Pszichodráma

Ibolya

Érdemes volt részt vennem az önismereti pszichodrámán, mert sok felismerésre tettem szert önmagammal kapcsolatban. Elfogadóbb és toleránsabb lettem a közvetlen környezetemben lévő emberekkel és más embertársaimmal. A múlt feldolgozásával igyekszem a jelenben élni, és nem félni a jövőtől. Ha én magam pozitív irányban változom, ez változást generál a környezetemben élő emberekben is, és ez által élhetőbb, elfogadóbb és boldogabb az életem. Ezt adta nekem a pszichodráma! 

Gandim

Nekem a pszichodráma képzés során az tetszett a legjobban, hogy idegen emberek összegyűltek néhány alkalommal és feltárták lelkük olyan titkait és mélységeit, amik még saját maguk számára is ismeretlenek voltak, és akár ijesztőek is. Azért szerettem ide járni, mert minden hónapban számot kellett adnom magamnak arról, hogy állok saját játékommal, fejlődésemmel. Ültem a csoportban, és még mindig ugyanazt a kérdést feszegettem magamban, vagy már egy másikat. Kicsit számon kértem magamtól a fejlődést ilyenkor.

G.K.

Nagyon szerettem a pszichodráma csoportba járni. Tetszett Krisztina empatikus, támogató, ugyanakkor határozott fellépése a csoporttal szemben. Önmagam lehettem és a csoport elé vihettem olyan problémámat, amit mások előtt szégyelltem, és rejtegettem magamban. Lényemnek egy nagyon fontos részét sikerült tudatossá tennem. Másként látom az életet, a családomat, a világot. Sokkal jobban érzem magam!

Feteteribizli, 18 éves

Sokat gondolkoztam rajta, hogy anya miben változott, és hogy mi minek köszönhető. Én főleg azt vettem észre, hogy velünk és magával hogy bánik. Előtte bármilyen bántás érte, mindig magát hibáztatta, és magában kereste a hibát, ami egy jó tulajdonság ugyan, de mindig magában tartotta a problémákat és ott őrölte. Most már megpróbálja megbeszélni az érintettekkel, rájött, hogy nem csak rajta múlnak a kapcsolatok, és így valahogy nyitottabbnak, kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Ez idő alatt, amíg 'drámázni' járt, megtalálta magát. A saját stílusát, most már mer igazán nőként öltözni, sminkeli magát, gyakrabban jár fodrászhoz, és ápolja az egész testét. Sokkal magabiztosabb lett, és már van kisugárzása is! Nekem sokat jelent, hogy többet foglalkozik magával, örülök, hogy nem csak a családja boldogsága a fontos, hanem a sajátja is, hiszen így mi is többet kapunk és adunk. A legjobb változás anyuban, mégis az, hogy úgy érzem, mintha jobban megértene minket. Ha problémám van, már nem csak a saját szemszögéből nézi, szerintem át tudja élni az én helyzetemet is és így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Emellett pedig büszke vagyok édesanyámra azért is, mert 42 évesen egyetemre jár!

Marcsi

Azért mentem el az önismereti pszichodrámára, mert szerettem volna szembenézni saját személyiségem árnyoldalával. Erre lehetőséget kaptam saját szerepjátékom formájában is. Ráláttam életem nehézségeire. De legalább ugyanennyi segítséget adott a csoport nyitottsága, őszintesége, segítőkészsége. A 150 óra után úgy látom, könnyebben boldogulok a nehézségeimmel, nyitottabb lettem. Talán meg merem kockáztatni azt is, hogy ha hamarabb megteszem ezt az utat, könnyebb lett volna változtatni a mostani élethelyzetemen. Köszönöm a pszichodráma vezetőnek a maximális odafigyelést, és azt, hogy mindig biztonságban érezhettük magunkat a csoportmunka folyamán.

Zsuzsa

A pszichodráma számomra önmagam működésének a megismerése, hibás működési módjaim felismerése, megértése, elfogadása és ennek a megváltoztatása. Önmagam és mások elfogadása. Segített gondolataim, érzéseim, problémáim megfogalmazásában, segített abban, hogy jobban eligazodjak saját érzéseimben, gondolataimban. Ráébresztett, hogy problémáimra, mindennapi kihívásaimra nekem kell megtalálni a megoldást, a problémák félretolása helyett. Megerősített abban, hogy kimondhatom gondolataimat, érzéseimet, beszélhetek problémáimról, mert mindezekkel együtt elfogadnak. Ezt megtapasztalhattam egy megértő, biztonságot nyújtó csoportban. Több, gazdagabb lettem. Megértettem, hogy az önismeret egy véget nem érő út, állomásokkal, és nem egy állapot. És jó az úton lenni!

Gy.K.

Nagyon tetszett a csoportvezető munkája. Számomra fantasztikus módon érzett rá a csoporttagokra. Nagyon jó „belső hangokat” kaptunk, ami segített rálátni a helyzetre. Tetszett még, hogy mindenki játékára volt elegendő idő. Érdemes volt részt vennem. Úgy érzem, nagyon jó csoportba kerültem. Mindenki éretten állt a dolgokhoz. A legjelentősebb változásnak azt érzem, hogy a gyengéimet sokkal jobban fel tudom vállalni, elfogadhatóbbnak tartom ezeket.

Enikő

Érdemes volt részt vennem a képzésen, mert átsegített a nehézségen. Fantasztikus embereket ismertem meg, és bízom benne, hogy tarjuk majd a kapcsolatot. Krisztinában egy igaz embert ismertem meg, ami a mai világban ritka. Nekem még sokat kell magammal foglalkoznom. Ez a képzés felkeltette érdeklődésemet az emberi érzések, kapcsolatok iránt. Igaz, a szakmámba is vág, mert egészségügyi dolgozó vagyok. Foglalkozni szeretnék az emberek érzelmi világával. Előbb azonban magamban kell az egyensúlyt megtalálni. Nem egyszerű. Hosszú és kitartó munkát igényel. De menni fog. A pszichodráma és Krisztina nagy segítséget adott ebben. Ő egy példakép a maga őszinteségével, türelmével, emberszeretetével. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Lajos

A dráma lehetőséget ad arra, hogy mély érzelmek törjenek fel a résztvevőkből. Ez már az első alkalommal nagyon nagy hatással volt rám. A csoport biztonságos közeget nyújtott számomra, hogy teljesen feltárjam magam. Így érthetővé vált sok, bennem zajló késztetés, lelki folyamat. A dráma során felvettem a kapcsolatot apámmal, akit több évtizede nem láttam. Lezártam, a már nem sok boldogságot adó régi párkapcsolatomat, és új kapcsolatra tettem szert.

Zsuzsi

Nekem az tetszett a legjobban, hogy bármit ki lehetett próbálni. Szerettem ide járni, mert segített a változásban. Érdemes volt részt vennem, mert életem sok területén változást hozott. A kisfiam nagyon beteges volt, de így erőt kaptam ahhoz, hogy elvigyem új orvoshoz, végigcsináljam a kezeléseket. Két és fél hónapja kezdődött meg az iskola, és ő még nem hiányzott. Javult a viszonyom anyuval, aki alkoholista. Nem bántom azért, mert iszik. Elfogadtam, hogy ő ilyen. De vele is meg tudtam értetni, hogy olyankor, amikor iszik, én nem akarok vele időt tölteni. Javult a viszonyom a munkatársnőmmel, akivel mindig piszkáltuk egymást. A férjemmel még csak most indultak be a változások, de úgy érzem, ez a része is ki fog alakulni az életemnek. Sokszor még mindig nem úgy viselkedem bizonyos helyzetekben, ahogy szeretnék, de már legalább változtatok. Egyre jobb! Megtanultam az álmok fontosságát, ezért figyelem őket és hasznosítom az életemben, döntéseimben.

M.

Jó volt ide járni, mert így kénytelen voltam időt szakítani itt magamra. Két találkozás között volt idő feldolgozni, amit magamban és az életemben találtam. Fájdalmas és nehéz volt, s bár még a környezetem nem mondja egyértelműen, hogy megérte, de én tudom, hogy ez hosszú távon minden szerettemnek jó lesz. Megtanultam elengedni, és szeretni magamat. Ez a nehezebb út a jó út. Tedd meg, ha meg kell tenned!

Ibolya

Amikor elkezdtem a pszichodrámára járni, egy olyan krízishelyzetben voltam, amiből nem biztos, hogy egyedül sikerült volna kijönnöm. Nekem a dráma nagyon sokat segített ebben. Talán nem is túlzás, ha azt mondom, hogy az „életemet” mentette meg. Nagyon fontos szerepet töltöttek be az életemben ezek a havonta egyszeri szombatok. Minden egyes alkalommal olyan sokat kaptam a csoporttól, hogy sokáig tudtam ebből erőt meríteni a hétköznapokban. Úgy érzem, én sokat fejlődtem a drámafolyamat során, a tanfolyam végére pedig kinyíltam, mint egy virág, :, és újra elhiszem, hogy szerethető vagyok. Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy a 9-es csoport tagja lehettem!!

Gabriella

A pszichodrámán az tetszett a legjobban, ahogyan Krisztina figyelt rám és a csoport többi tagjára. Ezáltal tökéletes biztonságban éreztem magam. Lenyűgöző az a fajta másikra figyelése, ami mégsem tolakodó, de ott van folyamatosan Krisztina által. Érdemes volt részt vennem a drámán, mert saját életemben, mindennapjaimban élem meg a változást, amit a játékok során megtapasztalt élmények hoztak. Nőiségemet illetően sokkal-sokkal pozitívabban állok a dolgokhoz; megértem és észreveszem magamon a berögzült mondatokat, „reakciókat”; észre tudom venni, ha ugyanabba a „játszmába” keveredek; valamivel nyitottabb vagyok a világra és némelykor már fel merem vállalni a nehézségeknek megélt dolgokat a környezetem előtt. Javaslom és ajánlom mindenkinek a drámát, mert személyes megtapasztalásom az, hogy lelkem épségéért csak önmagam tehetek, és mindaddig, amíg ténylegesen én nem teszek, változást sem várhatok. Köszönöm ezt Krisztinának.

Edit

Nekem abban segített a pszichodráma, hogy megtanultam más szemszögből látni a dolgokat.Itt beleláttam mások életébe, így nem ítélek első látásra. Megtanultam az önbecsülés és az önbizalom fontosságát, mely nélkül nem lehet minőségi életet élni. Megtanultam az elengedést, amit egyedül nem tudtam, így nagy tehertől szabadultam meg, melyet már nem kell cipelnem. Könnyebben tudok kapcsolatot létesíteni idegen emberekkel, magabiztosabb vagyok, mint 1 éve.
Köszönök mindent Krisztinának és Marynek!

Ági

Megtanultam, hogy a gyerekkel nagyon átgondoltan kell beszélni, mert sok rosszat tudok beléjük nevelni.Azóta próbálok átgondoltan viselkedni velük.
Magamat többre kellene becsülnöm, az értékeimet fedeztem fel a drámán, de ezt számomra nagyon nehéz elérni. Az önbecsülésemet kell fejleszteni!
A vágyaimon nemcsak álmodozni kellene, hanem tenni kéne értük valamit, ez is eléggé nehéz.
Tartást adott a dráma, attól függetlenül, hogy még nem valósítottam meg igazából a dolgaimat.
Főleg a szülői hatás volt számomra megdöbbentő, valószínű azért volt így, mert nálam fiatalabbak voltak a csoport tagok.
Egy kicsit nehéz elkülönítenem a a jóga , a dráma, az asztrológia hatását, mert ezek egyszerre érintettek engem.
Jó volt, hogy emberek között voltam, így a csapatmunka húzó és nevelő hatása is érvényesült. A mások problémáinak átélésével is neveltem magam.
Amúgy számomra az asztrológia jobb, részletesebb önmegismerést jelentA gátak leküzdésére viszont a pszichodráma alkalmasabb.

Adél

Hogy mi a pszichodráma? Egy "játék", amelyet saját életünk szereplőivel, helyszíneivel, fejezeteivel színesítünk hónapról-hónapra. Kívülről is megnézhetjük életélményeinket, ezáltal a múltban elkövetett, megélt dolgainkat, tapasztalatainkat felhasználva, esetenként újraélve,- eltűnnek önkorlátozó hitrendszereink, ami lehetővé teszi hozzáállásunk és viselkedésünk megváltoztatását. Köszönöm, két nagyon tapasztalt csoportvezetőnket odaadó munkáját, s azt, hogy régóta fájó emlékeimből „csiszolt gyémántot” őrizgetek tovább lelkemben.
A 150 óra csoportos terápia nagyon jó lehetőség önmagunk megismerésére, megértésére, múltbeli sérelmeink elengedésére, ezáltal tökéletes személyiségfejlődési lehetőség. Köszönöm, hogy itt lehettem, s köszönöm, hogy ennyi igaz, őszinte emberkére találtam!

Anna

Üdvözlök minden csoporttagot, Krisztinát, Maryt és az olvasókat! Az együtt töltött egy év alatt ráláthattam önmagamra, megértettem mit miért teszek, átéltem fájdalmas emlékeket és érzéseket, eljátszottam játszmáimat.Tehettem mindezt a dráma biztonságot adó keretein belül. Az életben is azóta könnyebben felismerem a magam és mások játszmáit és könnyebben tudom kezelni azokat. Köszönet érte! 
Rálátni gyenge pontjainkra elszántságot és elfogadást igénylő feladat. Részemről az első megvan, az elfogadással vannak nehézségeim. Ezt nagyban segítette Pablo elfogadó szeretete, aki mellett ösztönösen tartózkodtam, magam sem értvén, hogy miért, csak a végére értettem meg teljesen tudatosan mit érzek mellette. Biztonságot és természetes jó érzést, bizalmat és elfogadást. Hálás köszönet érte!
Lehet ez az én extra igényem a szeretetre, de a több ölelés és szeretet-megnyilvánulás segítette volna az elfogadást és az izgalmammal való könnyebb jelenlétet és hogy szerethetőnek és elfogadhatónak érezhessem magamat. Tudom hogy ez az én egyik sarkalatos problémám. A legemlékezetesebb emlék számomra a Karácsony előtti Mandalakör és a sok ölelés, ami után nagyon feltöltődtem és ha rágondolok most is jó érzés tölt el.
A közös munka, együttműködés és összetartozás élményét is köszönöm.
HATÁROK--SZABADSÁG---BIZTONSÁG hármasából a középsőt említeném még. Szerettem volna többet játszani a csoporttal szerepjátékot vagy helyzetjátékot, ezeket nagyon élveztem és őszintén én azt hittem, hogy sok hasonlóval lesz dolgunk a dráma folyamán.
Minden úgy volt teljes, ahogy éppen megtörtént. Ha hiányolok is bármit tudom hogy én nem voltam még készen rá. Bármi is történik minden értünk van.  Köszönöm.

Judit

Amikor elindultam az első pszichodrámás alkalomra úgy gondoltam, hogy az életemben van egy probléma amire megoldást szeretnék találni. Viszonylag hamar játszottam is, azonban a találkozások, játékok alkalmával felismertem, hogy a kezdetben izoláltnak tűnő problémám mennyi más dologgal áll összefüggésben, melyeknek felszínre hozatala, feldolgozása az egész életemre hatással volt. A dráma számomra egy minőségibb élethez vezető utat mutatott meg, amelyen a módszer segítségével elindulhattam. Megtapasztalhattam saját erőimet, az ezekkel való "találkozás" frenetikus, fergeteges élmény volt, felfedeztem olyan képességeimet ,amelyek eddig elnyomva ugyan, de bennem éltek és nem kevés örömet okoznak ma már számomra. Két hihetetlenül jó csoportvezető támogatta az utamat (utunkat), köszönet érte Krisztinának és Marynak, és köszönet a sok lehetőségért és tapasztalatért a csoport összes tagjának.

Pablo

Számomra valóban sok tanulságot és élményt adott a pszichodráma csoport! A legfontosabb, hogy érzékenyebbé, elfogadóbbá tett más emberekkel kapcsolatban, hiszen sokszor "végig élhettem" a csoporttársaim sorsát. A legnagyobb haszon a számomra a saját férfi utamban való előrelépés, amelynek során gazdagodtam a férfi energiák megélése révén, a férfi szerep letisztulásával. A "hetediziglen" továbbadott emberi sorskönyvi bejegyzések is itt váltak számomra élővé és ezáltal a megértés által is sokkal könnyebb elfogadónak, segítőnek lenni (amely csoportozós munkámban is sokat jelent).
Ami nekem nehézséget okozott, hogy igen sűrű programok közé kellett ezeket a napokat beillesztenem és így sokszor nem tudtam jelen lenni, bevonódni, sőt gyakran előfordult, hogy belealudtam a kevésbé dinamikus részekbe (ezért utólag is elnézést kérek). Így utólag azt érzem, az jó lett volna, ha nem a végén kapom meg azt a visszajelzést vezetőimtől, hogy úgy látnak engem, hogy túl racionális vagyok (filozófikus), sőt bizonyos értelemben zárkózott, hiszen akkor ezzel akár dolgozhattam is volna a csoportozás folyamán (de lehet, hogy ezt sem jól látom, hát ez is csak egy érzés..., másrészt pedig lehet, hogy nem is fér a pszichodráma módszertanába). Valószínű, hogy ebből a tulajdonságomból (vagy egyszerűen azért, mert ebben a csoportban így esett) éreztem úgy, hogy ez módszer olyan, mint a "mézmocsár" ami jó és édes, mert végre kiélhetjük, kimondhatjuk érzéseinket (és erre mai világban nagy szükség van), de azért gyakran megtörténik, hogy elsüllyedünk és beleragadunk az érzelemvilágunkba anélkül, hogy a tudatosabbá válnánk önmagunkkal szemben. Ami megítélésem szerint ugyanannyira veszélyes, mintha a normák világában akarnánk felnőttet játszani.
Neked Kriszta és Méri külön is köszönöm, hogy következetesen mutattatok egy felnőtt, érett vezető mintát, így ezek a beragadások - megítélésem szerint - nem váltak meghatározóvá, sőt sokkal inkább az önmagunkkal szemben való felelősségvállalásra tanítottak. Azt is köszönöm, hogy biztonságot, jó hangulatot tudtatok nyújtani még az időnként igen mély (érzelmileg megterhelő) szituációkban is
Nem utolsó sorban köszönöm a csoport minden tagjának, hogy megengedtétek nekem, hogy tanuljak a sorsotokból és kérem, nézzétek el nekem, hogy nem tudtam érzelmileg jobban bevonódni a csapatba (ez már így esett). Még az is lehet, hogyha megérik ennek az oka bennem, akkor ebből a felismerésből profitálhatok a legtöbbet!

K.L.

Szia Krisztina! Visszajelzés a csoportról: Jó érzés volt olyan emberek között lenni, akik vállalják a felelősséget az életükért, akikben van tenni és változtatni akarás, hogy vannak, akik a jól bevált nyavalygás és mások hibáztatása helyett ezt az utat választják életük jobbá tételére. Megerősített abban, hogy választhatom én is ezt. Érdekes volt mindenféle életutakba belelátni.
Az így szerzett tapasztalat abban is segít, hogy mások érthetetlen viselkedése mögött meglássam a motivációkat, a ki nem mondott dolgokat, hogy ne ítéljek, és ne gondoljam, hogy problémáimmal egyedül vagyok, hogy másoknak minden könnyebb. A vezetők a folyamatokat erős kézzel, jól strukturálják, minden felmerülő problémát komolyan vesznek, és minden váratlan, meglepő helyzetet magabiztosan kezelnek.
A 150 órás folyamat sok mindent elindított bennem, aminek még nem látom a végét, és folyamatosan merülnek fel újabb kérdéseim, tehát részemről a "drámázásnak" még biztos, hogy nincs vége.