Fa, mint szimbólum
- Ugye, mennyire kifejező a rajzolt fa?
- Önmagadra ismertél?
- Segítette önismeretedet az, hogy lépésről lépésre elemezted a rajzodat?
A fa, mint az egyéni életút önismereti szimbóluma
- A fa az egyik leggazdagabb önismereti szimbólum, hiszen formája, ciklikus élete kiváló lehetőséget ad a szabad asszociációra. Fák nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Külső környezetünk részét képezték minden korban.
- E kapcsolat gyökerei létünk hajnaláig visszanyúlnak, hiszen az ember megjelenését a földön megelőzte a fák megteremtése vagy evolúciós kifejlődése. Ennek az ősi kapcsolatnak az igényét látjuk megjelenni ma is a nagyvárosok tetőteraszain dézsába ültetett fákban, vagy éppen a szobákba vitt „megnyomorított” bonsai-okban.
- Figyeljünk meg egy fát, s egyértelművé válnak az életünkkel összekapcsolható párhuzamok. A fa hozzánk hasonlóan egyenesen áll, növekszik, virágzik, termést hoz, öregszik és meghal. Megéli az emberi életre is jellemző ciklusokat, változásokat. S hozzá kapcsolódik a belőle készült tárgyakkal az emberi lét fontos állomásaihoz is. Bölcső és koporsó is készülhet belőle.
Szép rituálé, amikor egy gyermek születésekor fát ültetünk
- Természeti népek „mágikus” kapcsolatot feltételeztek az egyén és a fája között, mintha lelkének egy darabját az hordozta volna. S ha az egyén elhagyta a közösséget átmenetileg, a fa állapotából következtettek hogylétére az otthon maradottak.
A fa halállal összekapcsolódó szerepe is jól ismert
- A koporsó készítése mellett a fa adja a tűzet a halotti máglyáknak, s a temetőben, vagy emlékhelyeken gyakran találkozunk kopjafákkal. De ismert az a motívum is, hogy temetés után a sírra ültetett fában tovább él „valami” az elhunytból.
A fa nőhet vadon, szabadon, s akkor az adott külső körülményhez alkalmazkodva éli az életét. Például egy másik fa tövében, vagy szikla hasadékban, vizek partján. Nélkülünk is. Ha az ember termeszti, a kis magoncokat óvja a szélsőségektől, a fiatal fákat faiskolában neveli, később elültetve metszéssel formálja, alakítja, a minél gazdagabb termés érdekében, és védi a betegségektől, kártevőktől. Úgy bánik vele, mint jó szülő a gyermekével.
Az egészséges fa évről évre megújul, fejlődik, s minél érettebb, annál gazdagabb termést tud hozni. Ebben is utat mutat nekünk!
Világfa, Életfa, Égig Érő Fa a magyar hagyományban
- A fa motívum jelzi az egyéni életút kibontakozását a gyökerektől (származási család) a teljességig. Ahogy a fa ágai a végtelen tér felé nyújtózkodnak, úgy „nyújtózkodik” bennünk természetes módon a transzcendens keresési igény. Ennek mitológiai kifejeződését ismerhetjük fel a hun-magyar mondavilág legfontosabb szimbólumainak egyikében az Égig Érő Fában, mely sok magyar népmesében ismétlődő motívum.
- Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas Világfa, mely motívum napjainkban egyre többször feltűnik. Általa felfedezzük saját gyökereinket, hagyományainkat, ősmagyar hitünket újraéleszthetjük. Magyarság-tudatunk szerves részét képező alapszimbólumként talán segít megérteni egy „gyökerűségünket”, s összefogásra serkent.
„Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.” (Részlet Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” című könyvéből)
Néhány ismert közmondás a sok közül:
A népmesei elemek mellett a magyar nyelv gazdag kifejező rendszere a szólásokon keresztül is utal az emberi élet és a fa öntudatlan analógiáira.
- Zöld ágra vergődik.
- Jól bevitték az erdőbe.
- Mi fán terem?
- Nem esett messze az alma a fájától.
- Még az ág is húzza.
- Nagy fába vágja a fejszéjét.
- Rossz fát tesz a tűzre.
- Nem látja a fától az erdőt!
A Fa más kultúrákban
- Világfa, mint motívum más népek eredet történetében is fontos szerepet játszik. Ilyen például a skandináv mitológiában a Kozmikus Kőrisfa (Yggdraszil), mely elképzelésük szerint a Föld közepén áll, s gyökereire tekeredik a Világkígyó.
- A fa fontosságát mutatja az ősi kínai életszemlélet is, mely külön „elemként” tiszteli a fát. Buddhista hagyomány ismert szimbóluma az indiai Bodhygayában levő Banyan fa, mely alatt megvilágosodott Buddha. Az indiai kultúrkörben a látszólag végtelen kiterjedéssel rendelkező Banyan fa, az örök élet szimbóluma.
Tudás Fája
- A keresztény világ talán leghíresebb fája a Paradicsomban állt, tilalom övezte, s a jó és rossz tudásnak a gyümölcsét teremte. Tudás Fájához az örök élet, halhatatlanság témái kapcsolódnak, s a tilalom megszegésével együtt járó következmény, a Paradicsomból való kiűzetés. Mely valójában az ember szükségszerű fejlődésének és tudatosodásának a kiindulópontja. Ha tudni vágyunk, akkor tapasztalnunk kell! Önismeret nincs tapasztalás, „lázadás és ellenszegülés” nélkül.
Fa a természetben, környezetünkben
- Szimbolikus tartalma mellett fontos, hogy lássuk biológiai kapcsolódásunkat is a fákhoz. Ha kipusztulnának, megszűnne az emberiség élete is! Földanya bennünket éltető „tüdejét” jelentik számunkra erdőink, fáink. Szükségünk van rájuk. S „ők” a fontosabbak, hiszen a fák, miként Gaia, a Földanya is tovább élne nélkülünk. Ezt ne feledjük el, és tanítsuk meg ezekre az összefüggésekre gyermekeinket is.
