Ezotéria és önismeret

Az ezotéria térhódításából is látszik, mennyire részévé vált életünknek a másként gondolkodás.

Se szeri, se száma azoknak a kifejezéseknek, fogalmaknak, melyekkel találkozunk, ha elindulunk az ezotéria világszemléletet megváltoztató rögös, ám eredményekkel kecsegtető útján.

Tarot, asztrológia, okkultizmus, szimbólumok, karma, parapszichológia, mágia, világvége, reinkarnáció, paradigmaváltás, telepátia, holisztikus szemlélet, teozófia, csakrák, fénytest, aura, transzcendencia, spiritualitás, meditáció, imagináció, jóga.

Első lépésként tisztázzuk, mi az ezotéria!

Az ezotéria kifejezés ma már szinte populárissá vált gyűjtőfogalom. Mintha a szellemi témák, a pszichológia és a spiritualitás közös egyvelege lenne.
Valódi jelentését tekintve belső kört, azaz rejtett vagy titkos tudást takar.
Ma ehhez a fogalomhoz sok téves elképzelés kapcsolódik, köszönhetően annak, hogy jól megy az „ezo-pszicho-spiri” biznisz.
Az ezotéria az exotéria fogalom ellentéte. Poláris, egymást kiegészítő, egymásnak látszólag ellentmondó, egymással látszólag szemben álló minőségek. Mindkettő a világ, és természetesen benne önmagunk megismerésének egy-egy lehetséges megközelítését mutatja meg.
Az exoterikusan szemlélődő ember kifelé tekint, személyiségén kívül keresi a világ működésére a magyarázatot. Analizál, elemez, részekre bont, keresi az összefüggéseket, következtetéseket von le. Mindez a tudás öt érzékszervünkkel felfogható, intellektuálisan megérthető, továbbadható. Ha kellő intelligenciával, értelmi kapacitással rendelkezünk, megtanulható.

Van azonban a világ, és benne önmagunk megismerésének egy másik útja is, ez pedig az ezoterikus

Az így gondolkodó és élő ember nem csak ismereteket gyűjt be, hanem jóval messzebb jut. Új információk, ismeretek felbukkanásakor először is mérlegel: Kell ez nekem? Szükségem van rá? Több leszek általa? Ha igennel válaszol a kérdésekre, beengedi tudatába az új, ismeretlen momentumokat. Természetesen saját „szűrőrendszerén” keresztül.
A folyamat végére bölcsességgé alakítja önmagában, mely megnyilvánul kommunikációjában, viselkedésében, a többi emberrel való viszonyában. Míg az exoterikus tudás tanítható, átadható, tudunk róla beszélni, addig a személyiségbe beépült ezoterikus tudás, ami egyenlő a bölcsességgel, nehezen megfogható, nehéz róla beszélni, szinte egyáltalán nem lehet átadni.
Az exoterikus ismereteket olvasva, azokat tanulmányozva, kutatva, előbb-utóbb világszemléletünk megváltozik. Megváltozik, mert a folyamat közben rádöbbenünk és belátjuk, hogy eddig olyan dologról, olyan oldalunkról mondtunk le, vagy nem ismertük, ami szerves része, azaz a másik megközelítése annak, ahogy eddig szemléltük a világot, és benne emberi létezésünket, életünk értelmét.

Gondolj egy nagyon hétköznapi dologra!

Beszélhetek én bármennyit valakinek az almáról, leírhatom alakját, ecsetelhetem, lefesthetem sokféleségét, sokszínűségét, sőt még az ízéről is beszélhetek, de ha az illető soha sem látott almát, és nem is evett, semmit sem ér mondandóm. Megtanulni képes lesz bármit, akár mindent az almáról, csak éppen közvetlen, átélhető kapcsolatba nem került vele. Nem fogta a kezében, nem érezte tapintását, nem látta milyen kívül és belül. Legfőképpen pedig nem tudja, milyen az íze, mert soha nem harapott bele egy jó nagyot, és nem nyelte le jóízűen. Így van ez az ezotériával is.
Az ezoterikus tanítások javaslatokat próbálnak adni ahhoz, hogy a változtatást megpróbáljuk megvalósítani életünkben. Ötleteket vetnek fel, ösvényeket mutatnak meg, hogy merre keressük saját utunkat, merre induljunk el esetleg. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen ahány ember, annyi út lehetséges. A tanítások útjelző táblákhoz hasonlítanak, melyek útba igazítanak bennünket, de az úton mindenkinek önmagának kell végig mennie. Egyedül. Sőt, néha el is kell tévednie!
Amikor valaki elindul az ezoterikus gondolkodás útján, nem mindegy, milyen könyv akad a kezébe. Thorwald Dethlefsen: A sors, mint esély című műve bevezet bennünket az ezoterikus életszemlélet alapvető gondolatrendszerébe, megalapozza azt, hogy később erre építkezhessünk.