Pszichodráma

T.E.

Nekem nagy problémám volt az, hogy nem húztam meg időben a határvonalakat másokkal szemben, hanem a végtelenségig tűrtem dolgokat, ha bírtam, ha nem. Régebben önmagamat vizsgáltam, vajon mit tettem rosszul, miért is kerültem bűnbak szerepbe? Nem értettem ezt a viselkedésemet, persze mindig voltak magamnak rá válaszok, amivel le tudtam csillapítani nemtetszésemet. Mikor e mögé nézve, ráleltem a félelmemre, hogy nem akarok egyedül maradni/lenni, hogy nem fognak szeretni és elfogadni, rádöbbentem, ez akadályozott abban, hogy hathatósan kiálljak magamért. Akkor jöttem rá, hogy így is egyedül vagyok, csak még kínlódok is, mert még önmagammal is konfliktusba kerülök. A lelki és fizikai erő, ami bennem van, segít abban, hogy felülkerekedjek a problémáimon. Most végre beláttam, hogy nem egyedül kell vinnem egy házasságot, az én fejlődésem hátráltatása mellett, e helyzet áldozatául esve. Szépen kirajzolódik előttem, hogy aki ellenzi és kritizálja, annak komoly problémája, félelme van ezen dologgal kapcsolatban saját életében. Aki elfogadja és támogatja döntésemet, azon emberek is kétféleképpen vannak, egyik része a bátorságomat értékeli, mert ő nem merte meglépni, mikor helyzetben volt, a másik részének meg nincs ezzel problémája. 

R.I.

A pszichodráma alatt „újraszülettem”. Emlékszem, milyen nagyon féltem, talán még életemben nem féltem úgy, mint akkor. Köszönöm neked Krisztina a biztató szavakat, mert biztos vagyok abban, hogy csak Te tudtál akkor engem arra rávenni, mert teljes bizalommal vagyok Irántad, és ez nem kis szó. Ezzel az újra megszületéssel egy olyan világra kerültem, ahol szeretettel várnak, új kapuk nyíltak meg az életemben. Természetesen most sem kötöttem életre szóló barátságot senkivel a csoporttársak közül, de abban bizonyos vagyok, hogy sokáig ott leszek emlékezetükben, életük részeként emlékeikben.  rdekes és igaz, hogy amit más mond rólam véleményt vagy jelzőt, mennyire nem rólam szól, sokkal inkább ő róla. Elég vicces tud lenni, ahogyan reagálok ezekre a dolgokra, nagy meglepődéseket váltok ki embertársaimból.

Erika

Az, hogy a kommunikáció milyen fontos az emberi kapcsolatokban, erre is komoly leckék voltak a csoportfoglalkozásokon. Amit a leginkább tudok alkalmazni a tanultakból, hogy kit mi motivál abban a helyzetben, amit elém tár, és hogy nem megyek bele, teljes döbbenetet váltok ki ezzel. Most már értem, így el tudom fogadni, és mérhetetlen türelmes vagyok. Különbséget tudok tenni aközött, hogy mi az én problémám, és mi a másé. Ha engem zavar valami, az az én problémám, azon nekem kell dolgoznom! Nagyon fontos és éltető az a gondolat és tapasztalat, hogy önmagam elfogadása, szeretete és értékelése minden más ember megítélését felülírja. Milyen érdekes és igaz, hogy amit más mond rólam véleményt vagy jelzőt, mennyire nem rólam szól, sokkal inkább ő róla. Elég vicces tud lenni, ahogyan reagálok ezekre a dolgokra, nagy meglepődéseket váltok ki embertársaimból.

T.Sz.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a pszichodráma csoportban, hogy megismerkedhettem a csoporttársaimmal és az életükkel. Még egyszer sok-sok köszönet Krisztinának és Eminek a támogatásért, azokért a szavakért, mondatokért, amik akkor hangzottak el, amikor a legnagyobb segítséget nyújtották. Köszönet a sok „játék”ért, a sok nevetésért. Egy életre szóló emlék marad!

Era

A pszichodráma nekem nagyon hasznos volt és többet is kaptam általa, mint amit gondoltam előre. Nem értettem idáig, hogyan lehet az, hogy akivel kapcsolatban vagyok (anyós, férjem, más emberek), nem értik, miről beszélek, nem látnak dolgokat, ami számomra nyilvánvaló volt. Az, hogy az élet tapasztalat csomagjából merítve ugyanazt teljesen másképpen éli meg ez egyik és a másik ember, igen nagy felfedezés volt számomra. A dráma alatt erre ráláttam. Tényleg mennyire igaz az, hogy csak annyit szabad mindenkivel közölni, amennyire vevő, vagy amennyit megért belőle, hogy inkább a saját magán munkálkodása közben jöhessen rá, hogy a "tudás" be tudjon épülni és tudja hasznosítani a mindennapi életben. Nagyon fontos tanulság volt számomra az is, hogy azt is megtapasztaltam, sokkal erősebb vagyok lelkileg és fizikálisan is, mint azt gondoltam előtte. Elhangzott nem egyszer, hogy nem vagyok egyedül, hiszen a gyermekeim itt vannak velem. Ezt nem értettem akkor, most már értem, és tényleg így van, de ehhez nekem is meg kellett érnem, hogy ezt megértsem. Megértettem azt is, én hogyan reagálok egy olyan nehézségre, amit még nem tudok befogadni. A nőiességem meg nem élése a korona a drámafolyamat végére, hogy miért is nem éltem meg kellő módon, és hogy milyen szépen elment a fülem mellett minden szó, mikor ezzel kapcsolatban szó ért engem.

Szilvia

Korábban azt éreztem, hogy mindenki más fontosabb, mindenkit előre kell engednem, csak az a fontos, nehogy valakinek az útjában álljak. Most már nem arra figyelek, hogy mások mit gondolnak rólam, persze még fontos, de nem az elsődleges. Nem függök mindenki véleményétől. Megváltozott a hozzáállásom a rokonaimhoz, olyanokkal is tudok beszélgetni, akikkel korábban egy szót nem váltottam. Nem zárkózok be, hanem élvezem azoknak a társaságát, akik fontosak nekem. Úgy érzem, az egész szemléletem megváltozott az emberek felé. Jobban tudom magam képviselni és vállalni azt, amit szeretnék, és vállalni azt, amit nem szeretnék. Meg merem mondani a véleményem, vállalva azt, hogy az nem fog tetszeni a másiknak. Nem volt könnyű a félelmeimmel szembe nézni, de amivel sikerült, az nagyon felszabadító érzés volt, és a mai napig az. Megszabadultam attól a tehertől. Megváltozott a kapcsolatom a szüleimmel. Szoktam azt mondani, hogy ők megváltoztak. Aztán gondolok egyet, és azt mondom, vagy inkább én változtam?

Eta

Nekem a pszichodráma csoport során az tetszett a legjobban, hogy őszintén és szorongás nélkül beszélhettem a problémáimról. A sokféle nézőpont mindig megadta a megoldást a helyzetre. Éreztem a támogatást és az őszinteséget. Azért szerettem ide járni, mert a biztonságos közegben mindenről lehetett beszélni. Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert érzem magamon azt, hogy nyíltabb lettem, átgondoltabban tudok egy problémára reagálni és végre én vagyok saját magamnak a legfontosabb. Az én életemben még most kezdenek a változások beindulni, de hiszem, hogy a csoportfoglalkozásnak köszönhetem. Végre egyszer ki mertem állni magamért és ez jó érzéssel tölt el. Nem tépelődöm azon, hogy jól döntöttem-e? Érzem, hogy ebben a szituációban most, nekem ez a legjobb megoldás. Nagyon köszönöm, hogy az életem kis darabkáját Veletek tölthettem! szélni, hogy meghallgatnak, figyelnek rám. Az egyik legnagyobb előrelépés nekem, ennek a gátlásnak a feloldódása volt.

Szilvi

A pszichodráma csoportban való részvétel az egyik legjobb döntés volt az életemben. Megismertem azt, hogy mások is milyen lelki terheket cipelnek az életük során, még ha nem is látszik, és ez milyen befolyással van az egész életünkre?! Fantasztikus felfedezések értek! Nagyon jó érzés volt, hogy elmondhattam a gondolataimat, azt, ami fáj, és támogattuk egymást a megoldásban. Olyan érzelmek szabadultak fel, amikről korábban nem hittem, hogy szégyenkezés és szorongás nélkül vállalni tudnám. Nekem a pszichodráma csoport meghozta azt a szabadságot, amire vágytam. Korábban passzív voltam egy társaságban, inkább csak hallgatóság, és nem is tudtam, hogy miért van ez így? Egyszerűen nem mertem beszélni, megbénultam, ha annyi szempár rám meredt, ezért inkább kerültem a hozzászólást. Ez egy óriási teher volt számomra. A drámán nagyon sokat beszéltünk és egyre jobban felszabadultam. Élveztem, hogy merek beszélni, hogy meghallgatnak, figyelnek rám. Az egyik legnagyobb előrelépés nekem, ennek a gátlásnak a feloldódása volt.

Julcsi

A pszichodrámára való jelentkezésem egy jó döntés volt. Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban éreztem magam, egyre aktívabb lettem és kinyíltam. Ráláttam emberi kapcsolatokra, a gyermekkori élmények fontosságára, szülőktől hozott mintáinkra, amely meghatározza a jövőnket. Elindultam egy úton a pozitív jövőm felé, ami a dráma nélkül nem ment volna. Mindent köszönök Krisztinának.

Róbert

Szerettem ide járni a csoportba, mert mindig őszinteséget tapasztaltam, és ezért nekem sem kellett meghazudtolnom önmagamat, amit sokszor a való életben nem lehet megtenni, mert nem az őszinteséget várják, hanem a képmutatást, a színészkedést. A pszichodráma képzés a drámafolyamatokkal rádöbbentett arra, hogy a problémát sokszor egy „idegen” jobban látja, vagy átlátja, mint önmagunk, és a problémát, a hozzáállásunktól függően, felnagyíthatjuk vagy kisebbíthetjük. A képzés ideje alatt megtanultam a kisebbítést. Köszönöm.

K.J.

A dráma ereje olyan impulzusokat adott, melyek megmozgattak mélyen eltemetett és fel nem dolgozott, fel nem oldott traumákat. A dráma volt a Tűz. A csoport mély érzelmi támogatása volt az a közeg, melyben feloldódhatott ez a trauma. A csoport volt a Víz. A drámavezető stabilitása, minden érzelmi folyamatot élesen figyelő és érzékelő jelen-léte adta a keretet ahhoz, hogy mindez ne áradjon túl. Ő volt a Föld. És mi volt a Levegő? A rálátás, a megértés. És mind a négy együtt az a szellem, amely létrehozta, táplálta és éltette az egész folyamatot. Köszönöm minden elemnek.

Kató

Gondolkodtam azon, hogy most megragadva a beindult változásokat, még egy pszichodráma tanfolyamot végig csinálok. De most a csoportváltás talán nem ezt a folyamatot támogatná, egyedül kell talpra evickélnem, és talán egy későbbi időpontban csatlakozni újra Krisztinához. Rengeteg támogatást nyújt, és hihetetlen érzékenységgel rendelkezik az emberi lélekhez. Köszönöm.

Melinda Málna

Érdemes volt részt venni az önismereti pszichodrámán, mert nem csak hogy hozzásegített a napi problémákat „felülről látni”, hanem olyan összefüggésekre tettem szert, amit könyvből soha nem tudtam volna elsajátítani. Rájöttem, hogy mindenért én magam vagyok felelős azért, ami történik, vagy nem történik az életemben. Aktív résztvevőjeként az életemnek, mindent megváltoztathatok magam körül és szeretetteljes boldog életet élhetek. Köszönöm Krisztinának a belőle áradó teljes odaadást a csoport felé, és felém is. Megtanulhattam, hogy a dolgok olyanok, amilyennek mi látjuk őket. A legnagyobb nehézséget is lehet kellő pozitivitással értékelni, mely fejlődésünket szolgálja. Még egyszer köszönöm!

Sz.B.

A legjobb barátnőm mesélt először a pszichodrámáról. Súlyos érzelmi gondokkal küzdött, amit egyedül már nem tudott megoldani. Segítséget keresett, és megtalálta. 1 év alatt kinyílt, mint egy rózsa! Én csak szép csendben hallgattam és csodáltam. Apró, pici részleteket mesélt csak, de én ettől is megrettentem. "Én ilyet SOHA" mondtam. Aztán megtörtént. Jött nekem is krízis. Válság/Lehetőség?! Mai napig keresem a válaszokat. Nagyon sok dologra már tudom. Nagyon sokra nem. De itt egy olyan biztonságos közegben nézhettem szembe a saját démonjaimmal, hogy talán a való életben is bátrabban fogok! Tegnap egy kedves barátnőm megjegyezte, hogy olyan sokat "nyíltál" az elmúlt fél évben... 

Irma

Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Ezek a következők voltak: A párkapcsolat és egy elhúzódó bőrbetegség problémájával érkeztem a tréningre. Mindkét területen gyökeres változások vannak mostanra. Bele mertem lépni egy helyzetbe, ami nehéz, de ki akarom próbálni magam benne. A gyógyulásról pedig tudom, hogy bennem van a lehetőség és az erő hozzá. Rájöttem és megláttam, hogy milyen vastag falakat építettem magam köré.

Juli

Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Sok esetben tudatosabban élem meg a lelki folyamatokat, ezáltal stabilabbá válok. Nagyon örülök, hogy megismerhettem csoporttársaim élettörténeteinek részleteit, ez olyan volt számomra, mintha egy nagyon érdekes regényt olvasnék, amit nem tudok letenni. Azt gondolom, hogy ezzel az egy éves pszichodráma tanfolyammal mélyebb önismeretet kaptam, viszont azt is látom, hogy ez csak a kezdete valaminek. Köszönöm szépen!

Katalin

Érdemes volt részt vennem az önismereti folyamatban, mert tettem magamért valamit. Sikerült előbbre lépnem, vagyis inkább megtalálnom a problémáim gyökerét. Hosszú az út a változáshoz, de idáig nem találtam fogódzót. Most megvan, és megpróbálom nem ereszteni. Személyes életemben változások indultak el a drámafolyamatban való részvételem eredményeképpen. Ezek a következők voltak: Apró dolgokban elkezdtem kiállni magamért, képviselni magam. Eddig mindig alárendeltem magam másoknak.

Adrienn

Nekem az önismereti képzés során az tetszett a legjobban, hogy komoly kérdésekkel játékos formában foglalkoztunk. Ennek köszönhetően feloldódtak azok a blokkok, amikkel normál beszélgetés során találkozik az ember és nem jut közelebb a problémához, annak megoldásához vagy feldolgozásához. Azért szerettem ide járni, mert nagyon izgalmas témákkal foglalkoztunk. Továbbá nagyon jó volt a csoport, nagyon szerettem a társaságukat.

Zoli

Érdemes volt részt vennem az önismereti csoportmunkán, mert szembe mertem nézni önmagammal, meg mertem mutatni másoknak is a problémáimat. Rájöttem, hogy mások helyzete sokszor sokkal nehezebb, hogy nem vagyok egyedül, hogy van, aki tud segíteni nekem. Köszönöm a csoportnak és Krisztinának a biztonságot, a védelmet, az őszinteséget. Kívánom magunknak, hogy tovább épüljön a hitünk, az önbizalmunk, és legyen erőnk és lehetőségünk eljönni egy következő alkalom sorozatra. Hálás köszönet!

Kata

Nekem az önismereti képzés során az tetszett a legjobban, hogy a problémák gyökereinek felfedezése, a lehetséges megoldások rávezetéssel, közös erővel történtek. Egyedül nehéz azt a helyzetet meglátni és értelmezni, amiben vagyunk. Érdekes volt mások problémáin keresztül felfedezni a saját életünk buktatóit, és így külső szemlélőként rálátni a saját dolgainkra. Azért szerettem ide járni, mert mindenki kellő figyelmet kapott, és meghallgatásra talált. Bármit mondtunk, gondoltunk, az nem lehetett rossz, nem voltítélkezés felette, mint „odakint”. Egyenlőek vagyunk, és ilyen bánásmódban részesültünk.