Pszichodráma: Moreno és a transzcendencia

Pszichoráma: Jakob Levy Moreno és a transzcendencia Artemisz Önismereti Műhely Debrecen

A múlt század elején induló négy nagy irányzat- a freudi pszichoanalízis, a jungi analitikus pszichológia és az adleri individuálpszichológia mellett a negyedik, forradalmian új szemléletű irányzat volt a J. L. Moreno által létrehozott hármas:

  • a szociometria
  • a csoportterápia
  • a pszichodráma

Néhány életrajzi adat

A pszichodráma megteremtője Jacob Levy Moreno. 1889. május 15-én született Bukarestben egy zsidó család legidősebb fiaként. A családi tradícióknak megfelelő nevelést kapott, amely során nagy hatással volt rá a közösségük rabbija. Serdülőként erősen érdeklődött a filozófia iránt, tanulmányozta a Bibliát, valamint sok más keresztény vallásos írást a Kabbalával, a zsidó misztikus hagyománnyal együtt.

Moreno élete meghatározó eseményének nevezi azt a történést, amikor négy és fél évesen a szomszéd gyerekekkel együtt „istenest és angyalost” játszott. Önként jelentkezett Isten szerepére, s a felépített építmény tetejéről a játékba belefeledkezve leugrott, hogy csatlakozzon a többiek „repüléséhez”. Karját törte, de lelkesedését nem.

Azt gyanítom, hogy ráérzett a „mintha” játék birodalmának lehetőségeire a vágyteljesítésben, és felnőtt fejjel egészséges szublimáció útján ebből alkotta meg a realitástöbblet elméletét, valamint a pszichodrámát, mint annak beteljesítő eszközét.

1917-ben Bécsben elvégezte az orvosi egyetemet. Tanulmányi ideje alatt elkezdte megfogalmazni filozófiai eszméit, saját istenképét, melyet névtelenül publikált. 1919 táján írta meg legfőbb vallási tárgyú versművét The Words of the Father címen. Leginkább a nagy világvallások inspirálták.

„… szerinte Jézus volt a legnagyobb gyógyító, aki nem várt arra, hogy felkeresik majd a segítségre szorulók, hanem kilépett a veszélyekkel teli világba, ott megtalálta a szenvedőket és gyógyította őket.”  Moreno is erre törekedett. Erre utal Freud kérdésére érkezett válasza is, amit személyes találkozójuk alkalmával fogalmazott meg. „ Nos, Dr. Freud, én ott folytatom, ahol Ön befejezi. Ön az irodája mesterséges díszletei között találkozik a pácienseivel, én az utcán és az otthonaikban, természetes környezetükben.”

Mint látjuk, Moreno életét, s ezen keresztül kreativitását átszövi transzcendens gondolkodása. Junghoz hasonlóan tágabb értelemben használta a „vallás” fogalmát.

Blatner szerint célszerűnek tűnik különbséget tenni két vetület: a vallás és spiritualitás között. A vallás, egy társadalmi szerveződés, melynek célja a spiritualitás elősegítése. De egyéb feladatai miatt ez az elsődleges funkciója sokszor háttérbe szorul. Ebben az értelemben a valláshoz kapcsolható moreno-i fogalom a kulturális konzerv.

Katarzis, Rögtönzések Színháza

  • Morenot sokszínű érdeklődése elvezette a különböző filozófiai irányzatok tanulmányozásához. Arisztotelész Poétikájában talált rá a katarzis fogalmára, melynek megélésére a görög kultúrában a színház adta a lehetőséget. Moreno szerint ez a legjobb esetben is csak másodlagos „esztétikai” katarzist ad, hiszen a nézők tisztában vannak azzal, hogy a színész szerepet játszik.
  • Amit ő keresett az a résztvevő személyes terápiás katarzisa volt. Ezen, a gondolaton továbbhaladva kíváncsi volt arra, hogy a színész mit él át a szerep játszása közben, majd továbblépve arra, mi lenne, ha a szövegkönyveket eldobva megengednénk a színésznek, hogy saját problémáit, érzéseit játssza el. S egy ilyen előadásra hogyan reagálnának a nézők?
  • E rögtönzött, spontán alakított szerepek gondolata vezette el oda, hogy 1922-ben megalakította a Rögtönzések Színházát, melyet 4 évig működtetett Bécsben. A színház világában ez forradalmi újítás volt, hiszen a nézők és a résztvevők igazi könnyeket, félelmet és örömöt élhettek meg. Ezért színházában a színészek a közönséggel együtt improvizál¬ták a spontán jeleneteket vagy az újságból vett híreket.
  • Moreno úgy gondolkodott, hogy a gyógyító színház a társadalmi változás eszköze lehet. Úgy érezte, hogy a színjátszásnak társadalmilag sokkal aktuálisabbnak kell lennie. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az Attikai drámaünnepeken a megírt darabok csak egyszer kerültek bemutatásra. Így a dráma tükrözte az aktuális helyzetet és korszellemet.

A dráma

  • A drama szó (gör.) cselekvést jelent. S a cselekvés kétféleképpen történhet: kulturális konzervként –például a hagyományos színházi előadások-, illetve spontán reagálva egy adott helyzetre- ilyen a playback.
  • Moreno a dramatikus és színházi elemeket felhasználva azokat továbbfejlesztette, s ez által a pszichodráma nem csak az indulatelvezetést szolgálja, hanem az elmélyülést is. Zerka Moreno szerint ez a leglényegesebb különbség a dráma és pszichodráma között.

Színpadkép

  • Moreno transzcendens felfogása megjelenik színpadképében is: A Rögtönzések Színháza eredetileg egy központi és több oldalszínpadból állt. Később létrehozta a háromszintű színpadot, melyből a legalsó a realitás szintje, a második az interjú szint, a harmadik pedig az akciószint, ahol a realitástöbblet megmutatkozik. Ehhez tartozott még egy balkon is, ahol a transzcendens szerepek megjelenhettek.

Így ír Moreno az 1924-ben megjelent Das Stegreiftheater című munkájában:

„Belépve egy színházba, rögtön látható, hogy már az elsődleges formájától eltorzult. Miután megalkottam az új színház színpadát, azzal a céllal, hogy az embereknek egyfajta dramatikus vallást nyújtson, sokan megkérdezték, mi inspirált a téri dimenzió megépítésére, mely központi elhelyezkedésű, a perifériális helyett, kör alakú a megszokott négyszög helyett, helyet ad maga mellett nem csak a közönség részére, de a teljes közönségnek is, egyetlen szint helyett pedig vertikálisan elrendezett. A mintát nem a görögök vagy Shakespeare adta- a modellt egyenesen a természetből vettem.”

  • Ez az elrendezés nagyon hasonlít a mandalára (mágikus kör), mely transzcendens szimbólum. Jung is sokat foglalkozott vele. Az egész és egység képe, az univerzum szimbóluma. A középpontjában megszűnik minden polaritás, viszonylagosság.

A balkon szerepéről Zerka így beszél:

„Ez egy nagyon képlékeny eszköz. Ha a színpadon a földet jelenítik meg, a balkon lehet a mennyország; ha a balkon a föld, a színpad lehet a pokol, vagy bármi más a kettő között. A protagonisták az elhunytakat nagyon gyakran a balkonon jelenítik meg, éppúgy, mint az istenséget vagy a világot maguk mögött.”

  • A gyakorlatban, ha nem áll a rendelkezésünkre balkon, az ott megjelenítendő szereplőket szükséges székre vagy emelvényre felállítani!

Moreno Istenképe

A múlt században a vallást és tudományt összeférhetetlennek tekintették. Mivel Moreno vallási témákat is megemlít írásaiban és oktatási tevékenységében, nézetei ráadásul nem csatlakoztak egyetlen jelentősebb valláshoz sem, ezért kortársai körében kissé különcnek tűnt.

Azt állította, hogy a különböző történelmi korokban az istenkép is fejlődött, mely először Ő-Istenként teljesen kívül állt az egyénen, később Te-Istenként valamivel közelebb került, de még mindig elkülönült. S Moreno szerint napjainkban eljött az ideje az Én-Istennek, mely szerintem nem más, mint amit a hiteles szellemi utak kínálnak: önmagunkban felismerni Istent, s kreativitásunkon keresztül valóban felelősségteljes társakká válni a teremtésben.

E hármas megközelítéssel találkozhatunk Weöres Sándornál, aki így ír: „Az ember, mikor zártságából megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet; s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.”

„Moreno számára a kozmosz Isten lényegének és cselekedetének megnyilvánulása, teológiai értelemben tehát Isten végtelenül kreatív és spontán”. „A teremtői szerep energiát és felfrissülést ad, ha tudatában vagyunk annak, hogy amit csinálunk, egy nagyobb egész jelentőséggel bíró része!”

Moreno „teológiája”tükrözi, hogy úgy érezte, Isten nem csak „felülről”, hanem minden élőlény spontán kreativitásán keresztül megnyilvánul. Ezt nevezik a teológiában immanenciának. Gondolatait nem kötötte egy bizonyos valláshoz, úgy gondolta, azok bármilyen vallásba beépíthetőek.

„Nem foglalkozott a téma racionális elemzésével. Született misztikus volt, akit eltöltött Isten mindenütt jelenlevőségének és kreativitásának érzete, és aki mélyen átérezte ezen erők parancsoló erkölcsi szükségszerűségét a világban. Moreno egyszer azt mondta: a pszichodráma a bukott istenek terápiája”.

1925-ben kivándorolt Amerikába és 1935-ben Beaconben megalakítja az első pszichodráma intézetet. 1941-ben lép be életébe Zerka, aki felesége és munkatársa is lett egy személyben. Ő a mai napig élő kapcsolatot jelent Moreno szellemiségével. A II. világháború után a pszichodráma módszere az egész világon elterjedt.ó

Moreno 1974. május 14-én hunyt el Beaconban. Halála előtt megfogalmazta saját sírfeliratát:

„Az ember, aki visszaadta a nevetést és az örömet a pszichiátriának.”

Irodalomjegyzék

Pszichodráma- Az élet duplája” Beszélgetések Zerka Morenoval; Z. T.
Moreno; L. Dag Blomkvist; T. Rützel; Animula Kiadó 2004
Adam Blatner: A pszichodráma alapjai; Animula Kiadó 2004.
Weöres Sándor: A teljesség felé Tericum Kiadó Bp. 1995
(Részlet: Transzcendens szerepek a pszichodrámában c. felsőfokú vizsgadolgozatomból)

Oláhné Mednyánszki Krisztina

pszichodráma vezető

család- és párterapeuta

okleveles asztrológus

Artemisz Önismereti Műhely