Jóslás vagy tanácsadás 2.

Jóslás vagy tanácsadás

2. rész

Mágikus kötések, oldások = Problémamegoldás?

„Józan paraszti ésszel” megáldott emberek számára nyilvánvaló lehet, hogy egy belső családi konfliktust, szeretetlenséget nem lehet néhány mágikus kötéssel vagy oldással kiiktatni az életünkből. Ez a művelet, egyvalamire jó, mégpedig arra, hogy a hiszékeny ember tudatos része még jobban elfojtja a benne gyökerező problémát. Elhiteti magával, hogy ezután minden rendben!
A pszichoterápiával foglalkozó ember tudja, hogy a belső problémáink átdolgozása fájdalommal jár és a meghaladás katartikus élményt ad. Ha ki akarjuk iktatni a szembesülés fájdalmát, csak önmagunkat csapjuk be. S a még mélyebben elfojtott probléma tovább fogja nehezíteni az életünket -más arcot öltve-, például betegség formájában.
Amíg valaki azt vallja, és ebben megerősítést is kap, hogy megszállott, vagy rontás van rajta, addig önmagán kívül fogja keresni a megoldást, késleltetve a lélek fejlődését, gyógyulását. Nem tagadom, hogy léteznek mágikus erők, de az olyan egyénhez tudnak csak „kapcsolódni”, aki valamilyen belső problematika miatt fogékony rá. Ezeket felismerve, meghaladva válik védetté az ember, s nem külső „rituálék” által!

Én azt vallom asztrológusként, hogy a segítségnyújtásnak csak akkor van létjogosultsága, ha az egyén erre felkér bennünket

S nem a hozzátartozó! Minden terápia csak akkor lehet sikeres, ha mögötte tudatos elhatározás van a változás irányába. Ennek hiányában még nem jött el az idő a beavatkozásra.
Akkor sem, ha a legjobb jó szándék vezérel is bennünket. Ismerjük a mondást: A pokolba vezető út is, jó szándékkal van kikövezve! Mindenkinek joga van a saját megtapasztalásainak begyűjtéséhez, a saját poklaihoz, még ha időnként ez fájdalommal is jár. Senkitől nem vehetjük el a fejlődés lehetőségét!
Kellő önismerettel nem rendelkező egyén kezében, így az asztrológuséban is, mindenféle szellemi, „mágikus” képesség, eszköz olyan, mintha egy gyermek kezébe veszélyes fegyvert adnánk. Ezt hibás belső beidegződései, személyiségpatológiái, téves küldetéstudata alapján fogja használni. Ezért volt fontos a múltban minden szellemi iskolában, hogy a belső képességek felébresztése csak az önismeret fejlesztésével párhuzamosan történhetett. Erről asztrológusként ma sem feledkezhetünk meg!

Minden tettünk, gondolatunk valójában mágikus cselekedet!

A mágia szó erőt jelent, mégpedig előjel nélkül! Mindig az adott cselekedet valódi, belső motivációja dönti el, hogy az a fekete vagy a fehér kategóriába kerül-e. S ez nem azonos azzal, amit kifelé eladunk másoknak jóhiszeműségünkről, segítőkészségünkről. „Gyümölcséről ismerszik meg a fa”, tehát a valódi motiváció –utólag-, az eredményben válik láthatóvá. S minden tettünk gyümölcse visszaszáll ránk! Amibe beleavatkozunk, az a sorsunk részévé válik! Ezért jól nézzük meg, mibe nyúlunk bele!
Még egy nagyon fontos dolog:Minden segítő hivatású embernél, így az asztrológusnál is, alapvetően két dolog határozza meg azt, hogy milyen hatékony. Az egyik a szakmai tudása és tapasztalata, a másik pedig a mindenkori személyiségállapota. Az információ mindig a személyiségének szűrőjén keresztül érkezik meg a segítségkérőhöz!
S akinek a belvilága homályos, az a legszebb, legtisztább dolgokat is csak torzítva tudja továbbadni. Aki maga is tele van problémákkal, nehézségekkel a privát életében, az segítségnyújtás közben folyton belegabalyodik a hasonló helyzetekbe.
Soha sem attól hiteles segítő valaki, hogy más ezt állítja róla. A mérce a mindenkori önismereti szintje, mely a gyakorlati, hétköznapi életében érhető tetten. Ez nem azt jelenti, hogy soha nincs problémája! Hanem azt, hogy azokon aktívan átdolgozza magát és minden nehezebb élethelyzet után erősebb, érettebb lesz!

Vallom, hogy a szellemi úton járó, hitelességre törekvő embernek, így az asztrológusnak is még sokkal inkább helyt kell állni a hétköznapi világban, mint a többieknek

Hiszen rendelkezik ehhez megfelelő erőforrásokkal, technikákkal. Méltó útmutatóvá csak így válhat. Az emberélet legszentebb feladata nem más, mint az anyagvilág (a földi valóság) átszellemiesítése. Ez sokféle ösvényen, de mégiscsak egyféle módon történhet. Önmagunk valódi feltárásán keresztül a szellemi törvényeket fokozatosan megismerve, megélni azokat a hétköznapi, emberi mivoltunkban.
Mindennapi apró cselekvésünket is át kell, hogy hassa az élet mélységes tisztelete, s az öröm, hogy ennek a munkásai lehetünk. Ekkor már nem azért tartja be valaki a törvényeket, mert kötelező, hanem mert belülről éli azokat. Tudja, hogy minden, amit elindít magától, legyen az jó vagy rossz, visszatér hozzá!
A Tudás fájának gyümölcséből már a Paradicsomban ettünk. De vajon megadjuk-e magunknak az időt arra, hogy a tudásunk bölcsességgé váljon?
Emberi hiszékenységünk vámszedői elfelejtik azt a fontos tényt, hogy minden tanító, vezető és mester a praxison (gyakorlaton) keresztül munkálta ki magát hosszú éveken, évtizedeken keresztül. Ma már bárki -törvényi szabályozás hiányában-, egy gyorstalpaló hétvégi, „megvilágosító” tanfolyam után emberekkel foglalkozhat. Lelke rajta, csak a saját erkölcsi mércéje befolyásolja! Ilyen időket élünk.
A Halak jelében járó Uránusz ezt a folyamatot erősíti. Az egységtörekvéseket szimbolizáló jelben megjelenő transzcendens erő segíti azokat az embereket a szellemi érésben, akik nem feledkeznek meg árnyék- és belvilágukról. Ugyanakkor erős indíttatást ad a menekülőben levőknek a még teljesebb függések, kaotikus állapotok kialakításához, mely könnyen elmezavarhoz vezethet.

Mindenkitől lehet tanulni, csak ébernek kell lenni

Ha valakit hitelesnek találunk az életünkben és többször útmutatásért folyamodunk hozzá, akkor se feledjük el azt a tényt, hogy azért, mert az egyik mondatát igaznak véljük, még nem biztos, hogy a másik mondata is automatikusan igaz lesz. Józanságunkat nem kell feladnunk.
A vakhitet csak áltanítók, önjelölt mesterek követelnek meg híveiktől. S módszeresen leépítik azokat, akik mögé látnak álarcának. Természetesen szellemi, ködös és homályos okokra hivatkozva! Utalva „tisztánlátásukkal” megkapott információkra, melyekkel megfélemlítik s kizárással fenyegetik meg a kétkedőket.
A tudattalannal való kapcsolat öntudatlan igényét fejezi ki az egyén, amikor olyan segítőkhöz fordul, akik a lélek dolgaival foglalkoznak. Kevesen ismerik fel, hogy közvetítők nélkül is megtalálhatják a helyes kapcsolatot saját mélységeikkel. A Jung által bevezetett fogalom, az archetípusok /ősképek/ megtalálhatók minden vallás gyökerében, de az ősi szellemi tudományokban is.
Gondolok itt az asztrológiára, a numerológiára, ji-kingre, tarot kártyára. Ezeket a rendszereket nem kell túl misztifikálni. A misztifikálás mindig eltávolít! Olyan mázzal önti le ezeket az ősi módszereket, mintha azok csak kiváltságos kevesek számára lennének elérhetőek.

Az intuitív oldalunk várakozik! A lélek nyelve nyitott, hogy értő fülekre találjon bennünk!

Ébresszük hát fel az emlékezésen keresztül a mindannyiunkban benne rejlő ősi tudást! A mai kor megköveteli, hogy egyre inkább hétköznapjaink részévé tegyük ezeket a módszereket. Kellő tisztelettel bánva velük, önnön mélységeinkbe vezethetnek el.
A lélek szimbólumok útján próbál kapcsolatba kerülni tudatos részünkkel. S a szimbólumok megértésében segítségünkre lehet az ősi tudás! Tudatosan alkalmazva, megtanulva egy-egy ilyen ősi gyökerekkel rendelkező módszert, hatékony segítséget kaphatunk életünk vezetésében.

Ne feledjük, az ezotéria nem egyenlő az önismerettel!

Azoknak a szellemi úton járó embereknek, akik felvállalnak valamilyen tanácsadó szerepet, tudniuk kell, hogy a saját életükbe rendelkeznek a legkevesebb belelátással. Önmagukkal kapcsolatosan az erős szubjektív bevonódás miatt, lényegesen nehezebb konkrét dolgokat előre megvilágítani.
Önmagukra van a legkevesebb rálátásuk! Éppen ezért fontos számunkra is a mindenkori éberség, s az önismereti út folyamata. Vallom, hogy ez nem csak pár év az életünkből, s néhány tanfolyam, mely után már „készen” vagyunk. Aki így gondolkodik, az az önhittség csapdájába kerül, s átveri saját magát. Az önismeret életprogram, melyen haladva egyre gazdagabbá válunk belsőleg.
Minden ember fejlődni születik! S amíg nem születünk Jézusnak, Buddhának, Krisnának, Mohamednek, addig önmagunkat kell tökéletesítenünk. Még akkor is, ha a sors kegyelméből már utat mutathatunk másoknak.

Tegyük tisztába a dolgokat! A homály helyett fényt, világosságot teremtsünk!

Egyre tisztább belső fényünkkel tudunk csak segítségére lenni a ma még homályban tapogatózóknak! S egyre többen vannak az ébredezők. Nem mindegy, hogy merre vezetjük őket. A homály, a tudatlanságban tartás, a kábulatot, tisztázatlanságot növeli, mely csalódáshoz, kiábránduláshoz vezet. Ezzel együtt elutasításra kerülhet az is, ami a továbblépést szolgálhatja.
Az emberiség életében eljött a mélypont. Megfordulásra van szükség. Külső-belső poklainkat egy módon tudjuk megváltani: Azzal, ha a százszor letagadott, megalázott, kitagadott árnyékunkat végre „rehabilitáljuk”, s vele ismét megtanulunk együttműködni. Ebben a folyamatban biztosan számíthatunk az utánunk következő generációk segítségére!
Életünk folyamán mindannyian kerülünk nehéz döntési helyzetekbe. Ilyenkor hasznos segítség lehet számunkra egy hiteles tanácsadás, mely ma is csak azt a célt szolgálhatja, amire a Delphoi Jósda ismert felirata figyelmeztet bennünket: