a transzcendenciához kötődő identitás válságot, spirituális krízist.
  • Az emberek többségének az isten fogalma rejtett, tudatalatti szinten marad mindaddig, amíg nem célozza meg lelkigyakorlat vagy terápia.

Stanislav Grof írta: 

„A spirituális tanok növekvő nyugati népszerűségével egyenes arányban egyre többen élnek át transzperszonális válságot, amely mögött jóga-, zen-, pranajama, kundalini gyakorlatok, különböző mozgás-meditációk, tibeti buddhista pszichoenergetikai gyakorlatok, keresztény ima, vagy a spirituális, valamint az önfeltáró munka egyéb formáinak mélyreható és szisztematikus gyakorlása lelhető fel.”

  • A spirituális válság minden egyén életébe beköszönt, amikor találkozik a múlandósággal, mély, kiúttalannak tűnő krízissel, vagy tudatos ezoterikus, spirituális útra lép. E válság mélységét, annak kezelését, s a transzformáló, átalakító munka minőségét az önismereti szint határozza meg.
  • Ebben a folyamatban szükségünk van szakavatott segítőkre, akik a lélek útvesztőiben és a spirituális dimenziókban egyaránt kiismerik magukat. Ilyen szakemberek képzése még nagyon kezdetleges, állami, intézményi formában ma még nem lehetséges.

Tudattalanunk mérhetetlenül nagyobb, mint a tudatunk

  • Folyamatos működésének hatását érzékelhetjük a mindennapjainkban. A parapszichológia tárgykörébe sorolt képességeink is innét indulnak ki. Attól, hogy valamit nem értünk, nem tudunk megmagyarázni, attól még létezik és hat ránk. Amit nem tudunk mérni, önmagában nem bizonyítja, hogy nincs. A jövő kutatóira vár olyan összefüggések feltárása, érthetővé tétele, tudományos bizonyítása, amelyet ma használunk, mint technikát, de működésének alapjairól csak előfeltevéseink vannak.
  • Racionális és irracionális kategóriák között ott van, a superracionális fogalma, ami azt jelenti, hogy amire ráérzünk, az a valóságnak megfelel, de nem racionálisan kikövetkeztethető módon jutottunk a birtokában, bár a felismert dolog később igazolhatóvá válik.
  • Alternatív pszichológiai technikák, mint a családállítás, transzlégzés, rebirthing stb. mellett ez a superracionális jelenik meg az általam alkalmazott pszicho-asztrológiában is. Lényege, hogy sorsunk minden eseménye kapcsolatban van belső világunkkal. Személyiségünkkel, karakterünkkel formáljuk sorsunkat, élethelyzeteinket.
  • A legtöbb nagy spirituális hagyományban benne van az exoterikus (bárki számára hozzáférhető) rész mellett az ezoterikus (belső tudás) is! Ez az átélésen keresztül ad hitet, tudást. Olyan saját élményt jelent, ami megváltoztat. Általa felismerhető, hogy a Teremtő nemcsak kívül, de belül is megtalálható.
  • J. L. Moreno (a pszichodráma atyja) vallási témákat is megemlít írásaiban és oktatási tevékenységében, nézetei ráadásul nem csatlakoztak egyetlen jelentősebb valláshoz sem, ezért kortársai körében különcnek tűnt. Azt állította, hogy a különböző történelmi korokban az istenkép is fejlődött, mely először Ő-Istenként teljesen kívül állt az egyénen, később Te-Istenként valamivel közelebb került, de még mindig elkülönült.
  • Moreno szerint napjainkban eljött az ideje az Én-Istennek, mely szerintem nem más, mint amit a hiteles szellemi utak kínálnak: önmagunkban felismerni Istent, s kreativitásunkon keresztül valóban felelősségteljes társakká válni a teremtésben. Az emberi alaptermészet hordozza magában ezt a lehetőséget, mint a megvilágosodásra való készséget. Ezt a folyamatot kell, hogy szolgálja a holisztikus pszichológia, ahol a lélektan és a hit, a transzcendens keresés összekapcsolódik.

Az egyéni életút egy folyamatos és fokozatos tudatfejlődés

  • A „fejlődési létrán” ki hol tart, az elakadásain az azokhoz leginkább megfelelő eszközökkel kell segíteni. Holisztikus (teljesség elvű) pszichológia eszköztárában megtalálhatók a hagyományos pszichoterápiás eszközök mellett a szellemi érést elősegítő, transzcendens tapasztalatok integrálását segítő technikák is. A tudat a XXI. században olyan fontos alapfogalommá válik, mint a tér és idő. Az integrált tudat elmélet, fókuszában a tudatfejlesztő technikákkal, képes a globálisan szükséges változásokat elősegíteni.

Ken Wilber ezt írja az integrál szemléletről:

„Megvan a képességünk arra, hogy a személyes belső növekedésünk és fejlődésünk során önmagunkat, a kultúrát és a természetet egyre magasabb, mélyebb és átfogóbb létmódjaira segítsük, s az elszigetelt én-identitásból kiindulva haladjunk a teljesebb „mi”-n át a „mindannyiunk” még mélyebb önazonosságáig – beleértve minden érző lényt mindenhol, miközben a saját Igazságra, Jóságra és Szépségre való képességünk is egyre mélyül és tágul.”

  • S ma talán ez a legtöbb, amit képesek vagyunk elképzelni. A megvalósítása pedig ránk, a jelenkor egyéneire, lélekvezetőire, tanácsadóira, pszichológusaira vár.

Ez a Jung idézet még sokáig aktuális üzenetet hordoz az egyének számára:

„Anélkül, hogy megtanulnánk tudatos énünk és tudattalan világunk között kölcsönös tiszteleten és egyenlőségen alapuló dialógust létrehozni, valószínűleg nem tudjuk megtanulni ezt a személyközi, csoportok közötti és a nemzetek közötti kapcsolatainkban sem!”

  • A külső világ békéje addig csak utópia marad, amíg az emberek rá nem ébrednek arra, hogy belső világuk fejlettsége, integráltsága a kulcs a külvilági eseményekhez.