Fa, mint szimbólum

Fa rajz önismereti teszt Artemisz Önismereti Műhely Debrecen
  • Ugye, mennyire kifejező a rajzolt fa?
  • Önmagadra ismertél?
  • Segítette önismeretedet az, hogy lépésről lépésre elemezted a rajzodat?

A fa, mint az egyéni életút önismereti szimbóluma

  • A fa az egyik leggazdagabb önismereti szimbólum, hiszen formája, ciklikus élete kiváló lehetőséget ad a szabad asszociációra. Fák nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Külső környezetünk részét képezték minden korban.
  • E kapcsolat gyökerei létünk hajnaláig visszanyúlnak, hiszen az ember megjelenését a földön megelőzte a fák megteremtése vagy evolúciós kifejlődése. Ennek az ősi kapcsolatnak az igényét látjuk megjelenni ma is a nagyvárosok tetőteraszain dézsába ültetett fákban, vagy éppen a szobákba vitt „megnyomorított” bonsai-okban.
  • Figyeljünk meg egy fát, s egyértelművé válnak az életünkkel összekapcsolható párhuzamok. A fa hozzánk hasonlóan egyenesen áll, növekszik, virágzik, termést hoz, öregszik és meghal. Megéli az emberi életre is jellemző ciklusokat, változásokat. S hozzá kapcsolódik a belőle készült tárgyakkal az emberi lét fontos állomásaihoz is. Bölcső és koporsó is készülhet belőle.

Szép rituálé, amikor egy gyermek születésekor fát ültetünk

  • Természeti népek „mágikus” kapcsolatot feltételeztek az egyén és a fája között, mintha lelkének egy darabját az hordozta volna. S ha az egyén elhagyta a közösséget átmenetileg, a fa állapotából következtettek hogylétére az otthon maradottak.

A fa halállal összekapcsolódó szerepe is jól ismert

  • A koporsó készítése mellett a fa adja a tűzet a halotti máglyáknak, s a temetőben, vagy emlékhelyeken gyakran találkozunk kopjafákkal. De ismert az a motívum is, hogy temetés után a sírra ültetett fában tovább él „valami” az elhunytból.

A fa nőhet vadon, szabadon, s akkor az adott külső körülményhez alkalmazkodva éli az életét. Például egy másik fa tövében, vagy szikla hasadékban, vizek partján. Nélkülünk is. Ha az ember termeszti, a kis magoncokat óvja a szélsőségektől, a fiatal fákat faiskolában neveli, később elültetve metszéssel formálja, alakítja, a minél gazdagabb termés érdekében, és védi a betegségektől, kártevőktől. Úgy bánik vele, mint jó szülő a gyermekével.

Az egészséges fa évről évre megújul, fejlődik, s minél érettebb, annál gazdagabb termést tud hozni. Ebben is utat mutat nekünk!

Világfa, Életfa, Égig Érő Fa a magyar hagyományban

  • A fa motívum jelzi az egyéni életút kibontakozását a gyökerektől (származási család) a teljességig. Ahogy a fa ágai a végtelen tér felé nyújtózkodnak, úgy „nyújtózkodik” bennünk természetes módon a transzcendens keresési igény. Ennek mitológiai kifejeződését ismerhetjük fel a hun-magyar mondavilág legfontosabb szimbólumainak egyikében az Égig Érő Fában, mely sok magyar népmesében ismétlődő motívum.
  • Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas Világfa, mely motívum napjainkban egyre többször feltűnik. Általa felfedezzük saját gyökereinket, hagyományainkat, ősmagyar hitünket újraéleszthetjük. Magyarság-tudatunk szerves részét képező alapszimbólumként talán segít megérteni egy „gyökerűségünket”, s összefogásra serkent.

“Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.” (Részlet Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” című könyvéből)

A népmesei elemek mellett a magyar nyelv gazdag kifejező rendszere a szólásokon keresztül is utal az emberi élet és a fa öntudatlan analógiáira.

Néhány ismert közmondás a sok közül:

  • Zöld ágra vergődik.
  • Jól bevitték az erdőbe.
  • Mi fán terem?
  • Nem esett messze az alma a fájától.
  • Még az ág is húzza.
  • Nagy fába vágja a fejszéjét.
  • Rossz fát tesz a tűzre.
  • Nem látja a fától az erdőt!

A Fa más kultúrákban

  • Világfa, mint motívum más népek eredet történetében is fontos szerepet játszik. Ilyen például a skandináv mitológiában a Kozmikus Kőrisfa (Yggdraszil), mely elképzelésük szerint a Föld közepén áll, s gyökereire tekeredik a Világkígyó.
  • A fa fontosságát mutatja az ősi kínai életszemlélet is, mely külön „elemként” tiszteli a fát. Buddhista hagyomány ismert szimbóluma az indiai Bodhygayában levő Banyan fa, mely alatt megvilágosodott Buddha. Az indiai kultúrkörben a látszólag végtelen kiterjedéssel rendelkező Banyan fa, az örök élet szimbóluma.

Tudás Fája

  • A keresztény világ talán leghíresebb fája a Paradicsomban állt, tilalom övezte, s a jó és rossz tudásnak a gyümölcsét teremte. Tudás Fájához az örök élet, halhatatlanság témái kapcsolódnak, s a tilalom megszegésével együtt járó következmény, a Paradicsomból való kiűzetés. Mely valójában az ember szükségszerű fejlődésének és tudatosodásának a kiindulópontja. Ha tudni vágyunk, akkor tapasztalnunk kell! Önismeret nincs tapasztalás, „lázadás és ellenszegülés” nélkül.

Fa a természetben, környezetünkben

  • Szimbolikus tartalma mellett fontos, hogy lássuk biológiai kapcsolódásunkat is a fákhoz. Ha kipusztulnának, megszűnne az emberiség élete is! Földanya bennünket éltető „tüdejét” jelentik számunkra erdőink, fáink. Szükségünk van rájuk. S „ők” a fontosabbak, hiszen a fák, miként Gaia, a Földanya is tovább élne nélkülünk. Ezt ne feledjük el, és tanítsuk meg ezekre az összefüggésekre gyermekeinket is.

Ha tehetjük, ültessünk fákat és bánjunk velük hálásan!

Oláhné Mednyánszki Krisztina

pszichodráma vezető

család- és párterapeuta

okleveles asztrológus

Artemisz Önismereti Műhely