Mi az önismeret és miért fontos?
- Aki távol tartja magát az önmegismerés folyamatától, az nem lehet sikeres és hatékony személyes életében. Sorsalakításunk kulcsa tehát: az önismeret!
- Mások és a világ folyamatainak megismerése és átlátása csak az önmagunkon végzett belső munka következménye lehet.
- Saját élettörténetünk, „sorsunk” megértésének lényege, hogy milyen módon vagyunk képesek önmagunkkal szembesülni. Erre hívta fel a figyelmet már az ókorban is sok bölcs és filozófus, melynek történelmi emlékét őrzi a delphoi jósda felirata is.
Az önismeret mindannyiunkban zajlik természetes módon az élettapasztalataink által
- A megélt hatásokon keresztül jövünk rá arra, hogy mi okoz nehézséget számunkra és mi az, amivel jól elboldogulunk, felfedezve ezzel a bennünk rejlő képességeket és erőforrásokat. A sors, mint „jó szülő”, tanít arra, hogy kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben. Tapasztalataink által rájövünk arra, hogy „jé, ez nekem, megy, ezt meg tudom csinálni”,- ez adja a „képes vagyok rá!” (kompetencia) érzését! De arra is ráláthatok, hogy mire nem vagyok képes, hol és miben kell fejlődnöm, esetleg segítséget kérnem másoktól. Öntanulásunk tehát tudattalanul is zajlik, de érettebb formában ezt tudatossá is tehetjük.
Sosem vagyunk készek, az önismeretben teljesek!
- Személyiségünk folyamatosan érik, változik, bár idős korunkra a változást segítő rugalmasságunk csökken. Mindannyiunk életprogramja ez, hiszen élettapasztalataink által tanuljuk önmagunkat, s ez által mások megértéséhez, megismeréséhez is közelebb jutunk. Felnőttként annál sikeresebb ez a folyamat, minél inkább hajlandó vagyok szembesülni azzal a ténnyel, hogy minden folyamat, történés, aminek részese vagyok, hozzám kapcsolódik, hozzájárultam a kialakulásához (tudatosan vagy öntudatlanul), így következményeivel is tudnom kell szembe nézni.
„Én vagyok a világ, az Univerzum közepe!”
- Nagyképű gondolat? Narcisztikus kijelentés? Igen, és mégsem… Hiszen saját életterem középpontja ÉN vagyok, önmagamon keresztül érzékelem az Univerzumot, az engem körbevevő világot, az embereket. S az általam tudatosan vagy tudattalanul elindított hatások is az engem körbevevő külvilági tükörből érkeznek vissza hozzám. Hiszen minden esetben reagál rám a környezetem. A visszajelzések alapján alakul és formálódik bennem, hogy mit gondolok magamról. Nem csak a biológiai életben maradásom, hanem önmagam meghatározása és megismerése miatt is fontos számomra a személyes kapcsolatrendszer. S ebből a szempontból én is fontos vagyok másoknak…
Ugye ismerős a következő közhely? „Mindenki magából indul ki.”
- Nem tudunk nem önmagunkból kiindulni! Éppen ezért az önmagával jó viszonyt ápoló személy jóindulattal és több megértéssel tud embertársai felé fordulni, mint az önutálattól megkeseredett, szorongásokkal terhelt egyén. Aki sok nehéz élményen ment keresztül, s azokat nagyjából átdolgozta magában, az késztetést érez, hogy segítsen másokon. Élményei és tapasztalatai teszik empatikussá és hitelessé mások számára.
„Kedvenc ellenségeink” és előítéleteink tanító hatása
- Előítéleteink meghaladásának a kulcsa az, hogy magunk is olyan helyzetbe kerüljünk, ahol másokkal szemben fenntartásaink voltak, esetleg bizonyos viselkedési formákat elítéltünk. S ha az élet által belesodródunk helyzetekbe, másképp tekintünk azokra, akik maguk is hasonló helyzetet éltek – élnek meg.