Az önmegvalósítás célja és folyamata

• Mindig „alulról” indulunk, elsődleges a test életben tartása, e nélkül magasabb igények kielégítésére nem is gondolhatunk.
• Minél lejjebb vagyunk a piramison annál sürgetőbb és dominánsabb az adott szükséglet kielégítése. Az alsóbb szintek hiány alapú szükségletek, ami azt jelenti, hogy alapvetően az motivál, hogy valami hiányzik nekem és meg akarom azt szerezni.
• Az első két szint az állatoknál is megfigyelhető szükségleteket takar. A harmadik szinttől megjelenő igények már csak az emberre jellemzőek. Ezek a szociális szükségletek másokkal való kapcsolatra épülnek, tehát másokkal való kapcsolatteremtés nélkül nem tudjuk kiteljesíteni.
• Mindenki magában hordozza tudatosan vagy tudattalanul az összes szint igényét és annak megélésének lehetőségét.
• Egy magasabb szükségletszintre akkor tudunk lépni, figyelni, ha az alatta levő igényeinket eléggé kielégítettük. Ez nem jelent 100 %-ot!
• Az aktuális viselkedésünket a kiépült legmagasabb szükségletszintünk alakítja. Így érthetővé válik, hogy akik alap igényeik kielégítéséért küzdenek, mert nehéz körülmények között élnek, nélkülöznek, esetleg éheznek, nem tudnak magasabb, pl. kulturális és esztétikai igényeikre figyelni.
• Az érzelmi szükségletek stabil megélése után fordulhatunk az önérvényesítés felé, melyben már megmutatkozik az igény arra, hogy ne csak éljünk a világban, hanem mutassuk meg magunkat, képességeinket másoknak, törekedjünk az elismerésre.
• Ahogy fölfelé haladunk egyre csökken a motivációk frusztráló feszítése, magasabb szinteken átadja a helyét az élet áramlásának, a kiteljesedés örömének (flow)

Az önmegvalósítás szükséglete

Az önmegvalósítás egy nagyon fejlett igény, szükséglet. Nem hiány állapotra épül, hanem egyéni növekedésünket, kiteljesedésünket teszi lehetővé. Célja, hogy önmagunkat a képességünk végső határáig valósítjuk meg, megpróbálunk azzá válni, ami a képességeink szerint maximálisan megvalósítható.

Ennek alapja az önismereti munka, hiszen tudnom kell, mire vagyok alkalmas és mire nem, miben és meddig tudok fejlődni, és mi az, amire fölösleges vágyakozni. Tudjuk, hogy nem lehet bárkiből bármi, az egyéni képességek determinálják, hogy ki mire képes, kiből mi lehet.

Hiteles önismeret nélkül, önmagunkba fektetett munka hiányában erre a szintre nem juthatunk el!

Maslow sokat vizsgálta az önmegvalósító embereket.

A következő közös jellemzőket találta:

• Az önmegvalósítás lehetősége minden ember számára adott. Elég hozzá az önismeret, nem kell hozzá semmilyen különleges képesség. Az intellektus és az iskolai végzettség nem feltétele az önmegvalósításnak.
• Maslow azt tapasztalta, hogy az „önmegvalósítók” a valóságot nagyon gyakorlatiasan kezelik. A hétköznapi élet problémáira összpontosítanak, kevésbé önmagukra. A gondolkodásuk letisztult, reális és racionális, praktikusak és hatékonyak a fizikai világban. Tehát nem vonulnak el a világtól ahhoz, hogy önmegvalósítók legyenek.
• Önelfogadás és mások elfogadása jellemzi őket, önképük, önismeretük reális. Általában spontán, természetes és őszinte személyek, akik erős és bensőséges kapcsolatokat tudnak kiépíteni azokkal, akik közel állnak hozzájuk.
• Nyitottak az életre, az eseményekre előítéletek nélkül néznek. Számukra az élet egy izgalmas folyamat a nehézségekkel együtt. Találékonyak, kreatívak, alkotók, a félelmeik nem gátolják őket. Jó humorérzékük van, de a humoruk soha nem ellenséges, hanem gondolat és érzelem gazdag.
• Mélyen átélik az élményeiket. Gyakran tapasztalják meg a természettel való és a másokkal való egység állapotát, de ehhez nem kellenek különleges élmények, pl. belefeledkeznek a tájba.
• A tevékenységeik folyamatát jobban élvezik, mint az elért célt, nem másoknak akarnak bizonyítani. Elhivatottan teszik a dolgukat, tehát nem elsősorban a fizetésért dolgoznak, hanem a tevékenység öröméért, hogy az életet gazdagíthatják önmaguk által.
• Ahhoz, hogy ide eljussunk lassú érési folyamat, önszeretet és belső önismereti munka szükségeltetik. Hát, kalandra fel!